Lehet,hogy már nem is lehet szokatlan jelzővel illetni a téli időjárásunkat. Nem szeretnék meteorológiai okfejtésekbe belefogni ezért csak annyit tennék hozzá,hogy 2017-ben korcsolyáztam utoljára a befagyott Balatonon azaz lassan 6 éve. Néhány kép a mostani állapotról nyári ludakkal. Idén január 3.-án alkonyatkor fütyült egy rigó a szomszéd utcában és vörösbegyet is hallottam, szilveszterkor  pedig 3 különböző helyen (déli iparközpont, mentőállomás környéke, Yysk) házi rozsdafarkú dalolászott . Persze az sem zárható ki,hogy két-három  hét múlva február elején fél méteres hó és kemény mínuszok lesznek. A kertben javában nyílnak a hóvirágok és méheket is sikerült fotóznom amint a hóvirágok virágporát gyűjtögette. Ha van hárs vagy akácméz akkor most már hóvirágméz is létezik! Kontrasztként egy zúzmarás képet is mutatok ,nemrég az idei télen készült kékes rétihéja megfigyelés közben. A képeimen látható tojó rétihéját már többször láttam ugyanitt úgy látszik megfelelő a vadászterület számára. A nyílt mezőgazdasági területek ilyenkor kihaltnak tűnnek , pedig ilyenkor is van élet rajtuk. Főleg a ragadozókra gondolok és ezzel kapcsolatban egy érdekes megfigyelésemet osztom meg. Az egyik város közeli gazos az Almádi út mellett jó táplálkozási hely a parlagi galambok számára ,többször láttam már kisebb csapataikat a villany dróton üldögélni vagy a földön táplálkozni. Ezt figyelte ki egy termetes karvaly tojó is és pont amikor arra sétáltam, hajtotta végre sikeres akcióját. A semmiből tűnt elő, a meglepett galambok fejvesztve menekültek ,de egyikük a karvaly karmai közt landolt. Leszorította a földre és próbálta kifújni magát, miközben szegény galamb még verdesett a szorításában. Ilyenkor a ragadozók is visszaállítják a pulzusukat mert egy üldözés ,préda szerzés számukra is felfokozott idegi és fizikai állapotot jelent.A karvaly nem sokkal nagyobb egy galambnál, tehát komoly  erő is kell a zsákmány megszerzéséhez és megtartásához is. Nem véletlenül írom a zsákmány megtartását, mert fordulat következett a történetben : a terület helyi illetőségű (itt fészkel a közeli fenyvesben) egerész ölyvének  felkeltette az érdeklődését a csete-paté. Rávágott a zsákmányát szorító karvalyra és ezt kihasználva a galamb megpróbált megszökni, de elsőre nem sikerült. Csapkodtak a szárnyak , repkedtek a fűszálak, tollak  megint oda csapott az ölyv is és egyszer csak kiszabadult a galamb...míg a karvaly az ölyvet próbálta lerázni meglépett a zsákmány. A karvaly összeszedte magát  elrepült, az ölyv pedig leszállt a helyére de neki sem maradt ennivaló a helyszínen. Gondolom máskor is előfordul,hogy egy erősebb ragadozó megpróbálja megszerezni a kisebb  vagy gyengébb  prédáját.

A hétvégén szintén a környéken madarásztam kicsit messzebb, a Látó-hegy tövénél fekvő szántókon. Hazafelé tartottam már nem sok eredménnyel a tarsolyomban ,de gondoltam még egyet körbe pásztázok a távcsövemmel. Nem akartam hinni a szememnek egy vándorsólyom repült alacsonyan a földek felett.. de hogyan! Összetéveszthetetlen a mozgása a repülése a sebesség váltásai, nem volt lassú a repülése amúgy sem, egyszer csak hirtelen megindult. Meglátott valamit és támadott, sajnos nem láttam az akció végét mert egy domb mögé vágott le. Tovább haladtam a földes úton pár száz métert és megláttam a földön ülni a fenséges hím madarat szinte fehér mellkasát  és a fekete csukjáját,  bajuszsávját. Messze volt, mintha lett volna a karmai között valami azt nem láttam ,hogy tépte volna. Próbáltam képeket készíteni de homályosak lettek a nagy távolság miatt. Kb. negyed órát figyeltem aztán haza sétáltam. Ezen a területen első megfigyelésem volt!