Igazi  májusi időnk van idén kellemes hőmérsékletekkel,csapadékkal időnként. Ilyenkor nagy élet van a mezőkön erdőkben, bokrosokban. Mai bejegyzésemben a bokrosok madarairól készítettem egy kis összeállítást. Veszprém környékét jártam be, szerencsére a régebbről ismert költőhelyek foglaltak voltak, találtam látnivalót bőven. Ilyenkor szinte csak a hímeket lehet látni (na meg persze hallani) mert a tojók a fészkeken ülnek. Az éneklés nagyon fontos tevékenység ezzel az "akusztikus kommunikációval" jelölik a területüket, hódítják a tojót..Nem szeretnék valamiféle rangsort felállítani a madarak hangjának szépségével kapcsolatban de azért az kijelenthető,hogy vannak művészek és vannak egyszerű kóristák az összkarban. A legszebb hangú énekest a fülemülét egyszerűen képtelenség lefotózni, csak a bokrok mélyén tartózkodik és rendkívül óvatos. Tollazata is a rejtőzködést segíti (felül egyszerű barna,rozsdavörös farokkal). A kakukk hangját mindenki ismeri, látni szintén nehezebb feladat de azért sokkal többször látható mint a fülemüle. Tollazata csíkozott szürkés, hasonlít a karvalyposzátára de méretre jóval nagyobb. Egy éneklő karvalyposzátát  sikerült fotóznom itt jól megfigyelhető a hasonlóság, már csak egy karvaly hím hiányzik a  listából. A karvalyposzáták száma sajnos a költőhelyek megszűnése miatt csökkenőben van, szerencsére azért a környékünkön még vannak. Előfordul,hogy a tövisszúró gébiccsel  azonos bokorban fészkel annyira egyezik az élő és költőhelyük. A karvalyposzátának szép éneke van a tövisszúró gébicsről ez kevésbé mondható el én legalábbis ezt hallottam. A cigánycsuk és a rozsdás csuk éneke is különböző a rozsdásé a szebb. Egy példányt próbáltam becserkészni  a bokrosban,néha sikerült közel jutni hozzá.                                    Mivel tegnap anyák napja volt a bejegyzésembe mezei virágok is belekerültek az ő tiszteletükre.