Mai bejegyzésem apropóját egy cikk adja, amit a világhálón olvastam. Azt a drámai címet kapta az írás:              "Te is észrevetted, hogy eltűntek a verebek az országból? Kiderült ,mi áll a háttérben!"

Nem szeretem az ilyen és ehhez hasonló kattintásvadász főcímeket!! Ráadásul három sorban említi a cikk ezeket a madarakat a többi más fajokról szól. Vagy ha nem így tálalnak valamit akkor el sem olvassák ,nem tudom... Szerintem helytállóbb lett volna ez a megfogalmazás: Te is észrevetted,hogy egyre kevesebb veréb fészkel hazánkban? Megpróbáltuk kideríteni és összehasonlítani más fajokkal mi lehet a háttérben. Először is nem tűntek el ezek a madarak, másodszor kétféle veréb költ hazánkban a házi és a mezei. Előfordul,hogy összefutnak ,de egyébként különböző helyen fészkelnek. A nevükből is egyértelmű a mezei veréb a mezők,erdőszélek,parkok odúlakó  madara a házi veréb pedig az emberi környezetet részesíti előnyben. Sajnos az állománycsökkenés mindkét estben fennáll,de külön kezelném a problémát. Évek óta segítem Veszprém környékén egy gyümölcsösben a mezei verebek fészkelését odú kihelyezéssel. A környéken vegyesen található szántóföld,gyümölcsös és gazos mező is. Amikor kezdtem cinegéknek szántam az odúkat ,de ebben a környezetben hamar rájöttem esélytelen. A mezei verebek mint rokonuk a házi verebek kolóniában élnek, hangosak és kiszorítják a területükre tévedt hasonló méretű madarakat. A közösség szépen szaporodott az évek során és szerintem ez most is így van! Az elmúlt hetekben jártam arra és vidám csapatuk nagyon megörvendeztetett. A sűrű vadrózsa és öreg mandulafák alkotta "sziget" ágai védelméből repültek ki táplálkozni a mezőre. A csapat létszáma közel volt a 100-150-hez nem tudtam pontosan leszámolni őket. Ez pozitív példa ,de természetesen országosan én is tisztában vagyok vele nagy a probléma. A földek szélén a bokrosok,erdősávok jó búvó és fészkelőhelyek lehetnének ,amit odú kihelyezéssel lehetne kiegészíteni. A steril szántóföldek mellett jó lenne, ha lennének parlagon hagyott területek is. A verebek egyébként sok rovart is fogyasztanak és fióka neveléskor is ez a fő táplálék. Az vicces amikor cserebogarat próbálnak ártalmatlanítani. A házi verebeknél más problémákat látok az állomány csökkenés hátterében. Róluk említést tett könyveiben  Fekete István is "csuri népe" de megemlíti Schmidt Egon is egyik írásában "állatkerti vadmadarak" néven. Barangolások című könyvében Fekete István így ír a verebekről:   " Baglyom szereti a verebet..az első kettőt egyben lenyeli a harmadikat már megnézi. A szárny és faroktollait kitépi,eldobja s az így gyalogosított verebet darabokra szedve nyeli le. A negyediket már hiába tartom elibe  meglestem csak később veszi elő.  " Szóval egy etetésre 4 verébre volt szükség  és ezt az udvar környékén élő madarakból fedezte,tehát volt bőven. Azt is leírta ,hogyan fogták a verebet:   "A verebek beszálltak a tyúkházba melynek kilincsére madzag van kötve. A madzag végét famulusom Ferkó fogja. Ha elegendő veréb dúskál az ocsún ,Ferkó berántja az ajtót,s a verebek sorsa megvan pecsételve. Csönd büdösök!..._ És leveszi kucsmáját. Szóval a kucsma egy kilogramm eleven erővel puffanik a tyúkházban hol itt hol ott és a verébkék potyognak mint ősszel a légy."    Ezt manapság nagyon kevés helyen lehetne megcsinálni egyre kevesebb helyen tartanak csirkét állatokat faluhelyen is! A szénakazal volt a búvóhely a vályú a gazdasági udvar pedig az étkező hely, de ez már manapság nincs. Schmidt Egon felfedezett egy alternatív élőhelyet ahol a házi verebek  gond nélkül élnek, ez pedig az állatkert. "Kedvük szerint röpködhetnek egyik ketrecből,egyik kifutóból a másikba,akár naponta máshol reggelizhetnek, válogathatnak az elefántok,oroszlánok,majmok,kacsák vagy a disznók eleségének maradékai között."  Ezt láttam én is a veszprémi állatkertben ugyanígy, sőt rémlik egy egyetemi projekt ahol vizsgálták a viselkedésüket ,odúkat helyeztek ki stb. A lakhelyemen a házunk korábban lakott helyein már nem fészkelnek , de valahol a közelben van alkalmas hely mert jönnek rendszeresen az etetőre és hallom is őket hangoskodni a szomszéd házaknál az utca túloldalán, ahol a karvaly is rendszeresen razziázik. Összegzésként: szerintem még nem tűntek el Magyarországról, de sokkal nagyobb odafigyelést érdemelnek ezek a kis barnásszürke tollas szomszédok.

Pár korábbi képemet mellékelek róluk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.