Igazi  májusi időnk van idén kellemes hőmérsékletekkel,csapadékkal időnként. Ilyenkor nagy élet van a mezőkön erdőkben, bokrosokban. Mai bejegyzésemben a bokrosok madarairól készítettem egy kis összeállítást. Veszprém környékét jártam be, szerencsére a régebbről ismert költőhelyek foglaltak voltak, találtam látnivalót bőven. Ilyenkor szinte csak a hímeket lehet látni (na meg persze hallani) mert a tojók a fészkeken ülnek. Az éneklés nagyon fontos tevékenység ezzel az "akusztikus kommunikációval" jelölik a területüket, hódítják a tojót..Nem szeretnék valamiféle rangsort felállítani a madarak hangjának szépségével kapcsolatban de azért az kijelenthető,hogy vannak művészek és vannak egyszerű kóristák az összkarban. A legszebb hangú énekest a fülemülét egyszerűen képtelenség lefotózni, csak a bokrok mélyén tartózkodik és rendkívül óvatos. Tollazata is a rejtőzködést segíti (felül egyszerű barna,rozsdavörös farokkal). A kakukk hangját mindenki ismeri, látni szintén nehezebb feladat de azért sokkal többször látható mint a fülemüle. Tollazata csíkozott szürkés, hasonlít a karvalyposzátára de méretre jóval nagyobb. Egy éneklő karvalyposzátát  sikerült fotóznom itt jól megfigyelhető a hasonlóság, már csak egy karvaly hím hiányzik a  listából. A karvalyposzáták száma sajnos a költőhelyek megszűnése miatt csökkenőben van, szerencsére azért a környékünkön még vannak. Előfordul,hogy a tövisszúró gébiccsel  azonos bokorban fészkel annyira egyezik az élő és költőhelyük. A karvalyposzátának szép éneke van a tövisszúró gébicsről ez kevésbé mondható el én legalábbis ezt hallottam. A cigánycsuk és a rozsdás csuk éneke is különböző a rozsdásé a szebb. Egy példányt próbáltam becserkészni  a bokrosban,néha sikerült közel jutni hozzá.                                    Mivel tegnap anyák napja volt a bejegyzésembe mezei virágok is belekerültek az ő tiszteletükre.

 Idén először volt igazán kellemes minden szempontból ideális időjárású hétvége. Nem tombolt a szél nem esett az eső, nem volt hideg (+20°C). A halastavak környékén jártam be egy rövidebb szakaszt, azért rövidet mert sok volt a látnivaló és egy-egy helyen több időt töltöttem. A  tavakon magas a vízállás, a gátaknál az átereszeknél  patakként folyik egyik tóból a másikba. Itt szívesen lesnek táplálékra  nagy és kis kócsagok, szürke gémek ,bakcsók mert itt könnyen tudnak zsákmányt találni. A halak szeretnek az átereszek környékén lenni , az áramló vízben több a táplálék és sekélyebb a víz is néha csak úgy nyüzsögnek. Egy halászsast is sikerült megfigyelnem amint a gát egyik korlátján fogyasztotta zsákmányát. Most sokkal közelebbről tudtam fotózni  mint legutóbb, de sajnos kicsit takarásban volt, négy képet engedett kattintani és elrepült (én ennek is örültem). Szép termetes ragadozó erős lábakkal, szüksége van rá amikor megragadja a halakat. Rétisasok is felbukkantak, néhányan a tóparti fákon ücsörögtek de a levegőből szintén érkeztek (8 példányt láttam összesen) és időnként összevesztek a rétihéjákkal. Megérkeztek a vadgerlék, a kakukkok aktívan kakukkoltak, a nádból nádirigó és tücsökmadár szólt. A tavakat nádszegély és bozótos veszi körül, de van néhány tisztás szakasz ahol csónakkikötő van és itt kaszálják a füvet is.Az egyik mellett haladtam el mikor a fűből felrebbent egy billegető cankó. Hangot nem adott, de  farokcsíkjáról, jellegzetes "pulzáló" repüléséről könnyen felismertem. Nem repült messzire ezért úgy döntöttem várok pár percet és megpróbálom lesből  lefotózni. Szerencsém volt mert visszajött, leszállt a szépen kaszált tópartra és néhány méterre bogarászni kezdett. A billegető cankó többször táplálkozik  parton ,fűben kövek között mint iszapban szurkálva. Ügyesen kapta el a fűszálak közül a rovarokat, pókokat, de közben óvatos volt lebújt és többször kémlelte az eget is. Bő negyed óra 20 perc múlva folytattam a túrát ,de a következő hasonlóan kaszált füves területen (kb. 1km-re) megint találkoztam egy kis billegetővel. Tényleg kicsi madár 19-21cm ő is egyedül volt és ugyanígy  a tóparton. Róla is készültek képek azonkívül itt a bokrosban még egy mezei poszátát is sikerült lencsevégre kapnom.

Hűvös és csapadékos az idei április,de ez az időszak fontos szakasza a tavaszi madárvonulásnak. Az utótisztító tavak és környéke sok madárnak nyújt pihenő és táplálkozó helyet. A tavakban hal csak ritkán van ezért a halevő madarak nem jellemzőek errefelé, ha esetleg mégis van akkor hamar kieszik a bukók ,kárókatonák.. Mivel nincs hal ezért a vízben élő rovarok és különböző élőlények eltudnak szaporodni és ez másfajta madarakat vonz a ide. Most például a füstifecskék a levegőben a hideg esős idő miatt nem tudtak vadászni ezért más taktikával szereztek táplálékot. Az egyik tó felszínéről csipegették fel a rovarokat csőrükkel nem kis ügyességgel. Nyári napokon sokszor látni amint szántják a vizet csőrükkel, de olyankor isznak frissítik magukat,most egyértelműen rovarokat kaptak el a felszínről. Mindig is nagy túlélőknek tartottam őket (már írtam is róluk ilyen címmel bejegyzést valamikor korábban) és ez újabb adalék volt ehhez a tényhez! A fecskék között egy igazi vízi rovar specialistát is felfedeztem egy kormos szerkőt. Egyedül volt a kb. 60 fecske között, nem volt könnyű észrevenni,de persze némi rutin segít ilyenkor. Próbáltam képeket készíteni,de fények is gyengék voltak és a madarak is csak távolról engedték magukat fotózni. A nap egyik kedves meglepetése egy gulipán volt ,az úton próbált elcsípni rovarokat. Ezt próbálta egy búbos banka is neki is görbül a csőre de pont másik irányba mint a gulipánnak.             A vízen különféle récék úszkáltak kettesével vagy kis csapatban:  tőkés, cigány, barát,böjti,kanalas és üstökösréce. A sirályok között 4 heringsirályt is felfedeztem valamint néhány küszvágó csér is megjelent.

Hűvös tavaszunk van, sajnos a fagy is többször károsította a virágba borult gyümölcsfákat. A rovarok méhek nem repülnek ilyenkor, pedig szükségük lenne a nektárra virágporra. Vonuló madaraink sorra érkeznek a gólyák, több helyen már tojásokon ülnek.Megjöttek a veszprémi gólyák is, de sajnos az ittlétük zavar néhány embert. Városunkban ez az egy pár fészkel jó lenne ha nem lenne irányukba ellenérzés (finoman fogalmaztam)! A túlszaporodott parlagi galambok sokkal több piszkot csinálnak a belvárosban és a gólyák csak pár hónapot vannak itthon. Fecske még kevés van de látni kisebb csapatukat a város felett pl. a Cholnokyn is. Tavaszi képeket gyűjtöttem össze virágokkal madarakkal, ha javul az idő bővül majd a kollekció is. Ebben az időszakban vonulnak a halászsasok három példányt sikerült megfigyelnem ,kettőt fotózni is . A halastavaknál (hol máshol) találtam őket amint egy ágon  ill. egy póznán pihentek táplálkoztak egymástól 150 m-re. Egy dolmányos varjú szeretett volna csenni a halból de a sas nem volt vele barátságos nem hagyott neki. Repülése jellegzetes, szárnya vékony és szögbe tört ez már messziről elárulja kilétét. Felül szürkés barna alul világos a tollazata némi mintával, fején csík látható. Az volt még feltűnő mikor szemben tépte a halat és lehajolt, akkor a sötét felső tollak között kétoldalt fehér vállfolt volt látható. 

Márciusi napfordulóhoz közeledünk és szerencsére ezt az időjárás is  így gondolja. Volt már,hogy hófoltokon gázoltunk ilyenkor de idén Sándor, József és holnap Benedek is meleget hoz. A természet rögtön reagál a kerti és mezei virágok a méhek örömére virítanak sokfelé. Érkeznek a madaraink és távoznak az itt telelők vagy átsuhannak felettünk megállás nélkül az átutazók. Az idei télről egy ilyesmi mondat jut eszembe: volt is tél meg nem is. Csapadék volt januárban 100 mm (eső formájában) azóta szinte semmi eltekintve kisebb záporoktól. Hatalmas szélviharok porviharral, szóval volt sokféle meteorológiai jelenség. Az etetőimen alig volt madár a szokásos mennyiségű szotyi fele fogyott. Nem voltak meggyvágók, csízek, fenyő pintyek, fenyves cinegék, jóval kevesebb zöldike  szén,kék és barátcinege volt  a megszokottnál! Persze hó sem volt (csak egyszer kb.1 napig) ez is befolyásoló tényező és nem csak nálunk hanem az északabbi országokban sem! Kevesebb időt töltöttem terepen mert nem igazán volt látnivaló sem. A hétvégén vidéken jártam falusi porta környékén figyeltem a madarakat szerencsére volt mit: Barázdabillegetők érkeztek a fészkelőhelyükre, táplálékszerzés fő helye ilyenkor a trágyadomb itt mindig találni valamit. Rozsdafarkúak kergették egymást,kenderikék énekeltek a fa tetején, a frissen kitett odúkat vizsgálgatták a széncinegék,  nagy fakopáncs dobolt a villanyoszlopon és néhány füsti fecske is megjelent,alacsonyan repülve a házak felett. Hollópár fészkel a faluban a kertek végében lévő facsoportban, egész jól érzik magukat a háztetőkre is kiülnek. Teljes idill számomra az csak hab a tortán amikor a kert felett bekőrözött egy rétisas pár. Fekve kellett fotózni őket mert pont felettem voltak és majdnem kitekeredett a nyakam sajnos a távolság miatt nem lettek túl jók a képek. Este sötétedéskor megszólalta a kuvik is de látni most nem sikerült őket.

 Nagy napja volt tegnap Veszprémnek, egy évig fogja viselni az Európa Kulturális Fővárosa címet! A nagyszabású megnyitót az idei szezon első igazi havazása tette még látványosabbá. Előző bejegyzésemben tettem utalást arra ,hogy az időjárás azért bármikor vehet télies fordulatot, most ez bejött. Reggelre közel 15 cm hó esett és még ha a fényviszonyok messze nem voltak ideálisak (egész nap borult csapadékos idő) azért készítettem néhány képet. 

 Lehet,hogy már nem is lehet szokatlan jelzővel illetni a téli időjárásunkat. Nem szeretnék meteorológiai okfejtésekbe belefogni ezért csak annyit tennék hozzá,hogy 2017-ben korcsolyáztam utoljára a befagyott Balatonon azaz lassan 6 éve. Néhány kép a mostani állapotról nyári ludakkal. Idén január 3.-án alkonyatkor fütyült egy rigó a szomszéd utcában és vörösbegyet is hallottam, szilveszterkor  pedig 3 különböző helyen (déli iparközpont, mentőállomás környéke, Yysk) házi rozsdafarkú dalolászott . Persze az sem zárható ki,hogy két-három  hét múlva február elején fél méteres hó és kemény mínuszok lesznek. A kertben javában nyílnak a hóvirágok és méheket is sikerült fotóznom amint a hóvirágok virágporát gyűjtögette. Ha van hárs vagy akácméz akkor most már hóvirágméz is létezik! Kontrasztként egy zúzmarás képet is mutatok ,nemrég az idei télen készült kékes rétihéja megfigyelés közben. A képeimen látható tojó rétihéját már többször láttam ugyanitt úgy látszik megfelelő a vadászterület számára. A nyílt mezőgazdasági területek ilyenkor kihaltnak tűnnek , pedig ilyenkor is van élet rajtuk. Főleg a ragadozókra gondolok és ezzel kapcsolatban egy érdekes megfigyelésemet osztom meg. Az egyik város közeli gazos az Almádi út mellett jó táplálkozási hely a parlagi galambok számára ,többször láttam már kisebb csapataikat a villany dróton üldögélni vagy a földön táplálkozni. Ezt figyelte ki egy termetes karvaly tojó is és pont amikor arra sétáltam, hajtotta végre sikeres akcióját. A semmiből tűnt elő, a meglepett galambok fejvesztve menekültek ,de egyikük a karvaly karmai közt landolt. Leszorította a földre és próbálta kifújni magát, miközben szegény galamb még verdesett a szorításában. Ilyenkor a ragadozók is visszaállítják a pulzusukat mert egy üldözés ,préda szerzés számukra is felfokozott idegi és fizikai állapotot jelent.A karvaly nem sokkal nagyobb egy galambnál, tehát komoly  erő is kell a zsákmány megszerzéséhez és megtartásához is. Nem véletlenül írom a zsákmány megtartását, mert fordulat következett a történetben : a terület helyi illetőségű (itt fészkel a közeli fenyvesben) egerész ölyvének  felkeltette az érdeklődését a csete-paté. Rávágott a zsákmányát szorító karvalyra és ezt kihasználva a galamb megpróbált megszökni, de elsőre nem sikerült. Csapkodtak a szárnyak , repkedtek a fűszálak, tollak  megint oda csapott az ölyv is és egyszer csak kiszabadult a galamb...míg a karvaly az ölyvet próbálta lerázni meglépett a zsákmány. A karvaly összeszedte magát  elrepült, az ölyv pedig leszállt a helyére de neki sem maradt ennivaló a helyszínen. Gondolom máskor is előfordul,hogy egy erősebb ragadozó megpróbálja megszerezni a kisebb  vagy gyengébb  prédáját.

A hétvégén szintén a környéken madarásztam kicsit messzebb, a Látó-hegy tövénél fekvő szántókon. Hazafelé tartottam már nem sok eredménnyel a tarsolyomban ,de gondoltam még egyet körbe pásztázok a távcsövemmel. Nem akartam hinni a szememnek egy vándorsólyom repült alacsonyan a földek felett.. de hogyan! Összetéveszthetetlen a mozgása a repülése a sebesség váltásai, nem volt lassú a repülése amúgy sem, egyszer csak hirtelen megindult. Meglátott valamit és támadott, sajnos nem láttam az akció végét mert egy domb mögé vágott le. Tovább haladtam a földes úton pár száz métert és megláttam a földön ülni a fenséges hím madarat szinte fehér mellkasát  és a fekete csukjáját,  bajuszsávját. Messze volt, mintha lett volna a karmai között valami azt nem láttam ,hogy tépte volna. Próbáltam képeket készíteni de homályosak lettek a nagy távolság miatt. Kb. negyed órát figyeltem aztán haza sétáltam. Ezen a területen első megfigyelésem volt!

 Enyhe szinte tavaszias hőmérsékletekkel köszöntött be az új év, de 2022 utolsó napjai is kellemesek voltak. Rövid túrát tettem még tavaly a halastavaknál, a terület ahol most le volt eresztve a víz és voltak madarak az nem látogatható kerítéssel zárták le.  Csak a messziről tudtam képeket készíteni de sajnos az egész túráról elmondható,hogy csak távoli vagy ellenfényes képek sikerültek. Dankasirály  és tőkésréce volt létszámban a legtöbb,de nagy kócsag (50pld.), szürke gém (70pld.), csörgőréce (30pld.) is volt szép számban. Egy jól eldugott öböl partján a fákon volt a legtöbb gém (valószínű ez lehet az éjszakázó helyük is) .A nagy kócsagok jó szokásukhoz híven kimentek a domboldalra a legelőre pockot fogni,de a tavakon is voltak. A sekély vízben rekedt halak a rétisasok érdeklődését is felkeltette. Változó létszámban voltak láthatóak a területen volt ,hogy egy időben 8 pld. körözött a magasban (közben kisebb csatákat vívtak egymással a levegőben), lent a mederben 3-4pld. és a fákon a többiek. Nagyon jó élmény volt látni a hatalmas madarakat. Útközben az egyik csatornában erdei cankót láttam meg és szerencsére gyanakodott ugyan de nem repült el, engedte fényképezni magát. A téli mezők bokrainak csinos madarával a nagy őrgébiccsel már a faluvégi hodályoknál futottam össze. Ritkán de bejön lakott területekre is. Türelmes madár, hol villanyvezetéken,hol egy bokor felső ágán ülve pásztázza a területet, hullámos vonalban repülve váltja a leshelyeket. Borult volt az idő de 1 percre kibújt a felhők mögül a nap,ráadásul akkor kapott el egy nagy bogarat a fűben sikerült lefotóznom.

A madarak mellett ha szerencsés vagyok találkozok más állatokkal, pl. őzekkel vagy ritkábban mint most dámszarvassal.

Mai bejegyzésem apropóját egy cikk adja, amit a világhálón olvastam. Azt a drámai címet kapta az írás:              "Te is észrevetted, hogy eltűntek a verebek az országból? Kiderült ,mi áll a háttérben!"

Nem szeretem az ilyen és ehhez hasonló kattintásvadász főcímeket!! Ráadásul három sorban említi a cikk ezeket a madarakat a többi más fajokról szól. Vagy ha nem így tálalnak valamit akkor el sem olvassák ,nem tudom... Szerintem helytállóbb lett volna ez a megfogalmazás: Te is észrevetted,hogy egyre kevesebb veréb fészkel hazánkban? Megpróbáltuk kideríteni és összehasonlítani más fajokkal mi lehet a háttérben. Először is nem tűntek el ezek a madarak, másodszor kétféle veréb költ hazánkban a házi és a mezei. Előfordul,hogy összefutnak ,de egyébként különböző helyen fészkelnek. A nevükből is egyértelmű a mezei veréb a mezők,erdőszélek,parkok odúlakó  madara a házi veréb pedig az emberi környezetet részesíti előnyben. Sajnos az állománycsökkenés mindkét estben fennáll,de külön kezelném a problémát. Évek óta segítem Veszprém környékén egy gyümölcsösben a mezei verebek fészkelését odú kihelyezéssel. A környéken vegyesen található szántóföld,gyümölcsös és gazos mező is. Amikor kezdtem cinegéknek szántam az odúkat ,de ebben a környezetben hamar rájöttem esélytelen. A mezei verebek mint rokonuk a házi verebek kolóniában élnek, hangosak és kiszorítják a területükre tévedt hasonló méretű madarakat. A közösség szépen szaporodott az évek során és szerintem ez most is így van! Az elmúlt hetekben jártam arra és vidám csapatuk nagyon megörvendeztetett. A sűrű vadrózsa és öreg mandulafák alkotta "sziget" ágai védelméből repültek ki táplálkozni a mezőre. A csapat létszáma közel volt a 100-150-hez nem tudtam pontosan leszámolni őket. Ez pozitív példa ,de természetesen országosan én is tisztában vagyok vele nagy a probléma. A földek szélén a bokrosok,erdősávok jó búvó és fészkelőhelyek lehetnének ,amit odú kihelyezéssel lehetne kiegészíteni. A steril szántóföldek mellett jó lenne, ha lennének parlagon hagyott területek is. A verebek egyébként sok rovart is fogyasztanak és fióka neveléskor is ez a fő táplálék. Az vicces amikor cserebogarat próbálnak ártalmatlanítani. A házi verebeknél más problémákat látok az állomány csökkenés hátterében. Róluk említést tett könyveiben  Fekete István is "csuri népe" de megemlíti Schmidt Egon is egyik írásában "állatkerti vadmadarak" néven. Barangolások című könyvében Fekete István így ír a verebekről:   " Baglyom szereti a verebet..az első kettőt egyben lenyeli a harmadikat már megnézi. A szárny és faroktollait kitépi,eldobja s az így gyalogosított verebet darabokra szedve nyeli le. A negyediket már hiába tartom elibe  meglestem csak később veszi elő.  " Szóval egy etetésre 4 verébre volt szükség  és ezt az udvar környékén élő madarakból fedezte,tehát volt bőven. Azt is leírta ,hogyan fogták a verebet:   "A verebek beszálltak a tyúkházba melynek kilincsére madzag van kötve. A madzag végét famulusom Ferkó fogja. Ha elegendő veréb dúskál az ocsún ,Ferkó berántja az ajtót,s a verebek sorsa megvan pecsételve. Csönd büdösök!..._ És leveszi kucsmáját. Szóval a kucsma egy kilogramm eleven erővel puffanik a tyúkházban hol itt hol ott és a verébkék potyognak mint ősszel a légy."    Ezt manapság nagyon kevés helyen lehetne megcsinálni egyre kevesebb helyen tartanak csirkét állatokat faluhelyen is! A szénakazal volt a búvóhely a vályú a gazdasági udvar pedig az étkező hely, de ez már manapság nincs. Schmidt Egon felfedezett egy alternatív élőhelyet ahol a házi verebek  gond nélkül élnek, ez pedig az állatkert. "Kedvük szerint röpködhetnek egyik ketrecből,egyik kifutóból a másikba,akár naponta máshol reggelizhetnek, válogathatnak az elefántok,oroszlánok,majmok,kacsák vagy a disznók eleségének maradékai között."  Ezt láttam én is a veszprémi állatkertben ugyanígy, sőt rémlik egy egyetemi projekt ahol vizsgálták a viselkedésüket ,odúkat helyeztek ki stb. A lakhelyemen a házunk korábban lakott helyein már nem fészkelnek , de valahol a közelben van alkalmas hely mert jönnek rendszeresen az etetőre és hallom is őket hangoskodni a szomszéd házaknál az utca túloldalán, ahol a karvaly is rendszeresen razziázik. Összegzésként: szerintem még nem tűntek el Magyarországról, de sokkal nagyobb odafigyelést érdemelnek ezek a kis barnásszürke tollas szomszédok.

Pár korábbi képemet mellékelek róluk...

Az esetek többségében télies fények vannak decemberben szerencse kell, hogy pont akkor legyenek előbújó napsugarak mikor madarászni megyek. Most szombaton nem volt verőfényes nap... Alsóőrsön a kikötőben nézem először körül mivel nagy mozgást tapasztaltam a yachtok közötti szabad vízfelületeken. Dankasirályok röpködtek rikácsoltak és csaptak bele a vízbe csukafejesekkel,de a tőkésrécék is nagy számban sürgölődtek mindenfelé. Apró küszök tömegesen húzódtak be a védett kikötőbe, a hideg vízben  lelassulva könnyű prédát kínálva az éhes madaraknak. Az egyik hajón felfedeztem egy riasztásra szánt mű sólymot vagy valami olyasmit , hát nagyon nem volt hatásos, jó hogy nem ültek a fejére. A hattyúkat cseppet sem zavarja a víz hőmérséklete láthatóan remekül érezte magát jót fürdőzött, megigazította a gyűrűjét stb.

Tihanyban egy kerceréce állt modellt ,de sajnos nem engedett túl közel. Bent  nyílt vízen kis és nagy bukók, búbos vöcskök, kendermagos és tőkésrécék, különböző bukórécék, viharsirályokkal és persze hatalmas szárcsa csapatok voltak láthatók.

Ezzel a bejegyzésemmel kezdem "hivatalosan" a téli szezont. Volt egy kis szünet az őszi vonulás után és a téli vendégek érkezése között. Fő befolyásoló tényező ilyenkor az időjárás, ha nincs hó és nagy hideg később érkeznek az északi madárseregek hozzánk. Ez mindig így van, de már nagy tavunkon látható amint egyre több az érkező madár. Én az északi part Fűzfő és Sajkod közötti szakaszán madarászom az adataim jobbára innét lesznek láthatóak. A hétvégén Alsóörs, Csopak és Tihany keleti oldalán jártam. Az első két helyen bukórécék barát ,kontyos és kercerécék valamint szárcsák voltak kis csapatokban. Tihanyban a Gödrösnél kis kárókatonák és szárcsák, a Limniológiánál nagy kárókatonák voltak szép számban, már elfoglalták szokott pihenőhelyüket és megkezdték a halászatot a Somos előtti nyílt vízen. Több helyen láttam jégmadarat (6pld.) amint a kövekről vagy a korlátról vadásztak. Búbos vöcsök is van többfelé,de nem olyan nagy számban.(volt év amikor 70-80 példány is látható volt itt) Az örvös és nagy bukók néhány példánya is már felbukkant nem messze a kárókatonák csapatától.  Az első képeken erdei fülesbaglyok láthatók ők az alsóőrsi szokott helyükön töltik a telet idén is, most ketten voltak.

Lassan véget ér az ősz, kevesebbet tudtam terepen lenni a szokásosnál, ráadásul az időjárás és a madarak sem voltak kegyesek... Kevés fotózásra alkalmas nap volt a ködös párás időszakok voltak túlsúlyban. A nagy létszámú csapatok megjelenése volt a leginkább az érdekes,nem a ritka fajok észlelése. Október elején sokfelé még lábon állt a napraforgó ami rengeteg pinty-félét vonzott. Többszázas erdei pinty,zöldike, kenderike vagy tengelic homogén és vegyes csapatait figyeltem meg Veszprém környéki mezőgazdasági területeken. Nagyon óvatosak nehéz a közelükbe férkőzni pláne nyílt terepen. Szívesen fotóztam volna a színes csapataikat ,de nem igazán sikerült.  Barázdabillegetők, mezei és búbos pacsirták voltak láthatóak nagyobb számban a szántott földeken. Vártam,hogy ragadozók is felfigyelnek a népes seregletekre de csak egy karvaly támadást láttam. A napraforgóról jut eszembe ,szerencsére sikerült jó minőségű téli etető anyagot beszereznem és lassan kezdődik az etetési szezon a hideg idő beköszöntével. A kertben otthon a tuják magja még bőven ad táplálékot a magevőknek.

A másik nagyon nagy számban megjelenő madár a Balatonon látható október közepétől. Alsóörs és Csopak között láttam kilométer hosszan elnyúló fekete csapatait fentről a lovasi, palóznaki hegyoldal lankáiról túrázás közben. Szárcsák érkeznek hozzánk északról és kelet felől, mégpedig titokzatos módon éjszaka. Azért írom ,hogy titokzatos mert a sötétség leple alatt vonulnak egyszer csak itt vannak.A köd valószínű ebben nem segít de nekik biztosan szuper érzékelőik vannak. A sötétben ezernyi fekete (egyébként látszatra nem túl jól repülő ) madár húz a fejünk felett kihasználva esetleg a városok világító lámpáit a csillagok és a Hold fényét. Amíg nem fagy be a nagy tó addig itt is maradnak, ami veszélyes is lehet számukra láttam már jégbe fagyva közülük sajnos jó pár példányt. Korábbi bejegyzéseimben már többször írtam róluk, de mindig valami eszembe jut velük kapcsolatban. A másik fekete madár a Balatonon a kárókatona aki nem is annyira fekete közelebbről megnézve, létszámban még messze van a csúcstól de már gyülekeznek. Ilyenkor érkeznek és 1-2 hét múlva indulnak is tovább a búvár félék, pl.a sarki búvárok ők is néha csapatban mozognak de itt a létszám jóval kisebb 5-10 pld. Messze a nyílt vízen tartózkodtak a múlt hétvégén Csopak térségében.Ilyenkor a szélcsendes időjárás nagy segítség, sokkal könnyebb  a megfigyelésük a nagy távolság miatt.

Októberi esős napon a halastavak környékén is jártam itt a csörgő récék nagy létszámú csapatai voltak érdekesek közel 300 pld. volt a leeresztett tavon. Itt is hiába közelítettem  óvatosan takarásból a területet észrevettek és csak a levegőben figyelhettem a felhőnyi madarat hamar véget ért a madarászat. Egy szárítkozó rétisas  vigasztalt az útszéli fán hazafelé. A végére hagytam egy októberi tövisszúró gébicset és egy füzikét..

Itt van az ősz minden jellemzőjével,hol csapadékos hideg északi széllel,hol pedig napsütéssel kellemes hőmérsékletekkel. Néha záporok jönnek ,kitisztul a levegő és látványos szivárványok bukkannak fel rövid időre. A vonuló fecskék egy-egy napra nehéz helyzetbe kerülnek az időjárás miatt,a múlt szombati hűvös esős nap komoly próba elé állította kedvelt madarainkat. A balatoni parti sávban mindenhol fecskéket lehetett látni Badacsonytól Alsóőrsig ( erről a területről van információm). Tihany-révnél a vezetékeken, épületek falán,a parkok fáin a nádasban próbáltak meghúzódni. Repkedtek a fák körül, a nyílt vízen (molnár, parti és füsti fecskék), pár centire a fű felett a parkban vadásztak rovarokra főleg füsti fecskék. Időnkét megriadtak és hatalmas csapatban tettek egy kört,majd vissza szálltak. Szerencsére másnapra javult az idő és tovább tudtak indulni a csapatok! Veszprémben  még látni alkonyatkor a lakótelep felett molnárfecskéket (szept.23. kb.40 pld. szept 25. 15pld.), tehát még szerintem esetleg lehetnek fészekben fiatalok.

A mezei utak szélén a bokrosokban magukat meg nem hazudtoló helyen a vadrózsa bokrok tetején tövisszúró gébicsek várnak zsákmányra ,de gondolom már ők is hamarosan melegebb vidékekre (Afrika trópusi vidéke) költöznek.

Tihanyban a Külső-tó környékén túráztam, ott készültek a szivárványos képek, de sajnos készült egy csúf kép is. Nem értem kinek jut eszébe a természetvédelmi terület közepén hulladékot elhelyezni, aminek nagy része fém! Miért nem viszi vastelepre ahol még pénzt is kaphat érte, biztosan van más megoldás is de nem a Nemzeti -park területe!

 Lehet, hogy nem jól gondolom,de a megfigyeléseim alapján azt kell megállapítanom az idén korábban vonulnak el a madarak,legalábbis Veszprém környékéről. Tavaly és a korábbi években szeptember közepéig tartott a költés (az időjárás  komoly befolyásoló tényező). A sarlós fecskékkel kezdődik mindig ,ők már július utolsó napjaiban végeztek, augusztusban már csak északabbról érkező vonulókat lehetett látni, ill. egy példányt szeptember 2.-án este láttam molnárfecskék között Veszprém felett. A molnárfecskék is időben befejezték a költést szeptember első napjaiban, szép nagy csapatokban lehetett látni őket a költőhelyeik környékén. Szeptember 8.-át a népi megfigyelések alapján "Fecskehajtó kisasszony" napjának is nevezik idén teljesen hűek voltak a hagyományhoz a madarak.Két nagyobb létszámú csapatról készítettem képes beszámolót, az egyik augusztus 25.-én az alsóörsi vitorlás kikötőben a másik szept.3.-án a Belső-tónál Tihanyban készült. Alsóörsön a kikötőben a vitorlások árbócait, köteleit,használták pihenőnek míg Tihanyban a nádszálakon hintáztak. Hangos vidám seregük időnként felreppent tettek 2-3 kört aztán visszaszálltak a kiindulási helyre. Tihanyban sok partfecske (60-80 akár 100 pld.) is gyarapította a csapatot a molnár és füstifecskén kívül. A nyár folyamán többször kilátogattam a fészkelőhelyükhöz ,de ott nem sikerült őket fotóznom így szerencsésnek mondhatom magam,hogy az idei szezon végére összejött ez is! Az utolsó kockákon két helyi, nem vonuló lakos látható:)

 Személy szerint negatív tendenciának és hosszútávon káros hatásokkal járó beavatkozásnak gondolom a Balaton kiárusítását. A partközeli építkezések (lakóparkok,kikötők) mind a természetes élővilág károsításával jár, a nádasok vízszűrő tisztító szerepe, a nádi élővilág kiirtása, halmozottan fogja befolyásolni kedvelt tavunk vízminőségét. Nem így akartam kezdeni a bejegyzésemet ,de mint természetjáró és természetet védő ember nem tudok szó nélkül elmenni ezek mellett a problémák mellett.

 A kikötők védelmére száz méteres kőrakásokat létesítenek a  part mentén mélyen benyúlva a nyílt vizekre. Ezeket a  gátakat kerestem fel Füred és Alsóörs között a vízről kajakkal. A sirályok, csérek ,kócsagok szívesen pihennek a köveken és ha szerencsések vagyunk még fotózni is hagyják magukat. Jó portrék sikerültek és ami nagyon tetszik a madarakon a gyönyörű sirályszemek!  A tollazatuk makulátlan,a különböző korosztályoknak teljesen más, a fiatalok barnás csíkosak, pöttyösek az idősebbek háta szürke a has fehér a láb sárga. Csőrszínük is változik a kor előre haladtával a fiataloknál először feketés majd világosabb csőrtő sötétebb véggel, az öreg madaraké világos fényes  az alsó káván piros pöttyel.  Általában a "nagy sirályok" nem keverednek a dankasirályokkal csérekkel, így ők kénytelenek máshol keresni pihenő helyet maguknak. Itt is ez volt a helyzet  kizárólag sárgalábú  sirályok foglalták el a köveket. Sikerült leolvasnom egyikük színes gyűrűjét, 2017-ben jelölték Zágrábban Horvátországban (200 km távolság). Sokszor megfordul a fejemben az épp megfigyelt madár honnét jött,hová megy, most megtudtam. Az egyik képen látható amint pont az ő feje fölött repült át egy nálánál jóval ritkább faj egy ékfarkú halfarkas! Csak otthon a képek rendezésekor vettem észre a kép hátterében. Jelenleg min. 4 példányt figyeltek meg a Balatonon jobbára  déli parton ( én aznap aug.25.-én mikor a kép készült késő délután Tihany-révnél is láttam egyet lehet hogy ugyanazt, sötét változat volt). A sirályok napközben táplálkozni járnak szeméttelepekre,szántóföldekre ezért is szerencsém volt,hogy ott találtam őket és az időjárás is remek volt. Tükörsima szélmentes víz volt, kajakozásra madár fotózásra ideális.

 A parti madaras képek kicsit túlsúlyba kerültek az utóbbi időben, de ennek is meg van az oka. Augusztus utolsó hetei már a vonulásról szólnak és ez eltart még pár hétig. Az időjárás a másik tényező,mert az apadó vízszint miatt sokkal több helyen alakulnak ki iszappadok és más alkalmas táplálkozó helyek ezeknek a madaraknak. A halastavak mellett új helyszínen is tudtam megfigyeléseket végezni. Az első kockákon látható kanalas gémnek (is) nagyon megörültem a halastó medrében keresgélt csakúgy mint a szürke,a füstös és a réti cankó. A gólyatöcsök is felbukkannak a kis és nagy kócsagokkal, szürke gémekkel együtt. Sajnos tovább apad a tó és egyre kisebb részt tudok belátni  mert a sűrű nád és növényzet miatt nem lehet közelebb férkőzni ,pedig így a terület 10 %-át sem látom. Tihanyban a Belső-tó szintje csökkent jelentősen (amúgy sem volt egy túlzottan mély tó, ha csónakkal bementünk a lapát leért az aljára) és itt jelentek meg "iszapszurkáló" madarak. Sarlós partfutók (15pld.), sárszalonkák (6pld.),billegetőcankók (4pld.), pajzsos,réti és erdei cankók páran. A nádszélből kijárnak táplálkozni a barkós cinegék és sokfelé repdesnek barázda billegetők is.A környéken nagy a zavarás sokan sétálgatnak,dobálnak a vízbe,kutyát futtatnak,szóval van zavaró tényező bőven de biztosan kilátogatok párszor az ősz folyamán.

 Nem csak a tómederben történnek érdekes dolgok,hanem a környéken a bokrosokban, szántóföldeken vagy éppen az odavezető úton. Most is ez történt ... fácán csapat szedegetett a tó menti keskeny út bal oldalán. Lelassítottam az autóval, hogy jobban szemügyre vegyem őket (kb. 5-6-an lehettek) és meg is álltam. Elővettem a távcsövet a fényképezőt néztem ahogy csipegetnek, de nem csak én figyeltem fel rájuk ,hanem egy görény is! Szemből a nádszegélyből bukkant elő, kicsit meglepő volt mert a görény nem a nappali vadászok között van számon tartva. Persze kivételek mindig akadnak...Nagyon izgatottan figyelte a fácánokat és úgy döntött el kap közülük egyet. Lelapulva szinte belesimulva az útba elkezdte megközelíteni a csapatot a kátyúkat is fedezéknek használva. Valószínű sikerülhetett is volna az akció ,de ott voltam én is 10 méterre a kocsiban és mivel nem csak a szélvédőn keresztül akartam fotózni ,elkezdem lehúzni az ablakot. Az egyik fogaskerékkel van egy ki probléma és most is recsegett egy hangosat ennyi elég volt ,hogy véget vessen az izgalmas történetnek. A fácánok elszaladtak, a görény vissza surrant a nádasba én meg ott maradtam lehúzott ablakkal...

  A fotókon látható a gyönyörű környék a tavakkal, a tocsogós a madaraival valamint a sztori főszereplőjével görény.

 Nagyobb tavainkat így például a Velencei-tavat sem kímélte idén az aszályos időjárás. Akár fél méteres (vagy még több is) vízszint csökkenés következett be és ez a halastavaknál is előfordult. A betápláló patakok vízhozama lecsökkent ,nagy a párolgás ez mind befolyásoló tényező. Az alacsony vízállás a tocsogósok kialakulása vonzza a parti madarakat. Bejártam a kedvenc halastavaim környékét és az egyik eldugott tó sarkában találtam egy ilyen helyet. Különleges ahogy együtt táplálkozik, pihen vagy éppen veszekedik a sokféle madár. Pontos adatokat nem tudok mondani mert a hely adottságai miatt csak kis területet tudtam megfigyelni. A látott fajok: fekete gólya(4),nagy kócsag(12), kis kócsag(4),szürke gém(6), sárszalonka(2), gólyatöcs(2), billegető cankó(1), réti cankó(9), füstös cankó(6),szürke cankó(8),bíbic(8),csörgő réce(22),bütykös hattyú(5),jégmadár(1), rétisas(1),barázda billegető(12),

A képeket két bejegyzésben fogom feltölteni (vannak ellenfényben készült képek is és nem tudtam közelebbről fotózni a hely adottságai miatt ezért a minőség gyengébb).

 Az őszi madárvonulás lassabban zajlik mint a tavaszi. Ilyenkor telelni mennek felkészülnek, erőt gyűjtenek a  hosszú és kalandos útra, míg tavasszal ugyanezt a telelőhelyeken teszik meg ott "szöszmötölnek" és hozzánk, vagy rajtunk keresztül gyorsan érkeznek mert költeni mennek. Ősszel más a kiváltó ok és a motiváció, ráérős a dolog,de tavasszal a hormonok is beleszólnak és az erős parancs!  Kb. két hete már a szürke légykapók vonulnak erős hangjukat lehet hallani amint kommunikálnak egymással a lombok között. Néhány napja kormos rokonaik is érkeznek,ők sokkal halkabbak csendesen kapkodják a legyeket. Kiülnek egy ágra egy leshelyre ahonnét jól belátják a környéket és hihetetlen gyorsasággal felrepülve fogják meg a repülő rovarokat. Az egyik képemen jól látható lesz amint egy villanyvezetékről rugaszkodik el,szeme a zsákmányon és  hallható csőr csattanással kapja el a levegőben kiszemelt áldozatát. Előfordul,hogy elsőre nem sikerül, mert a rovarok röppályája nem egyenes cikáznak ,ilyenkor addig repdes,lebeg amíg meg nem fogja, akár a ház falához is szoríthatja. Egyébként nem csak levegőben zsákmányol, a fiókáit pl. kukacokkal táplálja. 

 A Balatonon augusztus elején százas nagyságrendben tartózkodnak vándor útjuk előtt küszvágó csérek.Kajakkal szoktam ilyenkor felkeresni a kőgátakat ,ahol pihenni éjszakázni szoktak.Néhány nagy sirályt is sikerült lefotóznom és volt olyan is amelyik dögön falatozott.

 Növekednek, erősödnek a kirepült fiókák ,de még sok dolgot meg kell tanulniuk. Például a táplálék szerzés fortélyait.Ez küszvágó cséréknél úgy zajlik,hogy a szülők fognak egy küszt mondjuk és nem nyelik le, nem adják oda rögtön a követelődző kis csérnek,hanem repülnek vele hangos rikácsolással a víz felett. Felrepül és leejti a halat,amit az ifjúnak meg kell szereznie a vízbe lecsapva,de...ez nem sikerül elsőre ezért gyakorolni kell. Ezek a jelenetek  felkeltik a közelben ólálkodó sirályok figyelmét és beszállnak a halacska megszerzésébe. Természetesen a csérek is résen vannak és megmentik a finom falatot aztán kialakul egy üldözés a sirály és a csér között aminek a vége: némi nehézségek árán megmarad a most már kissé megtépázott hal.

 Hasonló jelenetet kabasólymoknál is megfigyeltem már, itt is magasról lejtette a szülő a táplálékot amit el kellett volna kapnia fiatal madárnak de nem sikerült. Itt nem volt lesipuskás,csak az öreg madárnak kellett egy gyors zuhanással még a földre esés előtt elkapnia a falatot.Nem kis akrobata mutatvány volt...  Elgondolkodtam a sarlós fecskék hogyan csinálják, a kirepülés után mindent tudniuk kell segítség nélkül. A molnár és füstifecskék még a levegőben kirepülés után is táplálják a fiókákat ilyet a sarlósoknál nem tapasztaltam.A fecskékről jut eszembe jártam a homokbányában a partifecskék fészkelését ellenőrizni, sikerült néhány példányt megfigyelnem a lyukaknál (5-6 pld.) A gyurgyalagok is még a közelben tartózkodtak ,de már kisebb számban ők befejezték a költést. Van egy nádfolt a bánya közepén itt füstifecskék gyülekeztek a nádszálakon és a környező fákon. Itt érdekességként azt jegyeztem fel,hogy ismerik a madarak egymás jelzéseit riasztó hangjait.A gyurgyalagok riasztottak és rögtön a levegőbe emelkedett az összes fecske is.

 Más téma: az úrkúti őskarsztnál jártam egyik nap ahol legutóbb pár éve télen jártam. Akkor hófehér érintetlen havas táj ,most más hangulat fogadott. Szerintem kicsit elhanyagolt állapotban van ez a különleges hely. A lépcsők életveszélyesen inognak ,repedtek a fokok,szemetes a tanösvény (sokfelé WC hiányában végtermékek,papírok), a levágott faágak nincsenek elszállítva szanaszét hevernek gondozás hiánya mindenfelé sajnos.

A végére egy idén nyáron ritkán látott felhőcsodákat fotóztam. Ebben az aszályos száraz időszakban egy zivatarfelhő képződése,majd szétoszlása is téma lehet.

 A júliusi melegben a nádasokban napközben be húzódnak a védettebb árnyékosabb részekbe a madarak. A képek pár hete készültek akkor még a cigányréce fiókák is egészen fiatalok voltak,mostanra már biztosan szépen kifejlődtek. A nádban élő madarak kimondottan rejtőzködő életmódot folytatnak. Szép hangjuk elárulja őket és kis szerencsével láthatóak is lesznek rövid időre. A képeken énekes nádiposzáta bujkál ,felvettem az énekét és úgy próbáltam beazonosítani. Erős változatos ,többféle motívumot tartalmazó éneke van. Kiválasztja az éneklőhelyét és onnét szól perceken át. Több egymásba csatlakozó tó kilométereken át és nem egyforma az élőviláguk. Pl. a bakcsók ezen a szakaszon ahol a képeim készültek kimondottan nagy számban voltak láthatóak ,máshol ez kevésbé jellemző. A vízben karók vannak leszúrva és ezeken tudnak pihenni vagy vadászni a közelben kiterjedtebb sásos -nádas terület is van. Legalább 12 példányt tudtam megfigyelni mind idősebb madarak, fiatalok még nem voltak láthatóak. A füstifecskéknél megszokott dolog a nádas használata pihenésre. A vízen a nádszálak között szárcsák és vízi tyúkok  úszkáltak. A víz közelében ebben a száraz időszakban a lepkefélék is szívesen keresik fel a pocsolyákat.

  A falusi portán illetve körülötte mindig zajlik az élet.Fekete István hangulatos történetei a megszemélyesített állatokkal megelevenednek nap mint nap. Napfelkelte után már indul az élet szólnak a kakasok  élednek sorra az állatok.Az idén egy rozsdafarkú pár a garázst nézte ki magának költésre. Ez azért érdekes mert a garázs általában zárva  van,de.... valami ötlettől vezérelve valaki kicsi bejárót vágott az ajtó alján gondolom azért ,hogy a macska bebújhasson egerészni. Ezt a "kiskaput" figyelték ki a madaraink és az egyik polcon egy műanyag edényben fészket raktak. Ha nincs nyitva az ajtó akkor alul közlekednek, nagyon óvatosan... Körül néznek, kivárják míg tiszta lesz a terep és átbújnak a kis résen! Természetesen miután kiderült a fészkelés, a kapu napközben nyitva van hagyva.

 Az istállóban füsti fecskék laknak a gerendákhoz ragasztott  fészkeikben. Sajnos megcsappant az állomány a korábbi évekhez képest,de remélem ez még változni fog és újra tele lesz csivitelő fecskével. Nagyon meleg napok vannak ezen a nyáron ezért a fecskék a délelőtti kellemesebb időben intenzíven vadásznak ,majd dél körül bejönnek és az árnyas tornác relatív hűvösében sziesztáznak,tollászkodnak. Kiülnek a gázcsövekre és szinte karnyújtásnyira megközelíthetőek! A házi verebek kesze-kusza fészkeikből az eresz alól hangos fiókák kérik az eleséget. A ház mögötti kert is tele van lakóval... Kenderike ,széncinege,zöldike,tövisszúró gébics fészkel a fákon ill. a bokrosban. A cseresznyefa odújában balkáni fakopáncs lakik. Napközben hangosak a kis gébicsek, a harkályok sem halk hangjukról híresek,főleg ha a fióka követelőzik. A fekete rigók már befejezték a költést de a környéken keresik a táplálékot. Nem túl messze egy holló pár fészkel ,arra lettem figyelmes,hogy valami nem tetszik nekik és elindultak felfelé a légtérbe,ekkor láttam meg a fehérfarkú méltóságteljes rétisast. Magasan jött és a hollók zavarása miatt rövid ideig volt a terület felett de ő is adott hangot mikor a hollók zaklatni kezdték aztán felkőrözött nagyon magasra.

 Késő délután újra élénkebbek a nagy hőség után a madarak, aztán az este közeledtével zárul a nap. Amikor a nappal átvált a sötétre fokozatosan elcsendesedik minden. Már-már beáll a csend amikor a tető nyergén halk koppanással egy kuvik landol ...Megpróbálok rejtve maradni és figyelni távcsővel mi fog történni. Nagy sárga szemei feltűnőek remek látást biztosítanak korlátozott fényviszonyoknál is. Sokáig nem tudtam előtte rejtve maradni és ledobta magát a gerincről, ezt kiszúrták a rigók ,a gébicsek sőt a poszáták is és jó-pár percig riasztottak még a kuvik távozása után is. Ez is igazolja mennyire félnek az éjszaka vadászaitól a kisebb madarak.

 A hétvégén újra gyűrűzés volt szombaton a veszprémi helyi csoport szervezésében Veszprémtől délnyugatra az egyik község elhagyott agyagbányájánál. Jelentős populáció alakult ki szerencsére itt is, remélhetőleg így is marad mert veszélyeztető tényező mindig van.Sikerült gyurgyalagokat,füstifecskéket, seregélyt befogni és gyűrűzni. A madarak óvatosak nem könnyű az elfogásuk pl. a fecskék felültek a háló tetejére de azért sikerült túljárni az eszükön. Volt ismét korábban itt gyűrűzött gyurgyalag visszafogása, ami újra bizonyítja a madarak területhűségét!

A képek fele itt készült, a másik pedig egy homokbányában amelyről már tavaly is írtam bejegyzést. Itt partifecskék élnek közösségben gyurgyalagokkal mivel ők is partfalba ásott lyukakban költenek és itt igazán alkalmas a hely számukra. De... valamiért ma nem találtam egyetlen egyet sem amikor kint voltam délelőtt. Molnárfecskék jöttek-mentek, de a partifecskék most nem voltak itt. Vagy rosszkor jöttem messzebb mentek táplálékért, vagy rövid ideig voltam kint ,vagy már végeztek a költéssel és elrepültek táplálékban gazdagabb területre, vagy idén nem itt költöttek(kiszáradt a tó a bányában) ezt azért még leellenőrzöm visszatérek...A gyurgyalagoknál is közeledik a költési idő vége,már kukucskáltak fiókák a lyukakból. A gyurgyalag állomány szép, volt élet a telepen az erős szélben. Intenzíven folyt az etetés folyamatosan hordták a szülők a táplálékot a fiókáknak. A levegőben magasan megjelent egy termikelő gólya csapat is 40 körüli létszámmal ,kis ideig voltak a terület felett és tovább kőröztek északi irányba. 

 Javában tart a búzafélék aratása...Megszűnnek búvóhelyek, de a helyükre létre jönnek új táplálkozó helyek amiket rögtön kihasználnak a madarak. Veszprém környéki  mezőgazdasági területen figyeltem meg a költési idő alatt egy vörös vércse párt 4 fiókát neveltek fel sikeresen. Kirepülésüket követően egy ideig még a költőláda közelében tartózkodnak és a szülők etetik őket, de hamarosan el kell kezdeniük az önálló életet. Készítettem képeket a költés fázisairól, természetesen amikor már ki tudtak kukucskálni a ládából ill. a kirepülés után.

 Gyurgyalag gyűrűzést tartott a múlt hét végén az MME veszprémi  csoportja Szentgálon (most hétvégén is lett volna de a szeles időjárás nem tette lehetővé). Remek hangulat van egy ilyen találkozón. Kisgyermekes szülők ,nagymamák,fiatalok és idősebbek egyaránt kíváncsian várják vajon mit fognak a hálók. Széplaki Imre vezetésével már korán reggel felállították a sűrű szövésű hálókat, amelyeket nehezen vesznek észre a madarak és belerepülésük után kíméletesen kiveszik belőle a segítők és kis zsákokban érkeznek a gyűrűző asztalra. Itt kódszámmal ellátott fémgyűrűt kapnak ,ami alapján azonosítható lesz a madár ha újra hálóba kerül valamikor. Ez most is megtörtént ,egy tavaly itt jelölt gyurgyalagot sikerült vissza fogni.Ezek fontos adatok a madarászok számára ,tudni lehet pl. a madár korát és mennyire terület hűek.Ebből is látható,ha nem zavarják,vagy üldözik őket és elegendő a táplálék a madarak vissza térnek a tavalyi helyükre. Előző mondatomban van egy fontos  rész: "ha nem üldözik őket" ! De sajnos igen ez nagy probléma, mert rosszindulatú emberek megteszik,hogy ágakat dugnak a költőlyukakba ezzel elpusztítva a fiókákat és sokszor a szülőket is! Magyarországon fokozottan védett természetvédelmi értéke 100000 Ft. Természetesen fogyasztanak méheket de elenyésző szám ahhoz képest amit a kemikáliákkal az ember elpusztít!! Nagyon sok sáskát ,szöcskét,lepkét ,darazsat kap el. Rendkívül színpompás a tollazata, kézbe véve közelről jól megfigyelhető hosszú enyhén hajlított csőre. Az idős madarak szeme piros, középső faroktollai hosszúak.A gyurgyalagokon kívül citromsármányt és házi verebet sikerült jelölni. A gyűrűzés képei telefonnal készültek.

 Blogom névadója a Séd-völgye új látnivalókkal bővült. Leglátványosabb a veszprémi Vár nagyszabású felújítása,hatalmas darukkal és egy különleges állványzattal. Ezen történik az építési anyagok felhordása így tudják tehermentesíteni a Vár-utcát. A műtárgyak szemrevételezése után meglátogattam a város gólyáit, két fióka üldögélt a fészekben.Az utcán gólyaveszélyre figyelmeztető táblát tettek ki lelkes önkéntesek mert a szülők néha az aszfalton sétálgatnak a forgalmas úton a fészek közelében. A völgy nagyon népszerű a helyiek között, sokan kirándulnak a szépen kitakarított iszap mentesített tó partján, a gyerekek játszanak a felújított játszótereken a bringások tekernek a... de hova is? A válasz: pl. Márkóra vagy Bándra mégpedig egy ötcsillagos kerékpárúton! 6,5 km-es csoda a Csatár-hegy tövében a fák árnyékában a patak völgyében kanyargó széles sima, korlátokkal,támfalakkal ellátott úton. Képeimmel próbálom visszaadni a táj hangulatát, az élővilág néhány képviselőjét bemutatni és mindenkinek javasolom próbálja ki ezt a remek bringa utat!