Mai bejegyzésem fő szereplője a nyári lúd. Február közepétől végétől már visszatérnek a telelő területekről és a fészkelőhely tágabb környékén töltik az időt "bandáznak". Ennek kiváló helyszínei a balatoni strandok, fű van,víz van, ugyan némi zavarás is de megszokják és remekül érzik magukat. Társas madarak csapatban járnak, de egyértelműen láthatóak az összetartozó párok. A környék hangos a gágogásuktól, ami jellemző hangjuk, időnként hallani tőlük mélyebb orrhangot is. A hangos gágogásnak fontos szerepe van: kapcsolattartás (akár távolabbról is válaszolnak egymásnak), érzelmeket fejeznek ki. Többször hallottam kihúzáskor harsány hangjukat a Külső-tónál lévő költőhelyükről, útközben végig szólnak és érkezéskor ugyanúgy. A párok fiatal koruktól kezdve életük végéig összetartanak, az első egy-két évben még nincs költés de együtt élnek. Magyarországi állománya növekszik, természetes ellenségei a vörös róka, aranysakál, esetleg barna rétihéja. 

A közeli kőgáton kis és nagy kárókatonák pihentek, szárítkoztak.

 Ismét enyhébb arcát mutatja a tél, ma  a meggyesben a fenyőrigók csapatához(60) már seregélyek(15) is csatlakoztak. A tövisszúró gébicsek helyét még a téli rokonok foglalják el ma is több helyen láttam őket.A pockos helyeket messziről elárulják a hófehér nagy kócsagok és a földön üldögélő zsákmányra váró egerészölyvek. A kékes rétihéják közül ma egy tojó került szem elé és egy hím gatyás ölyv is átrepült a terület felett. Az útszéli bokros melletti pocsolya népszerű fürdő helye a cinkéknek nem zavarja őket a pár fokos víz. Óvatosnak kell lenniük mert a karvaly bármikor felbukkanhat. Otthon a kertünkben is egy termetes példány vágott rá az etető madaraira (valószínű nem először járt itt mert ismerte a terepet) eredménytelenül, aztán beszállt a tuja sűrűjébe és ott próbálta felriasztani őket.Túl jó kép nem sikerült róla ablakon keresztül. 

A végére az egyik legkisebb madarunkról az ökörszemről készült képek kerültek. Ilyenkor szinte bárhol felbukkanhat, legyen az kerti kis ház környéke, a tuják alatt, a parti kövek között a Balatonnál. Kisegérként közlekedik, bujkál a virágcserepekről fel és le ugrálva. Rövid távú vonuló, (nem csoda ilyen apró madár) február végén visszatérnek költőhelyükre  a hűvösebb erdőkbe, ahol sűrű aljnövényzetet talál vagy patakpartokra, zavartalan parkokba.

 Egy hosszabb hideg periódus ért véget a hét közepén. Köd, hideg és zúzmara uralta a tájat, de természetesen ilyenkor is van élet például a gazos szántókon és a bokrosokban. Tótvázsony környékét jártam ebben az igazi téli világban. Az útszéli bokrosban ahol nyáron és ősszel tövisszúró gébics, mezei és karvalyposzáta tanyázik most nagy őrgébics ül a legmagasabb ágon és várja a zsákmányát. 

 A nap épp csak átszűrődött a felhőkön, de helyenként kis réseken megvilágította a havas tájat. Egy hollóra lettem figyelmes, messziről lehetett hallani, valami nem tetszik neki és le-le csapott a szántó szélén üldögélő nagyobb madárra. Az felrepült és beváltott a szántón lévő bokros irányába. Feltűnően nagy sebességgel közlekedett és a mozgása valamint az alakja messziről elárulta sólyom mivoltát. Távcsővel szemügyre véve kiderült nagy örömömre, hogy egy kerecsensólyommal találkoztam. Próbáltam képeket készíteni, de a távolság és a gyenge fényviszonyok miatt túl jók nem lettek. Biztos távolságra tőlem aztán leszállt a talajra és ott ücsörgött nyugodtan, talán a korábban elfogyasztott zsákmányát emésztette. Darabig még nézegettem aztán folytattam az utat. Egy lábon álló nem learatott napraforgót vettem szemügyre, ahol nagyobb pintycsapat  repült jobbra-balra, egy kis sólyom próbálkozott vadászattal. A végeredmény: egy tengeliccel kevesebb lett a létszám. Nem messze egy fasorban egy  fán ölyvek és dolmányos varjak ücsörögtek, kicsit elkülönülve egy magasabb fa tetején pedig egy gatyás ölyv nézelődött, sajnos nem tudtam közel menni.

 A tél mindig más arcát mutatja, különböző időjárási periódusok váltják egymást. Az új év második napján köd borította be a fél országot. A januári hideg például kedvez a zúzmara kialakulásához, de mi is a zúzmara?

A köd és zúzmara együtt jár, különleges formákat alakzatokat létrehozva a növényeken vagy tárgyakon. A csapadék azon formája, amikor valamely felületet átlátszatlan jégréteg von be.
Úgy keletkezik, hogy a 0°C alá hűlt tárgyakkal vagy növényekkel a páratelt levegő ütközik, és tovább hűlve túltelítetté válik, s a vízgőz, jég alakjában kicsapódik.Gyengén áramló levegőben képződik a talajfelszínből kiemelkedő tárgyak szélnek kitett oldalán. A szél vagy inkább szellő iránya jól látható a zúzmara formáján. Néhány képpel illusztrálom amit madarász túráim közben a természetben láttam. Találtam Veszprém közelében a Látó-hegyen egy nagy lilik csapatot kukorica tarlón, Nem ijedtek meg tőlem csak odébb totyogtak a ködben és folytatták tovább a táplálkozást ( se előtte se azóta nem láttam őket, csak akkor ott a ködben). A nagy kócsagok és szürke gémek is erre-felé pockoznak az idei télen, a füves gazos részeken.

  Az azt következő napon viszont viharos délnyugati szél támadt és kisöpörte a ködöt, a zúzmara olvadva hullott le a fákról. Az is különleges volt amint a nap sugarai átvilágították az olvadó jég és zúzmara által bevont fűzfát a tihanyi part közelében.

 Kint a félsziget csúcsán a révnél sok madár volt a vízen és a levegőben is. Hatalmas hullámok csapdosták a kőgátat és a parti részeket. Először nem tudtam mire vélni, hogy ebben az erős szélben és hullázásban miért van ekkora madár sokadalom a rév bejáratánál, de amint a képeket visszanéztem a fényképezés közben, megláttam a kishalakat a nagy bukók, a viharsirály és a kis kárókatona csőrében is. Egy nagyobb küsz csapat úszhatott be, vagy az áramló csapkodó hullámzó víz sodorta be ide őket a rév bejáratához és ezt rögtön kihasználták a velük táplálkozó madarak. 30-nál több nagy bukó 10-15 viharsirály, dankák és néhány kis kárókatona használta ki a terített asztalt. A szárcsák fekete csapata megmutatta hogyan kel V alakot felvenni a vízen amikor a komp elől kell menekülni. Fent a  levegőben nagy lilikek és nagy kárókatonák csapatai jöttek hol keleti , hol nyugati irányból persze  V alakban. A nagy bukó hímek már csatáztak a tojók kegyeiért, voltak kergetőzések, kisebb bunyók és a képeken látszik jó páran már párban közlekednek.

Pár nap múlva aztán megnyugodott a légkör kellemes hőmérsékletek lettek, szinte tavaszias idővel. Sima víz békésen pihenő barátrécékkel, valamint egy szép szürke gémmel zárom a bejegyzésemet.

A  reggelek fagyosan (-3°C) indulnak, de a sok napsütés hatására délután már kellemes (+7°C) hőmérsékletek vannak ideális madarász időjárás! Továbbra is kevestellem a madarak létszámát, például a nagy létszámú fenyőrigó csapatokat. Ezt sok minden okozhatja, de főleg a táplálék hiány, mivel a száraz év miatt kevesebb bogyótermés lett ami a fő táplálékuk. Az etetőimnél közepes vagy gyenge a forgalom, a fenyvesben fogy legjobban a szotyi. Az idén nem jött eddig még a búbos cinke, de barát, fenyves, kék és széncinege van szerencsére.Ezenkívül erdei pintyek, zöldikék, meggyvágó, vörösbegy, ökörszem. Csíz például idén egy sem volt még sehol, pedig korábban rendszeres vendég szokott lenni telente. 

A Balaton továbbra sem fagyott be, de a kisebb tavak, halastavak igen, ezért várhatóan emelkedik a létszám legnagyobb tavunknál. Mai bejegyzésem főszereplői nem is balatoniak, kivéve a zöld küllőt és a kis fakuszt, őket a rév melletti parkban fotóztam. A fakuszok különleges madarak csak úgy nem lehet összefutni velük rejtett életmódjuk miatt. A fák törzsén "kúszva" közlekednek és hegyes hosszú csőrükkel az apró lárvákat pókokat, rovarokat szedegetik nagy szorgalommal.A fa törzsén alulról felfelé ill. az ágakon a tövétől a vége felé haladnak sokszor fejjel lefelé,amint a képeimen is látható. Hosszú karmaikkal biztosan kapaszkodnak, minden résbe bekukkantanak, megtisztítják a fákat alaposan. A két fajt (rövidkarmú és hegyi) nehéz megkülönböztetni ezt a példányt rövidkarmúnak határoztam.

A szokott Veszprém környéki útvonalamat jártam be tegnap és az egyik jeges, de feltört pocsolyánál néhány madár iszogatott az út közepén. Gyorsan elővettem a távcsövem és akkor már jobban szemügyre tudtam venni őket, süvöltők (Pyrrhula pyrrhula) voltak két hím és két tojó. Megpróbáltam képet készíteni, de sötét árnyékos volt a hely és persze mindenkinek erre kellett jönnie. Először 4 gyalogos, utána egy furgon, aztán egy futó aki miután áthaladt megfordult és újra jött!! Itt feladtam a várakozást elindultam hazafelé, de valami visszahúzott 400m múlva visszamentem és várakoztam a pocsolya mellett percekig...semmi. Már ültem fel a kerékpárra hogy indulok ,akkor felnéztem  a fejem feletti fára és ott eszegettek vidáman a madarak, de csendben voltak nem "hüppügtek". Tudtam képeket készíteni szerencsére, de az ágak között mozogtak végig és ez akadályozta a fotózást. Folyamatosan ették a rügyeket, tornáztak ügyesen, különleges madarak és ritkán lehet megfigyelni őket kell egy kis szerencse is néha.Az  egyik homályos képet azért hagytam meg mert azon látszik a hím dolmánya és háta, hamu szürke színezetű, nem élénkvörös mint a mellkasa, a fej fekete, szemgolyó alig látszik az is fekete. A tojó krémszínű barnás különleges madarak...

Hazafelé egy kékes rétihéja hímmel találkoztam, intenzíven vadászott a Látó-hegy környékén. A pockok ide csalták a nagy kócsagokat idén is környékünkre, 17 példánynál tartunk jelenleg ami biztos emelkedni fog még.

Az elmúlt napokban Tolnában is jártam az utolsó kép kockák ott készültek. A kuvikok a kellemes napsütésben kint napoztak volt, hogy egyszerre ketten is kiültek, de a félősebb bebújt a tető alá nem hagyta magát fotózni amint közelebb próbáltam menni. A  szarvas rudlit a tavak mellett láttam, ekkora csapat (50-60 pld,) ritkán kerül szem elé azért került be a képek közé! Felülről egy rétisas nézte meg őket... A falu széli halgazdaság melletti csatorna széle szürke gémek paradicsoma legalább 70 példány táborozik itt háborítatlanul.

 A Balatonon lassan indul a téli madár szezon... Kicsit nekem kevés a téli vendég egyenlőre, de ez természetesen bármikor változhat. Az időjárás a fő tényező, ami alakítani tudja érdemben a dolgok menetét. Amíg nincsenek keményebb fagyok jelentős havazások, időjárási frontok, addig csak lassan emelkedik a létszám a tavon. Kárókatona van bőven, alkonyatkor a nyugati medence irányából nagy csapatokban húznak át a rév felett, de valahová nem a megszokott alvóhelyük felé repültek, hanem Siófoktól délre tartottak aztán eltűntek a szemem elől. Tihanyi éjszakázó helyüket nem tudom használják-e ott kevesebb madarat látok. Vadludak a badacsonyi strandon felbukkannak néha a strand kameráján látok 50-60-as csapatokat legelészni. Egyébként kevés csapatot látok környékünkön és az esti lilik hangok is hiányoznak, mikor a ködben tartják egymással a kapcsolatot amint a város fényei felett áthúznak a Balaton irányába.

A rév melletti nádasban egy kis ökörszemet kattintottam le, amint cserregve bujkált a kövek között. Más említésre méltó esemény nem történt a parton, néhány kis bukót leszámítva.

Az idei ősszel a napraforgó táblák elmaradhatatlan  kosztosai a pintyfélék sem jelentek meg nagy létszámban. Néhány tízfős csapatot leszámítva nem találkoztam velük (bezzeg tavaly mennyien voltak..). Ezért is örültem meg nagyon, mikor a hétvégén véletlenül "belebotlottam" egy igazi nagy csapatba! 90%-ban kenderikék voltak, ami még fokozta az örömömet, mert ennyi kenderikét együtt ritkán látni. Veszprém déli iparterülete melletti gazos füves területen táplálkoztak és kijártak egy kis tócsához fürödni, inni. Az idill nagyon rövid ideig tartott, egy karvaly érkezése szétzavarta a csapatot, háromnegyedük elmenekült, többet nem is láttam őket. Egy 400 fős csapat maradt egyben és kicsit távolabbra egy mandulafán gyűltek össze, de a területre már nem jöttek vissza ők sem sajnos. 

Egerész ölyvek és vörös vércsék vannak a környéken úgy látszik még mindig van pocok bőven.

A november vége azt is jelenti vége az ősznek, kezdődik a tél... De milyen lesz az idei tél? Cecília napján azaz nov.22.-én be is köszönt, nem várta meg a decembert adott egy kis előzetest. Veszprémben közel 15 cm esett néhány képpel dokumentálom is az eseményt. 

Néhány korábban készült kép is bekerül a mai bejegyzésbe mixelve a hó végén készültekkel. Egy gyönyörű hím kékes rétihéja az egyik főszereplő, a másik egy kis feketenyakú vöcsök. Mellék szereplők: erdei fülesbagoly,citrom sármány, búbos pacsirta, nagy bukó, nagy kárókatona,vízityúk. Sajnos a főszereplők nem jöttek közel és rövid ideig engedték magukat fotózni. A rétihéja Veszprém határában vadászott alacsonyan egy füves területen. Elkapott egy pockot, amit elkezdett falatozni, de nem fejezte be elrepült a zsákmánnyal. Repülés közben is szép, de leszállva lehet igazán megfigyelni a finom árnyalatokat a tollazatának színeiben és a sárga szemét. 

A feketenyakú vöcsök a révnél bukkant fel egy nagyobb szárcsa csapattal érkezett, de aztán egyedül keresgélt és nem eredménytelenül. Egy méretes hallal (kis fogas vagy sügér lehetett) a csőrében bukkant fel, néhány mozdulattal irányba állította és fejjel előre lenyelte. Erősen alkonyodott már és a felhős is volt az idő a fények nem voltak sajnos ideálisak, de azért néhány kép sikerült. A nyílt víz felett nagy bukók jöttek mentek jobbára hímek 14-15 példány legalább. A kárókatonák elkezdtek gyülekezni a szokott helyükön.

 Igazi novemberi időjárás jellemzi a hónap közepét. Ködös, párás napok, reggel fagypont körüli, délután 4°C körüli hőmérsékletekkel. Egyik derültebb délelőttöt kihasználva a lenéztem a Balaton partra milyen élet van a vízen. Sirályok jöttek mentek, szárcsák kisebb csapatai keresgéltek a kikötő környékén. Néhány dankasirály között felfedeztem egy kis sirály, amint intenzíven táplálkozott a sekélyebb részen a csónakok mellett. Minden téli szezonban találkozok a velük a Balatonon. Csak egy-egy példány bukkan fel, mert jellemzően korábban vonulnak. Három korcsoportos faj, a most látott példány téli ruhás öreg volt. Kishalakra vadászott belecsapva (cséresen) a vízbe. Könnyed kecses repülése látványos és a lecsapások eredményesek voltak az apró halak szép számban  kínálták magukat. 

 A rétisasok egyik fő tápláléka a hal ezért a halastavak környékén nagy valószínűséggel találkozunk táplálkozó és átrepülő példányokkal egyaránt. Előző bejegyzésemben a leeresztett tómeder vonzó hatása a sirályokra,kócsagokra, gémekre jól látható és ezt a ragadozók sem hagyhatják ki. A hollókat, dolmányos varjakat is ide sorolom a rétisasok, egerészölyvek mellett. A hollókról a cápák mellett úszó kalauzhalak jutnak eszembe. Ahol rétisasok vannak onnét a a hollók sem hiányozhatnak. Képeimen jól látható, amint kettesével, vagy kavargó termikelő csapatban repülnek együtt. Nehéz kideríteni csakúgy mint a cápáknál ki segíti a másikat a táplálék felfedezésében, előfordulhat,hogy a hollók vezetik a dögre a sasokat, de általában a rétisasok által szerzett zsákmányból szereznek morzsákat maguknak. A szaglásukról azt olvastam, a dög szagát ez a két madár még a hó alól is megérzi tehát kiváló orruk van. A képeken látható sasok különböző korosztályúak. Vannak öreg, középkorú és fiatal példányok egyaránt. A  csőrszín, a farok színe a tollazat...sorolhatnám a jellemzőket. Most először hallottam a rétisasok hangját: két öreg fehérfarkú példány repült alacsonyan a tómeder felett hollók kíséretében, elhúztak felettem is de ekkor már elhallgattak. Elsőre azt hittem valamelyik vízimadár hangját hallom, erős  aránylag magas hangon szóltak, biztosan egy pár voltak. Később felköröztek, elrepültek de aztán "kézen fogva" vissza tértek erről is készültek képek. A rétisasok terület hű madarak az éjszakázó helyeiket is évtizedek óta használhatják. A megfigyelési pontomat jól választottam meg mert 10 példánynál is többet láttam.

Az atalanta lepkét a kis kuvikot az Emirates gépet, a morcos sasos képek oldására tettem a végére.

 A lecsapolt, lehalászott tómeder csak jót jelenthet! A madaraknak terített asztal bőséges lakoma, a madarásznak remek látnivaló.  Mivel a meder általában nem teljesen sík itt-ott vízfoltok alakulnak ki, ahol a kisebb nagyobb  halak  megrekednek és nem tudnak elúszni elmenekülni. Nem tudom csak sejtem, hogy a madarak honnan értesülnek a tó csapolások menetrendjéről. Valamiféle hírlánc működik a természetben (nem SMS vagy Facebook) és jól működik! A sirályok eleve csapatban járják az égi országutakat, véletlenül is rábukkanhatnak a táplálékban gazdag helyekre.  Az alvóhelyekről reggel induló madarak követik egymást, napról-napra  nő a létszám mert esténként átbeszélik a történéseket :). Az eredmény ezres de inkább több ezres létszámú csapat lehet. A kócsagok és szürke gémek eleve a tavak környékén élnek, már tudják,ha csökken a vízszint és halászok jelennek meg az  bőséges táplálékot jelent. A tömeg pedig vonzerő az átrepülő kóborló példányok számára. A kócsagok, szürke gémek nagyon óvatos madarak, csak cserkészve lehet őket megközelíteni, a legkisebb gyanús jelre felrepülnek. A helyet nem hagyják el csak biztonságos távolságra szállnak, aztán ha elmúlt a veszély vissza jönnek. Folyamatos zsivaj van, a dankasirályok rikácsolnak veszekednek egymással. Időnként az egész csapat felrepül hatalmas fehér felhőt alkotnak és a lárma is megszűnik csak a szárnyak suhogása hallatszik, de hamar vissza szállnak és kezdődik újra minden. A sirályok kevésbé félősek, de azért ők is betartják a biztos távolságot. Szokás szerint mennek az üldözések, ha valamelyikük nagyobb falatot kaparint meg, a többiek rögtön elakarják venni tőle. Próbáltam  gyűrűs madarat találni, de sajnos nem sikerült felfedeznem egyet sem ebben az óriási tömegben.

A képek távolabbról készültek néha ellenfényben.

 Tökéletes időjárás van a madarászok számára az utóbbi napokban. Derült égbolt, kellemes hőmérsékletekkel. Ezt kihasználva egyik délután készültek képeim. Vannak szántók, lucernások ahol a terület gazdája "T- fákat" (leshely pihenőfa) helyez ki, ezzel segítve a ragadozókat. Ezeket szívesen használják főleg az egerészölyvek, vörös vércsék vagy éjszaka a baglyok is. Fontos, hogy stabil robosztus legyen kb. 2m-es magassággal mert ezeket szívesebben használják, s az időjárás viszontagságainak is jobban ellenáll. Az odú programokhoz (költőodú kihelyezés) hasonlóan hasznos lehetne T-fa programot is indítani, de ehhez persze a gazdáknak is partnereknek kellene lenni. Szerintem ez hozzájárulna a ragadozók sikeres rágcsáló vadászatához.Első képeimen egy ilyen fán les az ölyv és zsákmányolt is kis idő múlva sikeresen!

Az útszéli bokros fás részen cinke csapatok keresgélnek őszapók társaságában, nagy fakopáncs kutat ágról-ágra röppenve. Egészen élén színű tollruhája volt a fakopáncsnak, nagyon elfoglalta magát egy vékonyabb ágon talált zsákmánnyal. Látszik a képeken, hogy becsukja a szemét amikor a faágat üti.

A naplementét szemlélő holló látható az utolsó képek között és egy rovarféle rajzása amint a lemenő  nap aranyló sugaraiban belehajtottam közéjük biciklivel. Ha már ott voltak akkor megörökítettem őket is...

  Az MME Veszprém megyei helyi csoportja gyurgyalag-telep élőhely-kezelési napot tartott Tótvázsony határában.    Ez magyarra fordítva: ásóval, kapával lapátokkal felszerelkezve, kemény fizikai munkával,  biztonságos, jól kialakított fészkelőhely lehetőségének megteremtése. Tavasszal is volt már egy hasonló akciója a csoportnak és már akkor megbeszélték a résztvevők,hogy ősszel folytatás következik. A mai is úgy zárult van még mit tenni, tehát tavasszal még a költési idő előtt szükséges egy  kis munka, hogy még több tagja legyen jövőre a kolóniának. Néhány képen bemutatom a jelenlegi állapotot.

A munka után beszélgetés közben egy vörös vércse repült be  a fejünk fölé karmai között egy pocokkal. Valószínű nagyon éhes lehetett, mert már repülés közben elkezdte enni a zsákmányt. A vércséknél vagy a kabasólymoknál nem szokatlan, hogy a levegőben elkapott rovart pl. szitakötőt repülés közben elfogyasztja, de pocokkal még nem láttam eddig...

Egy dolog jutott még eszembe ez csak teória: a csalizó hangszóróból ölyvhang szólt éppen és a közelben egy pockot zsákmányoló vércse ettől megijedve repült fel a zsákmányával, mert az ölyvek néha elveszik tőlük. Az látszik a képeken,hogy kutat a szemeivel hol lehet az ölyv és gyorsan megeszi amit tud nehogy elvegyék tőle! De ez valószínű teljesen normális megszokott dolog volt.

Délután még egy Veszprém környéki madarászat is belefért. A napraforgó tarló melletti pocsolyához inni jövő erdei és fenyőpintyeket ( min.40pld.) fotóztam rövid ideig sajnos ,mert egy karvaly megzavarta a kellemes hangulatot. Végig suhant a bokrok között alacsonyan az út felett, azt nem láttam zsákmányolt-e, de az biztos, hogy a pintyeket jó messzire elzavarta vissza sem jöttek. Nagy őrgébics tollászkodott egy bokor tetején , de nem engedett közel.A friss szántásokon barázdabillegetők és egy kis csapat ( 5pld.) házi rozsdafarkú táplálkozott.

 Mai bejegyzésem  helyszíne az aratás utáni tarlók, az elmaradhatatlan szalmabálákkal. A csapadékos hűvös őszi napokon jó visszagondolni a kellemes nyári délutánokra, alkonyokra. Az idei év a környékünkön erősen "pockos" évnek mondható,nagyon sok volt a földeken a rágcsáló. Amíg a lábon álló repcében, gabonában jól el tudtak rejtőzni, gond nélkül táplálkoztak  addig jó életük volt. Aratáskor és utána a nyílt tarlón, viszont megváltozik minden. Terített asztallá változik a terület ragadozók számára és ezt ki is használják maximálisan. Már a kombájnok után beállnak a gólyák és egymásután nyelik le a pockokat, fentről  messziről látják  és tudják, megtanulták,hogy ha mezőgazdasági munkagépek jelennek meg a földeken az élelmet jelenthet. A sokszor szidott vetési varjak százas csapatát figyeltem meg nem is egy helyen, amint lelkesen gyérítették a rágcsálók hadát. Az egerészölyvek nevükhöz híven mindenhol ott vannak a vörös vércsékkel együtt, biztosan jól laknak. Idén egy ritkább ölyv faj is szem elé került, két fiatal példány pusztai ölyvet sikerült ( jó messziről) lefotóznom. A tarlókon, a tarlók felett a rovarokhoz is sokkal könnyebb hozzáférni, belőlük is sokat fogyasztanak madaraink. A madarakon kívül Vuk is kinézett egy szalmabálát magának leshelyül:)

 Annak apropóján írom bejegyzésemet, hogy egy barátomat megcsípte egy lódarázs. Belerepült az italos dobozába és nem láthatta, hogy benne van a darázs. A szája szélét csípte meg... első percekben nem volt semmi gond, de kis idő elteltével szólt a többieknek,hogy megcsípte egy lódarázs és bizsergést érez valamint szédül. Légzési nehézségei kezdtek lenni és gyorsan le kellett fektetni az oldalára, kis időre az eszméletét is elvesztette. Rögtön mentőt hívtak, ami a távolság miatt (vidéken faluszéli pihenőben történt) legalább 15 perc múlva érkezett. Addig nagy volt az ijedtség,de szerencsére  a társaság nagyon "ügyesen" tartotta a frontot amíg a segítség megérkezett. A mentősök próbálták először oldani a feszültséget ,felültették, kérdezgették, de egyszer csak hirtelen eldőlt. Rögtön más fokozatra kapcsoltak, pillanatok alatt előkerült az infúzió (3 tasakkal kapott a helyszínen), vérnyomás,EKG stb. Nagyon alacsonyra leesett a vérnyomása. Szerencsére stabilizálódott az állapota és beszállították a kórházba, ahonnét pár óra múlva vissza térhetett. A szája még kicsit duzzadt volt másnap is de már minden rendben, tegnap pedig elvittem egy lódarázs fészekhez az ő kérésére. Ismerek egy működő fészket nem messze Veszprémtől egy cser tölgyes erdőben. Az odú amibe beköltöztek ismerős volt számomra mindig figyeltem nincs-e benne bagoly költés esetleg, aztán egyszer csak "befalazták". Nagyon nem foglalkoztam vele, de aztán ennek az esetnek kapcsán  újra  ránéztem és a fészekről lekerült a védő borítás. Valamilyen ragadozó (borz,darázsölyv) megtámadta kifosztotta a fészket nem szedte szét teljesen de újra kellett építeniük ennek a fázisait már dokumentáltam és most megmutatom hogy néz ki egy ilyen kolónia közelebbről.

Sok érdekes dolgot olvastam a lódarazsakról amit nem tudtam, akit érdekel a Wikipédián nagyon jól összeszedett anyag van.

1.Eredeti állapot: 

2.A fészek belső struktúrája:

3.Az újjáépítés:

 Tihany másik madarász szemmel fontos helye a Belső-tó. A vízszint lecsökkent sok a megfelelő táplálkozó hely iszappadokkal, kavicsos részekkel. Tavaly többször felkerestem ezt a helyet, idén is jövök, ha időm engedi. 6 fős pajzsos cankó csapat táplálkozott az egyik távolabbi öbölben, már lemenőben volt a nap de szerencsére tudtam néhány képet készítenem. Kiválasztottam egy helyet a parton és várakoztam, hátha történik valami... Az egyik fiatal cankó nagyon rendes volt leszállt a közelemben és elkezdett táplálkozni az iszapban. Egyik képemen látható mintha valamilyen kis rákfélét kapott volna el. A pajzsos cankók furcsamód "néma" madarak ha felriadnak sem adnak hallható hangot ezt kiemelném mert attól, hogy mi nem halljuk még ők hallhatják egymás valamilyen hangját (ez magán vélemény) .Más parti madarak riasztását pl figyelik és néha minden ok nélkül hirtelen kihúzzák magukat és erősen figyelik a környéket. Nem tudtam eldönteni mennyire félnek az embertől, mert ezen a kedves kis madáron kívül a többiek már messziről kiszúrták az embert és távolabbra repültek szép halkan. Nagyobb részt messzire vonulnak egészen Közép és Dél Afrikáig. Akadnak példányok amelyek ott töltik a nyarat anélkül, hogy költenének.  Erre felénk kis csapatokban átvonulnak, rövid ideig megállnak pihenni, feltöltődni.

 Kabasólymozni indultam délután a Külső-tóhoz. Nyár végén szeptember elején többször láttam már amint szitakötőkre vadásznak a tó környékén. Kabából kettőt láttam azt is csak rövid ideig, de szerencsére ritka ragadozó madarak kárpótoltak. Halászsast zsákmányszerzés közben megfigyelni nagy élmény volt számomra. Alig értem ki a területre már meg is láttam, lecsapott a nyílt vizes résznél,de nem sikerült az akció. Felkőrözött magasra többször átrepült felettem akkor sikerült a képek nagy részét készítenem. Hosszú keskeny szárnyát repülés közben jól láthatóan behajlítva tartja jellegzetes a repülése nagyon szép a has mintázata. Nem csak a repülése jellegzetes, hanem a zsákmányszerzése is. Amikor észreveszi a halat lassan ereszkedni kezd és a lábát előre nyújtva belecsap a vízbe. A víz alá is lemerül aztán kiterjesztett szárnyal vár kicsit majd elrugaszkodik nagy szárnycsapásokkal. Akár 2kg-os halat is ki tud emelni nem semmi teljesítmény, itt most fél kilós lehetett a zsákmány. Általában fejjel előre viszi a kifogott halat, de itt pont fordítva a farka van előre (ha jól láttam, + kicsit messze volt és gyorsan távozott). A magasban nagy volt a forgalom egerészölyvek, rétihéják, vörös vércsék is felbukkantak... és egy kígyászölyv! Tett néhány kört és lassan a Belső-tó irányába távozott Ekkor már nagyon jó volt a délutánom, kicsit sajnálom, hogy az utóbbi időben sokkal kevesebbet jártam erre mint korábban. 

 A  kőgát lakóit bemutató sorozat utolsó része következik:                                                                                          Mire ezek a sorok leírásra kerültek madaraink már nagy eséllyel elindultak dél felé, de még két nappal ezelőtt is láttam (09.01.) Révfülöpön min.8 példányt. A küszvágó csér messzire vonul, többnyire trópusi tengerpartokon telel, Afrika nyugati partvonala mentén vonul és meg is kerülik a Jóreménység fokát a keleti oldalon jönnek vissza. Nevük elárulja fő táplálékukat, az apró halakat vízbe csapódva (vágva) szerzi. Tipikus mozdulatuk amikor kiemelkednek a vízből felrepülnek és lerázzák magukról a vizet. Néha rovarokat is elkapnak a levegőben és a vízfelszínről felcsípve. A másik tipikus a kémlelő tartásuk, repülés közben csőrrel lefelé kémlelik a vizet, lelassítják a repülésüket és egy fordulóval hirtelen csapnak le. Latin nevük Sterna hirundo (fecske csér), érdekesség a sarki csér latinról fordított neve Sterna Paradisaea pedig paradicsomi csér.

Kettő gyűrűs madár számát sikerült leolvasnom, eddig az egyikről érkezett adat Sárszentmihályon (37km) gyűrűzték fiókaként 7 évvel ezelőtt.

 Ebben a bejegyzésben sirályok lesznek a főszerepben, de kisebb szerepekben kis kócsag és billegető cankó is felbukkan. A madarak tátott csőre a meleg miatt van, de néhány képen beszélgetnek rikácsolnak azért nyitott a csőrük. A sárgalábú sirály négy korcsoportos, nagy termetű faj. A négy korcsoport tollazata, csőr és lábszíne jól elkülöníthető a képeken lehet mindegyikből látni  amint a köveken pihennek. Három sirály volt színes gyűrűvel jelölve. Egy horvát gyűrűs öreg madár (469 km) egy évvel ezelőtt méterre pontosan itt láttam, egy fiatal idén jelölték a Hortobágyi halastavaknál (249 km) és egyről még nem érkezett infó. Egy kis kócsag is látható, amint jön-megy a köveken és egy billegető cankó, aki még a kis barlangokba is bekukkant táplálékért.

Egész nyáron nem hagyta magát becserkészni, ma sikerült...  Óvatos madár mindig csak akkor láttam , mikor már felreppent vagy felreppentek (mert pár volt). Végig a revírjük közelében tartózkodtak, most is a környéken voltak. Kopáros rész ,bokros legelő néhány fával.

 A kőgátakon és környékükön mindig van élet a Balatonon. Fontos pihenő és táplálkozó hely a madarak számára. Ilyenkor augusztus közepétől szeptember végéig ritka fajok is felbukkanhatnak akik vonulásuk során kis időt eltöltenek ezeken a helyeken. Kajakkal járom be ilyenkor a közeli kőrakásokat,mólókat. Azt figyeltem meg ,ha a víz felől közelítek akkor sokkal közelebb engednek a madarak nem olyan bizalmatlanok. A hullámzás és a kajak méreteinél fogva nem egyszerű fényképezni és közben a vízi járművet is helyes irányba tartani vigyázni, hogy a technika ne kapjon vizet. Sirályokat, cséreket fotózok, gyűrűket olvasok le ilyenkor és néha ritka madarakkal is találkozom ,mint pl. most. Billegető cankók ugráltak a kövek között jellegzetes billegető tartásukkal, de már messziről észrevettek és elrepültek. A sirályok tátott csőrrel pihegtek és szépen bevártak, hagyták magukat fotózni (képek a köv. bejegyzésekben). Közben a gát tetején felbukkant egy kis madár a köveken ugrált, keresgélt. Elsőre nem figyeltem rá annyira azt hittem egy billegető cankó és úgyis elrepül mindjárt ha közelebb érek. De nem így történt és tudtam képeket készíteni róla, akkor láttam meg, hogy egy nászruhás kőforgató! Kőröl kőre ugrált gyorsan keresgélt, nehéz volt követni és fotózni egyszerre, néhány kép sikerült. Van amelyik képen páros lábbal ugrik előre. A nevéhez híven a kövek repedéseit vizsgálta át gyors tempóban. Itt a nagy méretű kövek nehezek lettek volna számára, de egyébként a testsúlyánál kétszer nehezebb köveket képes megmozgatni. Északi madár messziről érkezik hozzánk, rendszeresen de kis számban, majd vonul tovább a telelő területeire délre az Atlanti-óceán partvidékére akár Dél-Afrikáig is.

  Tartja magát a forró száraz nyár, lassan vége a júliusnak és nem volt csapadék ebben a hónapban! Veszprém környékén még vannak tartalékok a talajban, úgy ahogy még bírják a növények, de pl. a Tapolcai-medencében szerintem kezd kritikus lenni a helyzet. Napraforgó és kukoricatáblák levelei lógnak szárazon, helyenként fasorok,bokrosok kókadoznak a kiszáradás határán. Parti fecske telepet kerestem a környéken és egy murvabányában meg is találtam őket. Örültem,hogy megtaláltam a kicsi kolóniát (25-30 pár talán), de a körülmények, ahol élnek (nem találom a helyes kifejezést) nagyon extrémek voltak számomra. Egy működő bánya hatalmas rakodógépekkel, futószalagokkal, szállító járművek folyamatos jövő-menő forgalmával, szálló porral egy katlanban. A képeken látható fehér murva hegyek, olyan mintha hóhegyek lennének, de nem azok :)). A fecskék az apró szeműre rostált óriás murvadomb oldalában fészkelnek! Az emlékeim szerint a murvaszemek nem kötődnek egymáshoz, ha belenyomom a lapátot omlik rendesen, folynak le a szemek. Hogy lehet ebben közegben járatot, költőüreget ásni? Ezt csak én kérdezem magamtól, mert a madarak nem gondolkodtak rajta, hanem megcsinálták. Másik aggodalmam: a markolós csak a murvahegyet látja, az hogy egy helyen a teteje közelében lyukak vannak fúrva és azon ki-be madarak röpködnek biztosan nem veszi észre. Erős szél fújt ottjártamkor, néha alig lehetett látni a portól. A madarak folyamatosan etettek nem mentek messzire (milyen rovarokat tudtak fogni ebben a porban nem tudom). Néhány költőüregről leomlott a felette levő réteg és nyitottá váltak. A szépen fejlett kis fecskék ott várták az eleséget nagyon helyesek voltak. Jól látszik a képeken mekkora egy üreg, két fióka ücsörgött benne. A lejjebb lévő lyukak még megvoltak etettek a szülők. Úgy gondolom néhány nap múlva kirepülnek és nem lesz semmi gond a kicsikkel a markoló máshonnét szedi az anyagot a kamionokba! Jövőre tavasszal eljövök újra megnézem hová tudnak fészkelni!  Természetesen gyurgyalagok is élnek a közelben (20-25 pld. láttam) a költőhelyet nem találtam a bánya nagy kiterjedése miatt nem jártam be az egészet. A környék nagyon szép pár kilométerre halastó és egy kis bányató is van. A közelben egy darázsölyv is felbukkant.               Veszprémben a Cholnoky-ltp. sarlósfecskéire idén kevesebb figyelmet szenteltem (bocs) ők is befejezik a költést napokon belül, ma már csak kis létszámú csapat érkezett este. Napközben nem lehetett látni őket valószínű távolabbra kell menniük élelemért. A fiókák számára itt is nagyon megerőltető lehetett az épületek felforrósodott falában elviselni a hőséget.

  A kenderikék, tengelicek, zöldikék,széncinegék, a balkáni gerlék, énekes és fekete rigók mindennapos vendégek a kertben. Ismerem a hangjukat ,mikor énekelnek, mikor riasztanak, mikor csak csacsognak. Van egy fekete rigó hím akinek teljesen megtudom különböztetni az énekét a többi feketerigóétól. Van benne egy visszatérő dallam amit csak ő visz bele, de nem mindig, csak időnként. Ha meghallom tudom, hogy itt van a közelben és nem kell meggyűrűzni, hogy felismerjem. Az itatót mindennap újra kell tölteni ebben a melegben ne poshadjon meg a víz, legyen friss innivalójuk és tudjanak fürdeni a madarak. Néha van sorban állás, de a kis cinkék pl. nagyon türelmesek. De térjünk vissza az énekhez a madárhangokhoz. A kenderikék alapból vidám madarak. A párok beszélgetnek egymással, a hím udvarol A tojó válaszolgat teljesen normális. Pár nappal ezelőtt valami megváltozott: a tojó egész nap ugyanazt a panaszos hangot kezdte ismételni. Kiült a kerítésre, aztán átszállt egy faágra és csak szólongatott, a hím is a közelben volt de őt nem hallottam annyit. Eltelt egy nap és talán még egy, a tojó folyamatosan ugyanezt csinálta reggeltől estig és egyszer csak meg lett  mi az oka a furcsa viselkedésüknek. Az egyik tuja bokor tövében leesve egy mesterien elkészített madárfészket találtam, benne egy félig tollasodott fiókával. Valószínű egyik nap erős szélvihar volt akkor eshetett le. (Nagyon titokban készült, mert semmit nem vettem észre, ugyan a madarakat láttam a kertben és a környéken)  Életjeleket nagyon halványan adott nem mozgott. Egy pipettával vizet csepegtettem a csőrébe és ezt negyed óránként ismételtem, a fészket vissza tettem a tuja sűrűjébe és figyeltem történik-e valami. Segített rajta mert mert elkezdett mozogni.  A szülők a közelben voltak ,de nem mentek a fészekhez. Eltelt egy éjszaka, reggelre nem találtam a fészekben a madárkát, eltűnt, kimászott nem tudom... A szülők is befejezték a hívogatást véget ért a történet azóta csak táplálkozni jelennek meg néha.

 Hazánkban három madárfajra (jégmadár, gyurgyalag,parti fecske) tehetjük az élőhelyükre utaló "parti" vagy "partfal lakó" jelzőt. Közülük kettő csak kimondottan partfal lakó a másik vizes árokba  is bevájja fészkét.A parti fecskéről írok néhány információt: Tudományos nevük (Riparia riparia) a parti fecskék kedvelt költőhelyére utal. A riparia szó jelentése egyszerűen parti. Angol neve Sand Martin (homoki fecske) vagy Bank Swallow (parti fecske).Kisebb-nagyobb kolóniákban fészkelnek lágy partokban vagy folyók, patakok és part menti területeken. Az alacsony lejtős, kanyargós folyók és patakok erodáló partjait kedvelik. Manapság mesterséges élőhelyeket,  beleértve a kavicsbányákat, kőbányákat és útvágásokat is szívesen benépesít. Homokfalakba vájt üregekben költ. Folyópartokon, de akár tavak partvidékén, a víz által leomlott partfalakban, valamint a homokbányákban alakulnak ki számára megfelelő nagyságú függőleges fészkelőhelyek. Szinte bárhol megtelepszik, ha alkalmas fészkelőhelyet talál magának. A folyók vízszint emelkedése veszélyt jelenthet a költés sikerére. Leggyakoribb ellenségei a kabasólyom, menyét, nyest, róka és a házi macska. Évente egy vagy két fészekaljat nevel. A fészeküreget kezdetben a hím építi, majd bekapcsolódik a tojó is. A parti fecskék kis méretű fecskék, amelyek fején, hátán, szárnyain és farkán szürkésbarna tollazatúak. A szárnyak és a farok tollazata kissé sötétebb és barna sáv húzódik a mellen. Az áll, a torok, a has és a farok alatti fedők fehérek. A fiatal egyedek felső része bolyhos vagy fehéres lehet, a torka pedig rózsaszínű. A tojásokon többnyire a tojó kotlik. A szülők a fészeküregben alszanak éjjel. Mindkét szülő eteti a fiókákat, és segít megvédeni őket a ragadozóktól egészen 23-25 ​​napos korukig, a kirepülésük után is. A parti fecskék meglehetősen nagy távolságokra vándorolnak, gyakran rajokban más fecskékkel. Szaporodási helyükre kora tavasszal érkeznek és nyár végén távoznak. Kommunikációjuk változatos. A szülők felismerik saját utódaik hívását. A szülők erre válaszolnak, amikor visszatérnek a fészekbe, hogy megetessék fiókáikat. A kapcsolattartó hangjuk reszelős számomra kicsit szokatlan hang. Ha veszélyt tapasztalnak riasztó hangot adnak. A parti fecske kolóniák mérete néhány tíz pártól a többszázas-ig vagy akár ezres is lehet. A fészkelő párok számának megállapításához a parti fecske esetében a számlálás évében ásott üregek számát be kell szoroznunk 0.6-al. Általában a telep 2-300 méteres körzetében táplálkoznak,de természetesen ha kell messzebbről is hordják az élelmet ilyenkor nagyobb mennyiséget gyűjtenek be egy forduló alkalmával. A zsákmány 99.8%-ban rovar, repülő hangyák legyek, bogarak stb.

Környékünkön 2 telepükről tudok, mindkettő kő vagy kavicsbánya területen található. Az egyiket tervezem felkeresni a jövő héten a közelebbit pedig 10 napja látogattam meg (elnézést a pontos helyeket nem írom le). A bánya területén kb. 200 fős kolónia él egy hosszú partfalban (280 lyukat számoltam), egy vizes tocsogós terület közepén. A közelben gyurgyalagok számára is alkalmas fal is található kisebb létszámú teleppel. A  nádas sásos tocsogós részen gólyatöcsök és bíbic fészkelnek. Nem szeretik az idegen látogatókat ,ezt hangos nemtetszéssel fejezik ki. Rögtön felszállnak és egész közel repülve védik a területüket.Egy fehér gólya is keresgélt a vízben.

 Elkezdődött a nyár... Csapadék van bőven a környékünkön, az utóbbi napokban kiadós záporok, néha viharok voltak. Ez látszik is a természetben zöldell minden, színes virágok borítják a mezőket. Veszprémtől keleti irányba indultam el (erre már régen jártam) a terep változatos hol fenyvesek között, hol dolomit gyepes területen visz az út. A terep dimbes-dombos  egymás után jönnek az emelkedők ill. a lejtők. Útközben több tó is van, az elején két nagyobb halastó, majd eldugva kicsit távolabb még két kisebb tó is található. Először a fenyvesben halad az út kellemes gyanta illat lengedez a fák között, majd kelet felé haladva később átvált kopáros gyepes dombokra fennsíkokra. Szép a kilátás a Bakony irányába (helyenként a lőtér azért berondít a látványba) és vissza tekintve Veszprém is jól látszik. A bánya mellett hant madarat, a tisztásokon erdei pacsirtákat láttam, a levegőben gyurgyalagok és sarlós fecskék is felbukkantak szép számban. Útközben még a Séd-patak keresztezi az utat de van felette átjáró. Hajmáskérre érve változik meg teljesen a terep, eltűnnek a fák, bokrok és csak a gyepek maradnak. Itt is gyurgyalagok, molnárfecskék voltak a levegőben Megjelent egy villámgyors kabasólyom nagy riadalmat okozva, akciója végét nem tudtam megfigyelni. A fűből időnként mezei pacsirták emelkedtek énekelve és ahogy őket figyeltem vettem észre egy karcsú madarat az egyik dombon amint a sziklán nézelődött. Parlagi pityer volt.. Reménykedtem,hogy fogok találni és szerencsére sikerült!  A környéken Királyszentistván melletti területeken ismerek költőhelyét ami kinézetre teljesen ilyen mint ez ahol most jártam. Ezeket a helyeket kedveli. Nem túl feltűnő színű madár (homokszínű) ami itt ebben a környezetben nem is lenne szerencsés, jól el tud bújni a fűszálak között. A parlagi pityernek nagy revírre van szüksége,mert a kopár vidéken a kellő mennyiségű táplálékot nehezebb beszerezni. Pókokat,rovarokat, csigákat eszik. Általában kihúzza magát egyenes tartással ül , de még szaladgálás közben is. Óvatos madár nem engedi közel a kíváncsi madarászt, hamar felrepül és messze repül kell egy kis türelem a becserkészéséhez. A képeken a tájat is megmutatom a madarak mellett.

  Az énekes madarak nagy része évente kétszer költ április és július között, tehát még igencsak a közepén vagyunk ennek a fontos időszaknak. Nagyon sok tényező tudja  akadályozni a költés sikerességét. Leginkább az időjárás és a környezeti tényezők tudják befolyásolni hány fiókát tudnak sikeresen felnevelni. Sokszor számomra furcsa helyen építenek fészket, de ez az ő döntésük és megoldják. Tegnap egy énekes rigó fészkére bukkantam véletlenül: Kerékpározás közben bizonyos helyeken megállok, kicsit félrehúzódok takarásba és várom a történéseket, amik szerencsére szoktak is lenni. Először előbukkant egy szürke légykapó, aztán jöttek sorban kék és széncinegék, csúszka és nagy fakopáncs. Normális erdőszéli közösség. Seregélyek már nagyra duzzadt csapatokban dőzsölnek a cseresznyefákon, jó világ van ilyenkor! Egy surranó madárra lettem figyelmes, amint gyorsan ágról-ágra reppenve ment a fákon. Körbe repült engem és néhány méterre felettem az útra belógó fa ágvillájába repült be csőrében hatalmas köteg gilisztával. Énekes rigó volt és a tojónak hozott ennivalót aki fészken ült. Nem az erdő sűrűjét választotta, hanem a fák között vezető murvás útra 2 m-re belógó hintázó faág villájába. Teherautók is járnak erre, szóval nem egy nyugis hely.  Alulról oldalról  szinte semmit nem látni csak én tudtam kiszúrni:) Képeken mutatom.. Van egy honlap ahol fészek kamerákon lehet nyomon követni különböző madarak fészkelését. Baglyok, ölyvek... sokféle nem sorolom. A vörös vércse költése érdekes számomra annak okán, hogy itt a környéken kirepültek már 1 hete a vércse fiókák (6!) míg a kamerázott fészekben még csak pelyhesek. Ekkora eltérés is van a költések között. Sokfelé látok már repülni tudó fácán csibéket, kirepültek a hantmadarak és a cigánycsukok is. A cinkék is összeverődnek csapatokba együtt járják a bokrosokat erdőket, így sokkal biztonságosabb. Kb. 30-as csapatukkal találkoztam amint időnként kirepültek fürödni inni a pocsolyákba. Idén még nem sikerült jó képet készíteni vadgerlékről nem hagyják fotózni magukat...