Mai képeim szereplői nem a rikító tollazatukról híresek,a rejtőzködésben viszont profik. A búbos pacsirta tollának színezete például az élőhelye talajviszonyaitól is függ. A képeken jól látszik,hogy itt a faágak színéhez öltözött:)) Szerencsére még gyakorinak számít ,de élőhelyük nekik is veszélybe kerülhet. Magokkal táplálkozik, rovarokat is fogyaszt, istállók gabonatárolók körül szívesen keresgél. Pacsirtához méltóan szépen és hangosan énekel,egész évben itt tartózkodik ,nem vonul el. Kétszer költ 3-5 tojásból 2 hét alatt kelnek ki a fiókák  és 16-18 napos korukban kezdenek repülni.

 A sordély hasonlóan a pacsirtákhoz a mezőgazdasági táj madara ,de ő sármányféle. A talajon szeret keresgélni ahol szinte lehetetlen észrevenni,de néha kiül egy ágra, vagy villanydrótra és csak énekel.. és csak énekel.Mindig ugyanazt, lassan kezdi majd a végére begyorsuló csilingelés szerű hanggal,nekem tetszik egyedi . Ők is kétszer költenek 4-5 tojáson a tojó kotlik,12-13 naposan hagyják el a fészket. Rövidtávú vonuló.

 A végére egy kis színt is be csempészek ami ugyan nem madár ,hanem egy ritka kosborfaj a  tornyos sisakoskosbor vagy más néven vitézvirág. Az Orchideafélék (Orchidaceae) családjába tartozó, 15-50 cm magas, gracilis megjelenésű évelő védett kosborfajunk. Egyetlen példányt láttam belőle ahol megálltam pihenni kerékpározás közben a Szentkirályszabadja és Felsőörs közötti murvás út mellett.

 Röviden összefoglaltam a címben mai bejegyzésem tartalmát. Jelentős beruházások, útépítések folynak Veszprém körül hónapok vagy már évek óta.Ezeken a területeken állatok és növények éltek és élnek ma is csak "kicsit" megváltozott körülmények között. Szerencsére jó a tűrőképességük és megpróbálnak alkalmazkodni esetleg új szokásokat felvenni, vagy éppen kihasználni az adódó lehetőségeket. A június a pipacs virágzás csúcspontja . Ez a szép gyomnövény is az építkezésnek köszönheti nagy kiterjedésű társulásait. A vetésekből a gyomirtózás hatására kiszorult itt viszont vidáman virít a markológépek között, de helyenként a parlagokon is átveszi az uralmat A képeimen bemutatok egy mezei, szántóföldi és egy útépítéses variációt.

 A madarak ragaszkodnak a megszokott költési területükhöz, vagy inkább beégett a memóriájukba és maradnak. A embereket, gépeket megszokják a lehetőségeket javukra fordítják. A gyurgyalagok költőhelye is áldozatul esett a terjeszkedésnek ,de pár méterrel odébb mentek és megpróbálják (drukkolok nekik,egyik következő bejegyzésemben bővebben kitérek képekkel rájuk). Felfedeztem egy vadgerle párt amint a fészekanyagot hordták az egyik bokorba. Jól elrejtett de azért  érdekes választás. Forgalmas kerékpárút, közvetlen közelében 1,5m-re az úttól...Autók ,gyalogosok,kutyák ,stb. nem sorolom. A seregélyeknek potya eleség a kisajátított területeken az elhagyott gyümölcsfák cseresznye, meggy, közel 100-as csapat jár legelni már most (pásztormadár nem volt köztük sajna...). Tengelicek,kenderikék a magtár kerítésén üldögélnek, felülről vörös vércse pásztázza a terepet. A karvalyposzáták régen többen voltak ,de szerencsére maradt belőlük és veszekednek szomszédaikkal a tövisszúró gébicsekkel a maradék bokrosban. Most virágzik a vadrózsa és a bodza mindkettő fontos búvóhely és később táplálék forrás számukra.

Mai bejegyzésemben a képek lesznek túlsúlyban de ha lehetne hanggal illusztrálnám legszívesebben a májusi napokat. Egyik képen jól látható amint tele torokból énekel a füsti fecske. Reggelente a ház körül fekete és énekes rigó, szén és fenyves cinegék,házi rozsdafarkú,csicsörke,erdei pinty,házi veréb hanggal kezdődik a nap.Folytatás a munkahelyemen, a parkolóban és a környékén erdei pacsirta, léprigó kellemes muzsikája szól.Délután ,ha kimegyek mezőkre szántóföldekre mezei pacsirta és fürj,a bokrosokban poszáták (mezei,kis,barát,karvaly),sordély,fitiszfüzike,fülemüle,citromsármány,vadgerle,tövisszúró gébics,cigánycsuk hangja keveredik ,különleges harmóniává.Egy fehér gólya a frissen kaszált réten szénát gyűjtögetett a fészkéhez. Jó nagy köteget a csőrébe vett és elrepült vele. A mezőn az énekeseken kívül ragadozók is felbukkannak.Az ő hangjuk kevésbé szép de nem is erről híresek! A képeken hamvas rétihéja,egerészölyv,vörös vércse látható.A madarakon kívül az élővilág többi szereplője is kamera elé kerül: virágok,őzek,rókák ...

 A tegnapi bejegyzésbe nem fért bele minden ezért ma a bokrosok illetve a parti kövek madarait mutatom meg. A tavakat és környezetüket többféle vegetáció veszi körbe és természetesen ezeknek a lakói is mások aszerint melyik alkalmas költésre ,táplálkozásra számukra. A nap első madara rozsdás csuk volt kiemelkedő pontról ill. a kerítés drótról vadászott rovarokra. Nem messze egy búbos banka repült fel a fűből ő a földön keresgél rovarokat lárvákat. A nyárfásból sárgarigók jellegzetes fuvolázó hangja szólt több irányból, a bokros sűrűből barátposzátákat lehetett hallani.A tóparti nádasból messziről hallani lehetett a nádi tücsökmadarak pirregését,a nádirigók erős illetve a nádiposzáták dallamos énekét.A kakukkok fel-alá repültek keresve párjukat hangos kakukkolás közben.A képek közé becsempésztem egy sordély és cigánycsuk képet is de őket nem a tavaknál fotóztam de lehetett volna, mert láttam már itt korábban.

 A parti madarak nem úsznak, inkább a kövekről,vagy a sekélyebb vízben gázolva táplálkoznak. A lábszépség versenyt a gólyatöcs nyerte ma is. Ő  a hosszú(14-17cm) lábaival mélyebb vízben is könnyedén mozog. Második helyezett a szürke cankó lett ö is hosszú lábú de inkább a köveken mozgott nem gázolt a vízbe.Rajtuk kívül  pajzsos,réti és billegető cankót sikerült megfigyelnem. 

 A dankasirályok csapatában hering sirály is megbújt de jellegzetes fekete háta és nagyobb termete elárulta. A récék közül kanalas cigány,tőkés,böjti réce volt és bütykös ásóludak is megmutatták magukat.

 A kerítésen kívül a szántóföldszéli bokrokon az idei első tövisszúró gébics örvendeztetett meg.

 A ragadozók közül karvaly, egerészölyv,kabasólyom és rövid időre magasan egy kígyászölyv jelent meg.

 Igazi madarász nap volt a tegnapi,kellemes hőmérséklettel,jó látási viszonyokkal. Az utótisztító tavakat látogattam meg ahol ilyenkor mindig pezsgő élet van. Szerencsére így volt ez most is! A bokrosban rozsdás csuk és tövisszúró gébics fogadott, szóltak a kakukkok ,sárgarigók,barát poszáták, búbos banka keresgélt a fűben. A depónál barázdabillegetők,seregélyek és persze sirályok keresték a táplálékot.A nádas is hangos volt nádi tücsökmadár,nádi rigó, és nádi poszáták énekeltek több helyen.A köveken parti madarak táplálkoztak ,őket a következő bejegyzésemben mutatom meg, ma a kis sirályok (500 pld.min.) és kormos szerkők (25-30pld.) a főszereplők. 

 A kis sirályok északon Finnországtól keletre édes vízi mocsarakban költenek. Hozzánk vonulásuk során érkeznek útközben táplálkozni állnak meg bizonyos helyeken. Itt a kulcsszó a bizonyos helyeken van,természetesen ahol megfelelő mennyiségű és számukra finom táplálék van.Itt most minden adott volt mert a víz felszín tele volt vízibolhákkal, nagyon sok volt .Igazából apró rákok nem bolhák , a melegedő víz és a napsugárzás hatására élednek az iszapból.Algával táplálkoznak ezért a zöldes zavaros víz hamarosan kitisztul . A sirályok a vízen úszkálva szűrték a vizet ez a ritkább táplálkozási szokásuk mert többnyire a levegőben rovarokat vagy a levegőből lecsapva a vízfelszínről kapják el zsákmányukat ,pl. kishalat. A képeimen látható madarak különböző korúak. Az öregek csuklyája teljesen fekete,a második éveseknek még kialakuló a csuklya és a tollazatuk is még foltos a háton. Nem voltak félénkek de természetesen a minimális távolságot tartották.A hangjuk nem hasonlít más sirályéhoz egy idő után tudtam,hogy új érkező van mert hanggal kommunikáltak. Vissza térek egy gondolatig a pár sorral korábban használt "bizonyos hely" kifejezés fontosságához. Hogy kerülnek ide ehhez a néhány hektáros kis tókazettákhoz  ekkora mennyiségben? Megnéztem a Birding,hu adait és aznap más magyarországi  megfigyelés csak max.20 példány volt, de jellemzően 10 alatti a korábbi napok adatai is (egyszer volt 80 példány Vas megyében). Ilyen kiemelkedő szám nagyon ritka! Összegezve: jókor jó helyen (bizonyos helyen) kell lenni egy kis szerencsével :))

 A kis sirályok gyakran együtt vonulnak kormos szerkőkkel, hasonlóak táplálkozási szokásuk és a viselkedésük is. Itt most ugyan erre rácáfoltak, mert a szerkők a levegőből  táplálkoztak a víz felszínre lecsapva,vagy repülő rovarokat fogtak. Könnyed kecses a repülésük  a testfelépítésükön is látszik hogy  a levegő fő életterük. A szakirodalom szerint nagyon magasan vonulnak akár éjjel is. A táplálkozó helyeiket ezek szerint nagy magasságból választják ki de szerintem itt is az öreg madarak tapasztalata döntő a bejáratott helyek szempontjából. A tavon volt egy bója erre szállt le pihenni egy gyönyörű kormos szerkő ő sem volt félénk hagyta magát fotózni még pózolt is kicsit!

Hűvös áprilisi napok, a tavaszi madár vonulás kellős közepén járunk. Tegnap Tihanyban a Külső-tónál jártam. Esőben értem ki ami még kellemetlen hideg széllel párosult.Bent a tavon kis kárókatonák, bütykös hattyúk, nyári ludak és különféle récék (böjti,cigány,tőkés,kendermagos ,csörgő,üstökös) úszkáltak.Két-három füstifecske is repült alacsonyan a víz felett rovarok után kutatva,gondoltam szegények mit találtok ilyen időben? Elindultam körbe a tó mellett a sapkát jól a fejembe húzva kb. félúton jártam mikor megtörtént a csoda előbukkant a nap! A záport adó felhők szétoszlottak és minden egy csapásra megváltozott! A nádból illetve a környező fákról több száz fecske szállt fel főleg füstik de sok molnárfecske is és elkezdtek hatalmas lendülettel rovarokra vadászni. A rovarokat is a nap fénye és melege csalta elő nagy rajokban.A rovarok üldözésébe bekapcsolódott négy kabasólyom is csodálkoztam ,hogy a fecskékkel nem foglalkoztak (egyenlőre).Nyugodt tempóban nagy köröket leírva fogták el zsákmányukat amiket aztán a levegőben el is fogyasztottak, Az előző mondatban azért írtam az "egyenlőre" szót mert később mikor újra zápor érkezett és elbújt a nap a kabák is változtattak. Szemmel nehezen követhető zuhanással és rávágással ijesztgették a fecskéket  akik próbálták különböző taktikai húzásokkal kivédeni a támadásokat. Bejártam a bokros részeket de egy daloló fülemülén kívül nem sikerült mást hallanom,látnom. Az éneklésben egyébként a füsti fecskék most mindenkit felülmúltak! Amikor körülötted mindenhol fecske van, gyönyörűen énekelnek is ráadásul az egyik legkedvesebb hangú madaram az igazán nagy élmény! A tó felett közben érkeztek szürke és vörös gémek,nagy kócsagok, Megszólaltak a kis vöcskök és a bölömbikák ,szólt a nádi tücsökmadár is.A képeken a mai tavaszi hangulatot próbálom visszaadni nyári ludakkal. A fiókás képek és a búbos vöcsök kép 2 hete készült Várpalotán a tavaknál.

Kab-hegy és környéke remek kiránduló hely. Múlt héten tettem egy rövid délutáni sétát harkály felderítési céllal,fehérhátú fakopáncsot kerestem. A fehérhátú fakopáncs ritka és sajnos veszélyeztetett faj min.4-500 m tengerszint feletti erdőkben él.Olyan helyen érzi jól magát ahol sok a lábon álló vagy kidőlt korhadt fa, nem jó neki a "művelt " erdő ahol zavarják és kevés a kidőlt fa.Sajnos nem jártam sikerrel egyenlőre de nem adom fel( egy-két héten belül újra megyek). A kertben az itatónál egy balkáni fakopáncs kárpótolt  ami azért is érdekes mert inni még nem láttam nálam harkályt. A párjával a közelben tartanak revírt már évek óta a dió és cseresznye fán szoktam legtöbbet látni őket táplálkozni.

Egész télen nagy volt az etetőim forgalma. Ma az egyik törzsvendég párról készítettem néhány képet a fenyvesben. Búbos cinegék és a tavasz közeledtével már a fészkelő helyet is keresik. Bekukkantanak az odúba többször,de valószínű idén is kevés esélyük lesz az erősebb széncinegékkel szemben, pedig szívesen nézném őket fióka nevelés közben! Kedves hangjukat is hallatják ,néha összevesznek a többi madárral és nem hagyják magukat. Szeretik a szotyit, faggyúgolyót ez az egyik képen látható is amint csipegetik. A képeken látható amint fürgén ugrálnak a tűlevelek között ,kergetőznek de közös képre sajnos csak egy homályos sikerült.

A február elején járunk de már éledezik a természet téli álmából! A kertben a hóvirágok teljes pompájukban virítanak a madarak egyre hangosabban énekelnek vagy dobolnak... Mert van olyan madár amelyik dobolással adja tudtára a világnak,hogy szerelmes. Ők a harkály félék. Keresnek egy alkalmas üreges fát általában keményebb fájút a lényeg akusztikailag megfeleljen az elvárásoknak.Ezt nem verik szét, hegyes erős csőrükkel ezt hangszernek használják fontos,hogy jól "szóljon". A különböző harkályok dobolása természetesen eltér egymástól ez függ pl. a méretüktől is. A nagyobb harkályok sokkal erőteljesebben hangosabban dobolnak,míg a kisebbek kevésbé hangosan. Megfelelő műszerekkel kilehet mutatni, sőt megszámolni ( 38 ütés 2 mp alatt a fekete harkály esetében). Azért is írtam a fekete harkályt mert vele találkoztam Tihanyban méghozzá közvetlen a parti sávban a parttól 5m-re. Hallottam dobolni is de a képeken amiket készítettem táplálkozott nem dobolt. Erős ütésekkel bontotta korhadt fát és így próbálta megszerezni a farontó lárvákat.A révnél kis fakopáncs is felbukkant ,de nem hagyta magát fotózni.Útközben láttam még nagy fakopáncsot és az év madarát a zöld üllőt is.

Viharciklon robogott át a hétvégén Európán ,mi sem maradtunk ki belőle.

Vasárnap  délelőtt indultam madarászni Tihanyba. Kellemes napos idő fogadott a Gödrösnél szinte sima víztükör, (ez azért lényeges mert másfél óra múlva gyökeresen megváltozott a helyzet) nyugodtan táplálkozó hatalmas szárcsa csapatok a part mentén végig. Két bejegyzésben fogom a mai napot leírni mert annyi látnivaló volt a vízen és a parti fákon is. A szárcsák fekete seregébe néhány kerceréce is bekeveredett sőt a hímek hangosan szóltak is miközben nyakukat nyújtogatták ez már nász viselkedésre utal.A szárcsáktól kicsit távolabb félénk kis bukók(6pld.) táplálkoztak jobbára hímek. Nagyon érdekes a toll mintázatuk különleges madarak kár, hogy nem jöttek közelebb. A révnél nagy bukók(14pld. min.) voltak de már érkeztek hullámok nyugat felől és beljebb halásztak nehéz volt számolni.Az egyik stégen kis kárókatonák pihentek, nyugatra bent a nyílt vízen sok madár tartózkodott récék szárcsák és az elmaradhatatlan szemtelen sirályok akik erőszakosan próbálnak táplálékot szerezni tőlük.

A félsziget nagyon jól védi a rév és környékét a támadó északi-északnyugati szelektől, persze a keletitől is ha Sajkodban vagyok vagy fordítva a Gödrösnél. Ma is ahogy visszafelé tartottam a Somosnál kiértem a védett szakaszból teljesen más időjárás fogadott mint kora délelőtt.Az ég felhőtlen volt napsütéssel,de a szél...az extrém erősen fújt. Megváltozott a Balaton színe,mélykékről türkizzöldre váltott és hatalmas tarajos hullámok jöttek egymás után. A szárcsák teljesen megzavarodtak nem tudták mire vélni ezt a gyors és erőteljes változást.Sorban repültek fel a csapatok és indultak a parttal párhuzamosan a Gödrös védettebb öblei felé.Ezt ösztönösen tették valószínű mert más nem indokolta a tömeges megindulásukat. Hosszú perceken át jöttek a széllel szemben a hatalmas hullámokat lovagolva. Különleges látvány volt a Balaton átváltozása a szárcsák vonulásával megspékelve.

Útközben autóval Szabadságpusztánál még egy ritka látvány fogadott: a viharos szél a földekről felkapta a port és sivatagi homokvihart produkált. Megörökítettem ezt is mint érdekes jelenség.

 Kis időre mondjuk 1 napra megindult a jégképződés a Balatonon....aztán meg is állt. A mai viharos enyhe szél feltépte a vékony réteget, de szerencsére tegnap délután (nem tökéletes fény viszonyokban) de sikerült idén is jeges képeket készítenem. Megszokott útvonalamat jártam be a rév környékén ahol mindig van élet szerencsére. A legérdekesebb volt a vadlibák nagy száma legalább 13 csapat húzott át felettem kelet felől egyenesen nyugati irányba ez több mint 2000 nagy lilik volt. A nagy kárókatonák is a nyugati medence felé igyekeztek, valamiért nem a tihanyi alvóhelyükön éjszakáztak valószínű felzavarták őket,mert korábban ott pihentek délután. A nagy sirályok nagyon kedvelik,hogy bárhol leszállhatnak a jégre és ott tollászkodjanak,pihenjenek. Nagy bukót kevesebbet láttam de 20 példányt még megtudtam számolni. A rév és a vitorlás kikötő között egy közel 1km-es nádszegély húzódik ami jó táplálkozó és búvóhelyet biztosít a kisebb madaraknak, esetünkben a kis vöcsköknek.Mindig láttam néhány példányt ezen a szakaszon ,de tegnap kiugróan nagy számban tudtam őket megfigyelni.Ez csak akkor jöhet létre ha kimerészkednek a nyílt vízre mert egyébként végig a nádas öbleiben takarásban táplálkoznak.Legalább 60 példányt láttam ,de ennél jóval több is lehetett mert csak azokat láttam amelyek messzebbre kimerészkedtek rövid időre. Jégmadár is átrepült kétszer de nem ült ki fotózásra. Egy zöldike csapat napozott a lemenő nap fényében zárásként az egyik tuja tetején a kikötőben.

Tavaszias napok voltak az év első napjain, utána újra az évszaknak megfelelő hőmérsékletre váltott az időjárás. A hét közepén kitisztult a légkör és kemény mínuszok voltak reggelente. Január 6.-án a napkelte fényei különösen szépek voltak. A parkolóban munkába menet halk rigó hang fogadott, az egyik ostorfán szőlőrigó énekelt! Nem teljes intenzitással amolyan bokorének stílusban. Újdonság volt mert ezt a rigó fajt még nem hallottam énekelni. Később a nap folyamán délelőtt léprigó is énekelni kezdett és alkonyatkor hazafelé fekete rigót is hallottam ( az utóbbi kettő rendes hangerejű ének volt). 

A Balatonon néhol vékony jégréteg is kialakult a csendes öblökben. Kevesebb madarat láttam ma a megszokottnál vagy csak másfelé jártak... nagy a tó. A révnél bent a nyílt vízen közel 70-es nagy bukó csapat táplálkozott ma nem jöttek közel. A révnél kis kárókatonák keresték a táplálékot gyakorii bukással. Kis halakat itt mindig lehet fogni, a kikötő mély vizében minden évszakban itt vannak. Nem tartozik a színes tollazatú madarak közé, télen egyszerű jelentéktelen sötétbarna színű. Jegyei: teljes hossza kb. 48cm rövid a csőre, faroktolla hosszú,úszóhártyás lábaival gyorsan tud úszni. Elvileg vonuló de amíg nem áll be a jég áttelel, hasonlóan nagy testvéréhez a nagy kárókatonához. Itt Tihanyban a Külső-tónál növekvő példányszámban költ. A mai képeim főszereplői ma a kis kárók:

Elérkezett a 2021-es év utolsó bejegyzése, szeretnék blogom olvasóinak örömökben ,egészségben gazdag, boldog újévet kívánni!

Az egyik balatonfüredi strandon jártam a napokban, kellemes napos szép téli idő volt, emberek alig sétáltak a környéken. Igazából a nyílt vízen lévő madarakat kezdtem el figyelni, először észre sem vettem a strand dús zöld gyepén legelésző vadlibákat. Nyári ludak voltak (15-16 pld.). Próbáltam a közelükbe cserkészni,de nem kellett nagyon bujkálnom szerencsére egészen közel engedtek magukhoz. Persze a megfelelő biztonságos távolságot tartották és rögtön hanggal jelezték nemtetszésüket. Erős gágogó hangjukkal először lassan halkan majd erősödő és gyorsuló gágogással figyelmeztették egymást a veszélyre,de csak két példány repült ki a strand előtti vízre a többiek maradtak. Miután úgy ítélték meg nem vagyok veszélyes számukra folytatták a legelészést nagyokat tépve a feltehetőleg finom fűből. Mivel nem borítja hótakaró a vetéseket a tájat, a vadlibák kihasználják a terített asztal által kínált lehetőséget. Elképzelhető,hogy a tihanyi populáció (Külső-tó) tagjai és a környéken látogatják a kevésbé zavart  táplálkozó helyeket. A vízi tyúkok is elő merészkedtek a nádasból de ők nem voltak túl bizalmasak.

Nem tudom megmondani mióta lakik a parkban, a Balaton parttól 15 m-re. Csak télen járok erre, a nyári szezonban ritkábban. Valószínű a költési szezonban valahol a közelben tartózkodik, de az is lehet messzebbről költözik ide. Nem bújik nagyon el a faágak sűrűjébe de azért az avatatlan szem valószínű nem veszi észre. A napos időben felborzolt tollal piheni át a nappalt,ha esetleg valaki hangosabb a közelében kinyitja a szemeit és kihúzza magát úgy méregeti veszélyes-e.

  Kellemetlen viharos északi szél jellemezte a hétvége időjárását. Ilyenkor madarászatra legalkalmasabb a hely a Tihanyi félszigettől védett rév környéke. Útközben az alsóörsi kikötőnél is megálltam és jól tettem mert az idény első búvárait sikerült megfigyelnem a strand előtti szakaszon. Sarki búvárok voltak, tipikus alakjukat fejtartásukat már messziről kiszúrtam (a kormoránok felfelé tartják általában a csőrüket és máshogy buknak). Távolabb voltak a parttól mint a többi madár, nyugodtan tollászkodtak és időnként hosszabb merülésekkel táplálkoztak. Óvatos madarak végig rajtam tartották a szemüket pedig próbáltam elrejtőzni. Egy kerceréce hím a közelben úszkált  vegyes réce csapatban sikerült lefotóznom, különleges tollazatának a mintázata A révnél főleg a levegőben volt élet, folyamatosan jöttek a víz felett kárókatonák fekete hullámzó vonalban. Időnként a magasban vadludak húztak észak-kelet felé. Ha első pillantásra üresnek tűnik a víz az nem jelenti hogy nincsenek madarak , ezt azért írom mert itt mindig változik a helyzet. Egyszer csak valahonnét berepül egy csapat az addig üres területre és az orrod előtt landolnak. Előfordul,hogy valamilyen vízi jármű felriasztja messze bent szinte láthatatlan réce csapatokat és több száz madár emelkedik a levegőbe egyszerre aztán biztos helyet keresve távolabb leszállnak. Most az történt, hogy nagy bukók érkeztek és közvetlen a rév előtti vízre szálltak le. Volt egy gácsér a megszokottnál kevésbé óvatos példány beúszott egészen a kikötő öblébe, persze ő is végig szem kontaktusban volt velem! Ennyire közel még soha nem láttam nagy bukót, szép hím példány volt. Időnként lebukott táplálék után kutatva.Egyébként a legnagyobb bukó faj (teljes hossza 70 cm) kis halakkal táplálkozik nagyobbat ritkán kap el. A Balatonon rendszeresen telel a jég beálltáig, utána folyó vizeken pl. a Dunán tartózkodik. Csőre erős a végén jól látható kampóval, innét nem szabadul a kishal az biztos.

Az időjárás többféle arcát mutatta a héten, mára a szélvihar hófúvással jutott 100km/h feletti lökésekkel. Tettem egy sétát a kerékpár úton madarat ugyan keveset láttam (egy nagyobb vegyes pinty csapatot erdei és fenyőpintyet valamint egy kenderike csapatot) de a természet csodáiból volt bőven... 

Komoly közlekedési káoszt okozott tegnapelőtt délután városunkban a havazás. Ónos eső után váltott át havas esőbe majd hóba, ideális a jeges csúszós utak kialakulásához. A csapadék zóna elvonulása után a napos időben ritkán látható téli táj lepte meg a veszprémieket. Blogom névadóját a Séd-völgyet íveli át a Szent István völgyhíd ,innét felülről készítettem képeimet a hóba öltözött tájról. 

Előző bejegyzésemben említettem,hogy a félénk léprigók elriasztják a szőlőrigókat, Szerencsére ma sikerült egy léprigót és szőlőrigót is lencsevégre kapnom. A tegnapi havazásos napot ma ragyogó napsütés követte így sikerülhettek az igazi téli képek a rigókról. A fákon még mindig van elegendő táplálék amíg kitart itt lesznek.A képeken látszik az a termés amit szívesen fogyasztanak (kiderítem milyen fa lehet ).

 Észak- és Északkelet-Európában fészkel, az énekes rigóra hasonlít méretében és színezetében de a vöröses hónalj tollazata és világos szemöldök sávja jól látható különbség.Ősszel és tavasszal átvonuló de vannak áttelelő téli vendégek is Magyarországon.Magyar elnevezése érdekes mert messze északon szőlő nemigen terem és ott költési időben inkább gilisztákat rovarokat fogyaszt, ezért inkább ősszel itthon figyelhető meg szőlő fogyasztási szokása.Pár nappal ezelőtt tűnt fel néhány példánya egy veszprémi parkoló fáin léprigókkal vegyes csapatban (legtöbbször egyébként a szintén téli vendég fenyőrigók csapataiba vegyül).Valószínű amíg kitart a fákon a termés itt is maradnak.Többször hallatták magas hangjukat, míg a léprigók a cserregésükkel kommunikáltak.Nem volt könnyű becserkészni őket,mert bár a szőlőrigók nem voltak félénkek a léprigók magukkal rántották őket bizalmatlanságukkal

Üdítő színfolt volt tegnap a sok ködös szürke nap után a ragyogó napsütésben sétálni a Séd-völgyben. A várban és a környező sziklafalakon kerestem hajnalmadarat hátha felbukkan, de sajnos nem járt erre...majd legközelebb. A Séd- patakban hegyi billegető keresgélt táplálékot a vízben gázolva, a levegőben népes vadliba (nagy lilik) csapatok húztak V és újdonságként X alakban dél-délnyugatnak szóval volt élet. A patak parton ökörszemek,vörösbegyek hallatták jellegzetes hangjukat,a bokrosban és a fákon cinkék,csúszkák táplálkoztak. 

  A kis tónál és a mellette található játszótéren felújítási munkák kezdődtek.Kikotorják a tómedret  egy speciális géppel és egy csövön keresztül kiszivattyúzzák a felesleges iszapot, amit egy medencében ülepítenek. Növényeket fognak ültetni most még kicsit kopár a part, de jövő nyárra helyre áll a természet a kedvelt kiránduló helyen.

Rég jártam a halastavaknál Tolnában ,de most is csak egy rövid délutáni sétát tudtam tenni Úzd környékén.Le volt eresztve pont az utolsó tó nem kellett messzire mennem mert volt látnivaló bőven! Számítottam parti madarakra is mert hatalmas iszappadok voltak több helyen, ideális táplálkozó helyet biztosítva a madaraknak, de ők most másfelé jártak...Voltak viszont sirályok,szürke gémek, nagy kócsagok és rétisasok! Az alacsony vízállás miatt tudtak halakat zsákmányolni a sasok akár kilósat is ,amivel nem tudtak elrepülni.Érkeztek  közben a levegőből is gyönyörű  példányok köztük fehérfarkú is és ők is beszálltak egy kis csetepaté keretében a hallakomába.Szokásos kísérő sleppjük a szarkák,dolmányos varjak nem bánták ,mert így nekik is jutott kis szemtelenkedés árán eleség. Sirályok köztük igencsak méretes példányok is megjelentek és várták részüket a halból, de valami vagy inkább valakik közbeszóltak és hoppon maradt az éhes társaság. Aranysakálok jöttek elő a nád rejtekéből fényes nappal du.2h tájban és akcióba is léptek azonnal. Nagyon erős jó kondiban lévő két példány érkezett először az iszappadra, látszott rajtuk itt ők a terület urai a csúcs ragadozók.  Egymásnak is nyomatékosították a dominanciát vicsorgással és amikor a harmadik is megjelent akkor hangos morgást mellékeltek a felborzolt szőr mellé, elég félelmetes látvány volt! A legerősebb felkapta a halat és eltűnt vele a többiek tisztes távolságból követték. Az aranysakál a kutyafélék rendjébe tartozik, más elnevezései: nádi farkas, réti farkas, toportyán és csikasz. Megítélése vegyes, kisemlősöket, rágcsálókat fogyaszt szívesen eszik dögöt is.Ahol megjelenik, ott a rókákat kiszorítja a területről.

"hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska, 
három veréb-zenész, 
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán…" a mondóka  szerint .  Nálunk ennyiféle állat nem fért fel a fára, de csízből volt majdnem húsz példány. A kert végében van egy gazos terület (az aratás után benőtte a parlagfű) amit gyümölcsfák határolnak. A beérett magokat szívesen fogyasztják a pintyfélék,verebek. Egy csíz csapat is bekapcsolódott a lakomázásba, napok óta a területen tartózkodnak. Jellegzetes hangjuk messziről elárulja jelenlétüket.Nagyon éberek , rövid ideig gyorsan táplálkoznak, majd az egész csapat hirtelen felszáll és kiül egy közeli fára , vagy bokorra. Megpróbáltam elbújni az egyik fa tövében és sikerült néhány képet készítenem a vidám társaság tagjairól.Napok óta erős vonulásban vannak a kis énekesek sokfelé látni ,hallani csapataikat. Tegnap kisebb meglepetésemre a Balaton parton Kenese és Fűzfő környékén füstfecskéket is láttam nagy számban (min.300pld,) Október közepe lesz lassan és az időjárás is átvált hűvös csapadékosra, ideje tovább indulniuk melegebb tájakra! 

 A tövisszúró gébics cserjékkel, főleg tüskés bokrokkal (vadrózsa) szedressel tagolt legelők füves területek lakója. Mára sajnos leszűkült az élettere, megszűntek a legelők, kivágják a bokrosokat és nagy egybefüggő szántók kerülnek a helyükre. Ez nem kedvez sem a fészkelésben sem a vadászatban a madaraknak ,itt nem csak a gébicsekre gondolok. A táplálék megszerzéséhez szükségük van leshelyre, kiálló ágra ahonnan elkaphatja a talajon vagy a levegőben mozgó zsákmányát. A bokrok töviseire a felesleget néha felszúrja majd később elfogyasztja (ha még meglesz) erről is kapta a nevét. Aránylag könnyű megfigyelni őket éppen az előzőekben leírtak miatt,valahova mindig kiül és ott észre lehet venni és ha szerencsések vagyunk megengedi a fotózást is.Vonulásuk során az utak mentén a bokrosok hangosak a fiatal egyedektől.  A színük egyenlőre rejtő szín később fogják vedléssel megkapni végleges tollaikat.A hímek nagyon szépet a tojók szokás szerint kevésbé feltűnőt (ez nálunk embereknél kicsit másképp van..). Erős kampós csőrük van ami a ragadozó életmódjára utal ,ezzel tépi szét zsákmányát többnyire rovarokat de lehet kisebb madár is vagy pocok. Képeim több példányról készültek az egyiknek feltűnően nagyra nőtt a felső csőre. Egyik jellemző tulajdonságuk is megfigyelhető a képeken a faroktollaikat jobbra-balra mozgatják az ágon ülve.

Előző bejegyzésemben említettem a barázda billegetőket akik az apró partfutókkal kekeckedtek,most róluk pontosabban a csapat egyik ifjú tagjáról teszek közé képeket. Kevésbé voltak szelídek ezért készült csak néhány fotó, de modell nagyon cuki volt! 

Javában zajlik az őszi madár vonulás. Sok madár csak átvonulóban jár nálunk rövidebb-hosszabb pihenővel, sokan pedig itt töltik a hideg évszakokat. Az előbbiek közé tartoznak a lilealakúak ezen belül a partfutó félék. Tegnap az egyik balatoni móló kövein találkoztam két kedves kis madárral apró partfutókkal.Tavasszal  már  láttam 3 példányukat egy tocsogós élőhelyen ,de ott csak távolról tudtam fotót készíteni róluk.Most szerencsém volt és 4-5 m-ről figyelhettem őket. A nevükhöz méltóan valóban apró ,bájos  és bizalmas szelíd madarak. Folyamatosan táplálkoztak a moszattal borított köveken.Együtt mozogtak néha szinte össze ütköztek a keresgélés közben. Időnként a barázdabillegetőkkel keveredtek kisebb csetepatéba de megoldották.