Az MME Veszprém megyei helyi csoportja gyurgyalag-telep élőhely-kezelési napot tartott Tótvázsony határában.    Ez magyarra fordítva: ásóval, kapával lapátokkal felszerelkezve, kemény fizikai munkával,  biztonságos, jól kialakított fészkelőhely lehetőségének megteremtése. Tavasszal is volt már egy hasonló akciója a csoportnak és már akkor megbeszélték a résztvevők,hogy ősszel folytatás következik. A mai is úgy zárult van még mit tenni, tehát tavasszal még a költési idő előtt szükséges egy  kis munka, hogy még több tagja legyen jövőre a kolóniának. Néhány képen bemutatom a jelenlegi állapotot.

A munka után beszélgetés közben egy vörös vércse repült be  a fejünk fölé karmai között egy pocokkal. Valószínű nagyon éhes lehetett, mert már repülés közben elkezdte enni a zsákmányt. A vércséknél vagy a kabasólymoknál nem szokatlan, hogy a levegőben elkapott rovart pl. szitakötőt repülés közben elfogyasztja, de pocokkal még nem láttam eddig...

Egy dolog jutott még eszembe ez csak teória: a csalizó hangszóróból ölyvhang szólt éppen és a közelben egy pockot zsákmányoló vércse ettől megijedve repült fel a zsákmányával, mert az ölyvek néha elveszik tőlük. Az látszik a képeken,hogy kutat a szemeivel hol lehet az ölyv és gyorsan megeszi amit tud nehogy elvegyék tőle! De ez valószínű teljesen normális megszokott dolog volt.

Délután még egy Veszprém környéki madarászat is belefért. A napraforgó tarló melletti pocsolyához inni jövő erdei és fenyőpintyeket ( min.40pld.) fotóztam rövid ideig sajnos ,mert egy karvaly megzavarta a kellemes hangulatot. Végig suhant a bokrok között alacsonyan az út felett, azt nem láttam zsákmányolt-e, de az biztos, hogy a pintyeket jó messzire elzavarta vissza sem jöttek. Nagy őrgébics tollászkodott egy bokor tetején , de nem engedett közel.A friss szántásokon barázdabillegetők és egy kis csapat ( 5pld.) házi rozsdafarkú táplálkozott.

 Mai bejegyzésem  helyszíne az aratás utáni tarlók, az elmaradhatatlan szalmabálákkal. A csapadékos hűvös őszi napokon jó visszagondolni a kellemes nyári délutánokra, alkonyokra. Az idei év a környékünkön erősen "pockos" évnek mondható,nagyon sok volt a földeken a rágcsáló. Amíg a lábon álló repcében, gabonában jól el tudtak rejtőzni, gond nélkül táplálkoztak  addig jó életük volt. Aratáskor és utána a nyílt tarlón, viszont megváltozik minden. Terített asztallá változik a terület ragadozók számára és ezt ki is használják maximálisan. Már a kombájnok után beállnak a gólyák és egymásután nyelik le a pockokat, fentről  messziről látják  és tudják, megtanulták,hogy ha mezőgazdasági munkagépek jelennek meg a földeken az élelmet jelenthet. A sokszor szidott vetési varjak százas csapatát figyeltem meg nem is egy helyen, amint lelkesen gyérítették a rágcsálók hadát. Az egerészölyvek nevükhöz híven mindenhol ott vannak a vörös vércsékkel együtt, biztosan jól laknak. Idén egy ritkább ölyv faj is szem elé került, két fiatal példány pusztai ölyvet sikerült ( jó messziről) lefotóznom. A tarlókon, a tarlók felett a rovarokhoz is sokkal könnyebb hozzáférni, belőlük is sokat fogyasztanak madaraink. A madarakon kívül Vuk is kinézett egy szalmabálát magának leshelyül:)

 Annak apropóján írom bejegyzésemet, hogy egy barátomat megcsípte egy lódarázs. Belerepült az italos dobozába és nem láthatta, hogy benne van a darázs. A szája szélét csípte meg... első percekben nem volt semmi gond, de kis idő elteltével szólt a többieknek,hogy megcsípte egy lódarázs és bizsergést érez valamint szédül. Légzési nehézségei kezdtek lenni és gyorsan le kellett fektetni az oldalára, kis időre az eszméletét is elvesztette. Rögtön mentőt hívtak, ami a távolság miatt (vidéken faluszéli pihenőben történt) legalább 15 perc múlva érkezett. Addig nagy volt az ijedtség,de szerencsére  a társaság nagyon "ügyesen" tartotta a frontot amíg a segítség megérkezett. A mentősök próbálták először oldani a feszültséget ,felültették, kérdezgették, de egyszer csak hirtelen eldőlt. Rögtön más fokozatra kapcsoltak, pillanatok alatt előkerült az infúzió (3 tasakkal kapott a helyszínen), vérnyomás,EKG stb. Nagyon alacsonyra leesett a vérnyomása. Szerencsére stabilizálódott az állapota és beszállították a kórházba, ahonnét pár óra múlva vissza térhetett. A szája még kicsit duzzadt volt másnap is de már minden rendben, tegnap pedig elvittem egy lódarázs fészekhez az ő kérésére. Ismerek egy működő fészket nem messze Veszprémtől egy cser tölgyes erdőben. Az odú amibe beköltöztek ismerős volt számomra mindig figyeltem nincs-e benne bagoly költés esetleg, aztán egyszer csak "befalazták". Nagyon nem foglalkoztam vele, de aztán ennek az esetnek kapcsán  újra  ránéztem és a fészekről lekerült a védő borítás. Valamilyen ragadozó (borz,darázsölyv) megtámadta kifosztotta a fészket nem szedte szét teljesen de újra kellett építeniük ennek a fázisait már dokumentáltam és most megmutatom hogy néz ki egy ilyen kolónia közelebbről.

Sok érdekes dolgot olvastam a lódarazsakról amit nem tudtam, akit érdekel a Wikipédián nagyon jól összeszedett anyag van.

1.Eredeti állapot: 

2.A fészek belső struktúrája:

3.Az újjáépítés:

 Tihany másik madarász szemmel fontos helye a Belső-tó. A vízszint lecsökkent sok a megfelelő táplálkozó hely iszappadokkal, kavicsos részekkel. Tavaly többször felkerestem ezt a helyet, idén is jövök, ha időm engedi. 6 fős pajzsos cankó csapat táplálkozott az egyik távolabbi öbölben, már lemenőben volt a nap de szerencsére tudtam néhány képet készítenem. Kiválasztottam egy helyet a parton és várakoztam, hátha történik valami... Az egyik fiatal cankó nagyon rendes volt leszállt a közelemben és elkezdett táplálkozni az iszapban. Egyik képemen látható mintha valamilyen kis rákfélét kapott volna el. A pajzsos cankók furcsamód "néma" madarak ha felriadnak sem adnak hallható hangot ezt kiemelném mert attól, hogy mi nem halljuk még ők hallhatják egymás valamilyen hangját (ez magán vélemény) .Más parti madarak riasztását pl figyelik és néha minden ok nélkül hirtelen kihúzzák magukat és erősen figyelik a környéket. Nem tudtam eldönteni mennyire félnek az embertől, mert ezen a kedves kis madáron kívül a többiek már messziről kiszúrták az embert és távolabbra repültek szép halkan. Nagyobb részt messzire vonulnak egészen Közép és Dél Afrikáig. Akadnak példányok amelyek ott töltik a nyarat anélkül, hogy költenének.  Erre felénk kis csapatokban átvonulnak, rövid ideig megállnak pihenni, feltöltődni.

 Kabasólymozni indultam délután a Külső-tóhoz. Nyár végén szeptember elején többször láttam már amint szitakötőkre vadásznak a tó környékén. Kabából kettőt láttam azt is csak rövid ideig, de szerencsére ritka ragadozó madarak kárpótoltak. Halászsast zsákmányszerzés közben megfigyelni nagy élmény volt számomra. Alig értem ki a területre már meg is láttam, lecsapott a nyílt vizes résznél,de nem sikerült az akció. Felkőrözött magasra többször átrepült felettem akkor sikerült a képek nagy részét készítenem. Hosszú keskeny szárnyát repülés közben jól láthatóan behajlítva tartja jellegzetes a repülése nagyon szép a has mintázata. Nem csak a repülése jellegzetes, hanem a zsákmányszerzése is. Amikor észreveszi a halat lassan ereszkedni kezd és a lábát előre nyújtva belecsap a vízbe. A víz alá is lemerül aztán kiterjesztett szárnyal vár kicsit majd elrugaszkodik nagy szárnycsapásokkal. Akár 2kg-os halat is ki tud emelni nem semmi teljesítmény, itt most fél kilós lehetett a zsákmány. Általában fejjel előre viszi a kifogott halat, de itt pont fordítva a farka van előre (ha jól láttam, + kicsit messze volt és gyorsan távozott). A magasban nagy volt a forgalom egerészölyvek, rétihéják, vörös vércsék is felbukkantak... és egy kígyászölyv! Tett néhány kört és lassan a Belső-tó irányába távozott Ekkor már nagyon jó volt a délutánom, kicsit sajnálom, hogy az utóbbi időben sokkal kevesebbet jártam erre mint korábban. 

 A  kőgát lakóit bemutató sorozat utolsó része következik:                                                                                          Mire ezek a sorok leírásra kerültek madaraink már nagy eséllyel elindultak dél felé, de még két nappal ezelőtt is láttam (09.01.) Révfülöpön min.8 példányt. A küszvágó csér messzire vonul, többnyire trópusi tengerpartokon telel, Afrika nyugati partvonala mentén vonul és meg is kerülik a Jóreménység fokát a keleti oldalon jönnek vissza. Nevük elárulja fő táplálékukat, az apró halakat vízbe csapódva (vágva) szerzi. Tipikus mozdulatuk amikor kiemelkednek a vízből felrepülnek és lerázzák magukról a vizet. Néha rovarokat is elkapnak a levegőben és a vízfelszínről felcsípve. A másik tipikus a kémlelő tartásuk, repülés közben csőrrel lefelé kémlelik a vizet, lelassítják a repülésüket és egy fordulóval hirtelen csapnak le. Latin nevük Sterna hirundo (fecske csér), érdekesség a sarki csér latinról fordított neve Sterna Paradisaea pedig paradicsomi csér.

Kettő gyűrűs madár számát sikerült leolvasnom, eddig az egyikről érkezett adat Sárszentmihályon (37km) gyűrűzték fiókaként 7 évvel ezelőtt.

 Ebben a bejegyzésben sirályok lesznek a főszerepben, de kisebb szerepekben kis kócsag és billegető cankó is felbukkan. A madarak tátott csőre a meleg miatt van, de néhány képen beszélgetnek rikácsolnak azért nyitott a csőrük. A sárgalábú sirály négy korcsoportos, nagy termetű faj. A négy korcsoport tollazata, csőr és lábszíne jól elkülöníthető a képeken lehet mindegyikből látni  amint a köveken pihennek. Három sirály volt színes gyűrűvel jelölve. Egy horvát gyűrűs öreg madár (469 km) egy évvel ezelőtt méterre pontosan itt láttam, egy fiatal idén jelölték a Hortobágyi halastavaknál (249 km) és egyről még nem érkezett infó. Egy kis kócsag is látható, amint jön-megy a köveken és egy billegető cankó, aki még a kis barlangokba is bekukkant táplálékért.

Egész nyáron nem hagyta magát becserkészni, ma sikerült...  Óvatos madár mindig csak akkor láttam , mikor már felreppent vagy felreppentek (mert pár volt). Végig a revírjük közelében tartózkodtak, most is a környéken voltak. Kopáros rész ,bokros legelő néhány fával.

 A kőgátakon és környékükön mindig van élet a Balatonon. Fontos pihenő és táplálkozó hely a madarak számára. Ilyenkor augusztus közepétől szeptember végéig ritka fajok is felbukkanhatnak akik vonulásuk során kis időt eltöltenek ezeken a helyeken. Kajakkal járom be ilyenkor a közeli kőrakásokat,mólókat. Azt figyeltem meg ,ha a víz felől közelítek akkor sokkal közelebb engednek a madarak nem olyan bizalmatlanok. A hullámzás és a kajak méreteinél fogva nem egyszerű fényképezni és közben a vízi járművet is helyes irányba tartani vigyázni, hogy a technika ne kapjon vizet. Sirályokat, cséreket fotózok, gyűrűket olvasok le ilyenkor és néha ritka madarakkal is találkozom ,mint pl. most. Billegető cankók ugráltak a kövek között jellegzetes billegető tartásukkal, de már messziről észrevettek és elrepültek. A sirályok tátott csőrrel pihegtek és szépen bevártak, hagyták magukat fotózni (képek a köv. bejegyzésekben). Közben a gát tetején felbukkant egy kis madár a köveken ugrált, keresgélt. Elsőre nem figyeltem rá annyira azt hittem egy billegető cankó és úgyis elrepül mindjárt ha közelebb érek. De nem így történt és tudtam képeket készíteni róla, akkor láttam meg, hogy egy nászruhás kőforgató! Kőröl kőre ugrált gyorsan keresgélt, nehéz volt követni és fotózni egyszerre, néhány kép sikerült. Van amelyik képen páros lábbal ugrik előre. A nevéhez híven a kövek repedéseit vizsgálta át gyors tempóban. Itt a nagy méretű kövek nehezek lettek volna számára, de egyébként a testsúlyánál kétszer nehezebb köveket képes megmozgatni. Északi madár messziről érkezik hozzánk, rendszeresen de kis számban, majd vonul tovább a telelő területeire délre az Atlanti-óceán partvidékére akár Dél-Afrikáig is.

  Tartja magát a forró száraz nyár, lassan vége a júliusnak és nem volt csapadék ebben a hónapban! Veszprém környékén még vannak tartalékok a talajban, úgy ahogy még bírják a növények, de pl. a Tapolcai-medencében szerintem kezd kritikus lenni a helyzet. Napraforgó és kukoricatáblák levelei lógnak szárazon, helyenként fasorok,bokrosok kókadoznak a kiszáradás határán. Parti fecske telepet kerestem a környéken és egy murvabányában meg is találtam őket. Örültem,hogy megtaláltam a kicsi kolóniát (25-30 pár talán), de a körülmények, ahol élnek (nem találom a helyes kifejezést) nagyon extrémek voltak számomra. Egy működő bánya hatalmas rakodógépekkel, futószalagokkal, szállító járművek folyamatos jövő-menő forgalmával, szálló porral egy katlanban. A képeken látható fehér murva hegyek, olyan mintha hóhegyek lennének, de nem azok :)). A fecskék az apró szeműre rostált óriás murvadomb oldalában fészkelnek! Az emlékeim szerint a murvaszemek nem kötődnek egymáshoz, ha belenyomom a lapátot omlik rendesen, folynak le a szemek. Hogy lehet ebben közegben járatot, költőüreget ásni? Ezt csak én kérdezem magamtól, mert a madarak nem gondolkodtak rajta, hanem megcsinálták. Másik aggodalmam: a markolós csak a murvahegyet látja, az hogy egy helyen a teteje közelében lyukak vannak fúrva és azon ki-be madarak röpködnek biztosan nem veszi észre. Erős szél fújt ottjártamkor, néha alig lehetett látni a portól. A madarak folyamatosan etettek nem mentek messzire (milyen rovarokat tudtak fogni ebben a porban nem tudom). Néhány költőüregről leomlott a felette levő réteg és nyitottá váltak. A szépen fejlett kis fecskék ott várták az eleséget nagyon helyesek voltak. Jól látszik a képeken mekkora egy üreg, két fióka ücsörgött benne. A lejjebb lévő lyukak még megvoltak etettek a szülők. Úgy gondolom néhány nap múlva kirepülnek és nem lesz semmi gond a kicsikkel a markoló máshonnét szedi az anyagot a kamionokba! Jövőre tavasszal eljövök újra megnézem hová tudnak fészkelni!  Természetesen gyurgyalagok is élnek a közelben (20-25 pld. láttam) a költőhelyet nem találtam a bánya nagy kiterjedése miatt nem jártam be az egészet. A környék nagyon szép pár kilométerre halastó és egy kis bányató is van. A közelben egy darázsölyv is felbukkant.               Veszprémben a Cholnoky-ltp. sarlósfecskéire idén kevesebb figyelmet szenteltem (bocs) ők is befejezik a költést napokon belül, ma már csak kis létszámú csapat érkezett este. Napközben nem lehetett látni őket valószínű távolabbra kell menniük élelemért. A fiókák számára itt is nagyon megerőltető lehetett az épületek felforrósodott falában elviselni a hőséget.

  A kenderikék, tengelicek, zöldikék,széncinegék, a balkáni gerlék, énekes és fekete rigók mindennapos vendégek a kertben. Ismerem a hangjukat ,mikor énekelnek, mikor riasztanak, mikor csak csacsognak. Van egy fekete rigó hím akinek teljesen megtudom különböztetni az énekét a többi feketerigóétól. Van benne egy visszatérő dallam amit csak ő visz bele, de nem mindig, csak időnként. Ha meghallom tudom, hogy itt van a közelben és nem kell meggyűrűzni, hogy felismerjem. Az itatót mindennap újra kell tölteni ebben a melegben ne poshadjon meg a víz, legyen friss innivalójuk és tudjanak fürdeni a madarak. Néha van sorban állás, de a kis cinkék pl. nagyon türelmesek. De térjünk vissza az énekhez a madárhangokhoz. A kenderikék alapból vidám madarak. A párok beszélgetnek egymással, a hím udvarol A tojó válaszolgat teljesen normális. Pár nappal ezelőtt valami megváltozott: a tojó egész nap ugyanazt a panaszos hangot kezdte ismételni. Kiült a kerítésre, aztán átszállt egy faágra és csak szólongatott, a hím is a közelben volt de őt nem hallottam annyit. Eltelt egy nap és talán még egy, a tojó folyamatosan ugyanezt csinálta reggeltől estig és egyszer csak meg lett  mi az oka a furcsa viselkedésüknek. Az egyik tuja bokor tövében leesve egy mesterien elkészített madárfészket találtam, benne egy félig tollasodott fiókával. Valószínű egyik nap erős szélvihar volt akkor eshetett le. (Nagyon titokban készült, mert semmit nem vettem észre, ugyan a madarakat láttam a kertben és a környéken)  Életjeleket nagyon halványan adott nem mozgott. Egy pipettával vizet csepegtettem a csőrébe és ezt negyed óránként ismételtem, a fészket vissza tettem a tuja sűrűjébe és figyeltem történik-e valami. Segített rajta mert mert elkezdett mozogni.  A szülők a közelben voltak ,de nem mentek a fészekhez. Eltelt egy éjszaka, reggelre nem találtam a fészekben a madárkát, eltűnt, kimászott nem tudom... A szülők is befejezték a hívogatást véget ért a történet azóta csak táplálkozni jelennek meg néha.

 Hazánkban három madárfajra (jégmadár, gyurgyalag,parti fecske) tehetjük az élőhelyükre utaló "parti" vagy "partfal lakó" jelzőt. Közülük kettő csak kimondottan partfal lakó a másik vizes árokba  is bevájja fészkét.A parti fecskéről írok néhány információt: Tudományos nevük (Riparia riparia) a parti fecskék kedvelt költőhelyére utal. A riparia szó jelentése egyszerűen parti. Angol neve Sand Martin (homoki fecske) vagy Bank Swallow (parti fecske).Kisebb-nagyobb kolóniákban fészkelnek lágy partokban vagy folyók, patakok és part menti területeken. Az alacsony lejtős, kanyargós folyók és patakok erodáló partjait kedvelik. Manapság mesterséges élőhelyeket,  beleértve a kavicsbányákat, kőbányákat és útvágásokat is szívesen benépesít. Homokfalakba vájt üregekben költ. Folyópartokon, de akár tavak partvidékén, a víz által leomlott partfalakban, valamint a homokbányákban alakulnak ki számára megfelelő nagyságú függőleges fészkelőhelyek. Szinte bárhol megtelepszik, ha alkalmas fészkelőhelyet talál magának. A folyók vízszint emelkedése veszélyt jelenthet a költés sikerére. Leggyakoribb ellenségei a kabasólyom, menyét, nyest, róka és a házi macska. Évente egy vagy két fészekaljat nevel. A fészeküreget kezdetben a hím építi, majd bekapcsolódik a tojó is. A parti fecskék kis méretű fecskék, amelyek fején, hátán, szárnyain és farkán szürkésbarna tollazatúak. A szárnyak és a farok tollazata kissé sötétebb és barna sáv húzódik a mellen. Az áll, a torok, a has és a farok alatti fedők fehérek. A fiatal egyedek felső része bolyhos vagy fehéres lehet, a torka pedig rózsaszínű. A tojásokon többnyire a tojó kotlik. A szülők a fészeküregben alszanak éjjel. Mindkét szülő eteti a fiókákat, és segít megvédeni őket a ragadozóktól egészen 23-25 ​​napos korukig, a kirepülésük után is. A parti fecskék meglehetősen nagy távolságokra vándorolnak, gyakran rajokban más fecskékkel. Szaporodási helyükre kora tavasszal érkeznek és nyár végén távoznak. Kommunikációjuk változatos. A szülők felismerik saját utódaik hívását. A szülők erre válaszolnak, amikor visszatérnek a fészekbe, hogy megetessék fiókáikat. A kapcsolattartó hangjuk reszelős számomra kicsit szokatlan hang. Ha veszélyt tapasztalnak riasztó hangot adnak. A parti fecske kolóniák mérete néhány tíz pártól a többszázas-ig vagy akár ezres is lehet. A fészkelő párok számának megállapításához a parti fecske esetében a számlálás évében ásott üregek számát be kell szoroznunk 0.6-al. Általában a telep 2-300 méteres körzetében táplálkoznak,de természetesen ha kell messzebbről is hordják az élelmet ilyenkor nagyobb mennyiséget gyűjtenek be egy forduló alkalmával. A zsákmány 99.8%-ban rovar, repülő hangyák legyek, bogarak stb.

Környékünkön 2 telepükről tudok, mindkettő kő vagy kavicsbánya területen található. Az egyiket tervezem felkeresni a jövő héten a közelebbit pedig 10 napja látogattam meg (elnézést a pontos helyeket nem írom le). A bánya területén kb. 200 fős kolónia él egy hosszú partfalban (280 lyukat számoltam), egy vizes tocsogós terület közepén. A közelben gyurgyalagok számára is alkalmas fal is található kisebb létszámú teleppel. A  nádas sásos tocsogós részen gólyatöcsök és bíbic fészkelnek. Nem szeretik az idegen látogatókat ,ezt hangos nemtetszéssel fejezik ki. Rögtön felszállnak és egész közel repülve védik a területüket.Egy fehér gólya is keresgélt a vízben.

 Elkezdődött a nyár... Csapadék van bőven a környékünkön, az utóbbi napokban kiadós záporok, néha viharok voltak. Ez látszik is a természetben zöldell minden, színes virágok borítják a mezőket. Veszprémtől keleti irányba indultam el (erre már régen jártam) a terep változatos hol fenyvesek között, hol dolomit gyepes területen visz az út. A terep dimbes-dombos  egymás után jönnek az emelkedők ill. a lejtők. Útközben több tó is van, az elején két nagyobb halastó, majd eldugva kicsit távolabb még két kisebb tó is található. Először a fenyvesben halad az út kellemes gyanta illat lengedez a fák között, majd kelet felé haladva később átvált kopáros gyepes dombokra fennsíkokra. Szép a kilátás a Bakony irányába (helyenként a lőtér azért berondít a látványba) és vissza tekintve Veszprém is jól látszik. A bánya mellett hant madarat, a tisztásokon erdei pacsirtákat láttam, a levegőben gyurgyalagok és sarlós fecskék is felbukkantak szép számban. Útközben még a Séd-patak keresztezi az utat de van felette átjáró. Hajmáskérre érve változik meg teljesen a terep, eltűnnek a fák, bokrok és csak a gyepek maradnak. Itt is gyurgyalagok, molnárfecskék voltak a levegőben Megjelent egy villámgyors kabasólyom nagy riadalmat okozva, akciója végét nem tudtam megfigyelni. A fűből időnként mezei pacsirták emelkedtek énekelve és ahogy őket figyeltem vettem észre egy karcsú madarat az egyik dombon amint a sziklán nézelődött. Parlagi pityer volt.. Reménykedtem,hogy fogok találni és szerencsére sikerült!  A környéken Királyszentistván melletti területeken ismerek költőhelyét ami kinézetre teljesen ilyen mint ez ahol most jártam. Ezeket a helyeket kedveli. Nem túl feltűnő színű madár (homokszínű) ami itt ebben a környezetben nem is lenne szerencsés, jól el tud bújni a fűszálak között. A parlagi pityernek nagy revírre van szüksége,mert a kopár vidéken a kellő mennyiségű táplálékot nehezebb beszerezni. Pókokat,rovarokat, csigákat eszik. Általában kihúzza magát egyenes tartással ül , de még szaladgálás közben is. Óvatos madár nem engedi közel a kíváncsi madarászt, hamar felrepül és messze repül kell egy kis türelem a becserkészéséhez. A képeken a tájat is megmutatom a madarak mellett.

  Az énekes madarak nagy része évente kétszer költ április és július között, tehát még igencsak a közepén vagyunk ennek a fontos időszaknak. Nagyon sok tényező tudja  akadályozni a költés sikerességét. Leginkább az időjárás és a környezeti tényezők tudják befolyásolni hány fiókát tudnak sikeresen felnevelni. Sokszor számomra furcsa helyen építenek fészket, de ez az ő döntésük és megoldják. Tegnap egy énekes rigó fészkére bukkantam véletlenül: Kerékpározás közben bizonyos helyeken megállok, kicsit félrehúzódok takarásba és várom a történéseket, amik szerencsére szoktak is lenni. Először előbukkant egy szürke légykapó, aztán jöttek sorban kék és széncinegék, csúszka és nagy fakopáncs. Normális erdőszéli közösség. Seregélyek már nagyra duzzadt csapatokban dőzsölnek a cseresznyefákon, jó világ van ilyenkor! Egy surranó madárra lettem figyelmes, amint gyorsan ágról-ágra reppenve ment a fákon. Körbe repült engem és néhány méterre felettem az útra belógó fa ágvillájába repült be csőrében hatalmas köteg gilisztával. Énekes rigó volt és a tojónak hozott ennivalót aki fészken ült. Nem az erdő sűrűjét választotta, hanem a fák között vezető murvás útra 2 m-re belógó hintázó faág villájába. Teherautók is járnak erre, szóval nem egy nyugis hely.  Alulról oldalról  szinte semmit nem látni csak én tudtam kiszúrni:) Képeken mutatom.. Van egy honlap ahol fészek kamerákon lehet nyomon követni különböző madarak fészkelését. Baglyok, ölyvek... sokféle nem sorolom. A vörös vércse költése érdekes számomra annak okán, hogy itt a környéken kirepültek már 1 hete a vércse fiókák (6!) míg a kamerázott fészekben még csak pelyhesek. Ekkora eltérés is van a költések között. Sokfelé látok már repülni tudó fácán csibéket, kirepültek a hantmadarak és a cigánycsukok is. A cinkék is összeverődnek csapatokba együtt járják a bokrosokat erdőket, így sokkal biztonságosabb. Kb. 30-as csapatukkal találkoztam amint időnként kirepültek fürödni inni a pocsolyákba. Idén még nem sikerült jó képet készíteni vadgerlékről nem hagyják fotózni magukat...

 Telnek a napok véget ért a május... Amerre járok mindenfelől kéregető fiókahangokat lehet hallani. Kirepült a házi rozsdafarkú első fészekalja,a seregélyek is már nagy csapatokba kezdenek verődni, a cinke félék fiókáit sokfelé látni sorolhatnám. Mai képeimen többször is látható, amint valamelyik madár szülő csőrében táplálékkal megy etetni a fiókákat, csak amikor engem észlelnek megvárják, míg messzebbre megyek. Mezei és erdei pacsirta, mezei poszáta látható csőrében jókora ennivalóval. A hím hantmadarakkal nincs szerencsém, nem sikerül őket lencsevégre kapnom.  A képeimen kizárólag tojó példányokat lehet látni, egyiküket szépen meggyűrűzték. A fém gyűrű mellett színes műanyagot is használnak madarak gyűrűzésekor, így távcsővel lelehet olvasni nem kell befogni őket. A képeimen látható madarat egy Veszprém környéki kőbányánál gyűrűzték  áprilisban és én is ott fotóztam a napokban. Már nem az első gyűrűs hantmadár megfigyelésem , de erről tudtam meg a jelölés alapján az adatokat. Veszprém környékén legalább 6-7 revírjüket ismerek, szerintem stabil az állomány. Az erdei pacsirták is kedvelik a hasonló tulajdonságú költési helyeket,kopár sziklagyepek,kőbányák meddőhányói stb. Nagyon óvatos madarak a pacsirták és a hantmadarak is, nehéz őket megközelíteni de ez elmondható a madarak többségéről természetesen. A bánya környékén találkoztam búbos bankával, vörös vércsével, tövisszúró gébiccsel, kenderikékkel, kakukkal, mezei pacsirta kimondottan sok volt. Felbukkantak mezei nyulak és egy éhes róka is. A záporos zivataros időjárás miatt kevesebbet voltam kint terepen,de bepótolom, ha kisüt szépen a nap...

A madarak mellett ismét növényeket is fotóztam (nem a bányánál). A képeken jól sikerült gyomirtózás látható, amint egyetlen pipacs tudott előbújni a nagy zöld búzatáblából. A többi képen tornyos vitézvirág látható most virágzik a környékünkön bizonyos helyeken ez a feltűnő szép, ritka virág. Természetvédelmi oltalom alatt ál értéke 10000Ftl:

"A vitézvirág vagy tornyos sisakoskosbor, tornyos vitézvirág a kosborfélék családjába tartozó, főleg Délnyugat-Európában elterjedt, feltűnő virágzatú orchideafaj.A vitézvirág 15–50 cm magas, lágyszárú, évelő növény. A föld alatt két megnyúlt ovális alakú gumója van, amely a többi kosborfajhoz hasonlóan gombákkal áll gyökérkapcsoltságban. Alsó levelei szálas-lándzsásak, párhuzamos erezetűek, maximum 25 cm hosszúak. A szárlevelei jóval rövidebbek, nem feltűnőek. Szára egyenes, felálló, nem elágazó." Wikipédia

 Veszprémtől délre többfelé láthatunk gyümölcsösöket. Meggy, cseresznye,kajszi szépen művelt ültetvényei gondosan körbe kerítve. A kerítések oszlopaira madárodúkat helyeznek ki valószínű, valamilyen a telepítésre vonatkozó szabályokat próbálván betartani. Helyenként minden második oszlopra tettek, van ahol ritkábban ,körben a kerítés teljes hosszában. Megmondom őszintén kicsit szkeptikusan szemléltem ezt az odú telepítési szisztémát mivel a gyümölcsös belső területein ésszerűbb lenne a z elhelyezésük, de érthető, hogy a kerítésre a legegyszerűbb és nincs útban a munkálatok során. A madarak viszont nem szkeptikusak, főleg nem a mezei verebek! A kerékpár út közvetlen a meggyes kerítése mellett halad el és az odúkból hallani a fiókák zajos csiripelését. persze nem mindegyik, de meglepően sok odú foglalt. Most már kerékpározás közben erre is figyelek, hány helyről hallok madárhangot.                                                                                                                                                                       Előző bejegyzésem szereplői a poszáták voltak, ma a tövisszúró gébics. A tövisszúró szerepelt már és fog is még szerepelni blogom oldalain, mivel szinte naponta találkozom velük kint a mezőszéli bokrosokban. A hímeket látni általában, meg halljuk is éneküket, a tojók rejtettebben élnek, ilyenkor már a fészek körül foglalatoskodnak. A fészek sűrű tüskés bokor mélyén bújik meg a, a tojó ül a tojásokon a hím eteti. Villanydrótról, kinyúló faágról figyeli a környéket  és innét hirtelen lecsapva szerzi zsákmányát főleg rovarokat, nagyobb bogarakat. 

 Nem minden mezőn élő poszáta mezei poszáta. Például a karvalyposzáta mezei poszáta és természetesen a mezei poszáta is az...logikus:)). A barátposzáta  és a kis poszáta is megtelepszik a mezők szomszédságában található erdősávokban, nagyobb bokrosokban de nem tartoznak a mezei poszáták közé. Ezen kívül az első két fajjal városi környezetben még nem találkoztam, de a másik kettővel már a belváros kellős közepén is, az autók zaját elnyomva énekelve! De most maradjunk a mezőkön. Sajnos az itt élő poszáták állománya megfogyatkozott különféle okok miatt,  de leginkább az élőhelyük eltűnése, változása miatt. Messzire vonulnak (Afrika trópusi részére) valószínű  itt is és a hosszú út alatt is akadnak negatív tényezők. A környékünkön azért található mindkét fajból még többfelé szerencsére. Életmódjuk hasonló, óvatos félénk madarak. A mezei poszáta többször felrepül,de szerintem nem csak énekel, hanem körül is néz közben. ilyenkor persze meglát és elbújik, vagy messzebb repül. Nem fotómodell típus... Éneke jellegzetes nem olyan különleges, riasztó hangja rekedtes. A karvalyposzáta termetesebb, de alkatra hasonló mint a mezei poszáta. Tollruhájuk csinos, de eltérő stílusú a mezei barnásabb, a karvaly kékesszürke csíkos(karvalyos) feltűnő sárga szemmel. Éneke finom, változatos nem túl erős, mikor izgatott cserregő hangot ad. Ha a mezőn járok a madarakon kívül ilyenkor tavasszal a színes virágok is lencse el kerülnek. Találtam egy margaréta "patakot" legalább 80 m hosszú és 2 méter szélesen kanyarog a zöld mezőn. Egyetlen szál pipacs töri csak meg az "egyhangúságot".

 Rozsdás csuk és cigány csuk (akár nyelvtörő is lehetne így egyben kimondva).Gazos rétek, legelők bokrokkal tarkítva a megfelelő élőhely számukra. A rozsdás inkább a nedvesebb vizes helyeket a cigány inkább a szárazabb területek,mezsgyék,árokpartok lakói. Nevük kicsit fura számomra csuk... korábban csaláncsúcs volt, latin nevük saxicola az jól hangzik. Ilyenkor május elején könnyű őket észre venni bokrok tetejére kiülve énekelnek,vagy éppen a fészek közelébe tévedt madarászt próbálják izgatottan elcsalni. A rozsdás csuk Afrikában telel a cigány nem megy olyan messzire Európa déli részén tölti a telet. Színezetük hasonló, de jól elkülöníthetőek egymástól. Mai képeim erről a két fajról készültek:

 Lassan vége a hideg periódusnak, talán visszatalál az időjárás a rendes kerékvágásába. Ma már jóval több helyről szóltak a madarak, nagyobb  létszámban és fajokban is gazdagabb volt felhozatal. Ritkán látható, viszont gyönyörű énekét sok helyről hallható faj került ma az objektívem elé. A sok helyről talán kicsit túlzás de szerencsére a számukra megfelelő élőhelyeken szép számban találkozhatunk a fülemülével, mármint a hangjával... Meglátni már nem egyszerű feladat, mert jobbára a sűrű bokrosokban bujkál rejtőzködő életmódot folytat. Színezete is barnás vörhenyes árnyalatokkal a mellkasa kicsit világosabb. Mai találkozásunk számomra azért érdekes mert képet eddig még nem sikerült készítenem róla. Persze faág belógott, csak alulról lehetett fotózni, közben teli torokból énekelt de ez is szinte csoda, hogy ennyi kép készülhetett. Legalább nyolc-tíz helyen hallottam ma énekelni de lehetett több is csak nem számoltam..

A Magyar Madártani Egyesület minden év április-májusban Fülemülék éjszakája programokkal ünnepli a Madarak és Fák Napját. Az ország több pontján szerveznek  sétát és ismeretterjesztő programokkal várják a résztvevőket! Veszprém Vármegyében két helyen és két időpontban lehet csatlakozni a rendezvényhez:

Helyszín: Balatonkenese, Soós-hegy
Időpont: 2024. április 27. (szombat) 18:00
Találkozó: Balatonkenese, Bajcsy Zs. u., református temető parkoló
Program: madármegfigyelő, természetismereti séta (kb. 2,5 km, 2 óra)
További információ: Kajtár Bence 70/504-1166

Helyszín: Veszprém-Gyulafirátót, Miklád Tanösvény
Időpont: 2024. május 18. (szombat) 17:00
Találkozó: Miklád Tanösvény kezdőpontja
Program: sétával egybekötött madárhang-hallgatás, madárgyűrűzés
További információ: Forintos Ede 30/552-2108

 Erőteljes fordulatot vett az időjárás, a kellemes kora nyári hőmérsékletek után  hűvös február végi időre  váltott. Veszprém környéki mezőgazdasági területeken jártam még a szebb napokon erről készítettem egy összeállítást.  Negatív érzéseim vannak néhány madárfajjal kapcsolatban. Nem igazán tudom eldönteni ,hogy  később érkeznek-e vagy már itt kellene lenniük ,de kevesen vannak egyenlőre. Az egyik a csicsörke a másik a barátposzáta és a mezei poszáta is. Konkrétan csicsörkét egyszer hallottam idén valahol Veszprémben, de nem a környékünkön. Barátposzáta máskor szinte minden sarkon szólt kis túlzással, most mondjuk minden harmadikon vagy negyediken. A mezei poszáta eleve ritkább madár, ismerek revíreket több helyen a környéken, vannak éneklő hímek de mintha kevesebben lennének. Remélem nem jól látom és rendben lesznek a költések. Most nem is folytatom ezt a témát, de visszatérek rá pár hét múlva kibővítve más fajokkal. Képeimen sordély,  kenderike, tövisszúró gébics lesz látható. Képsorozat készült egy falatozó vörös vércse tojóról, amint a hím által hozott pockot elfogyasztja. A zsákmánnyal érkező hím hangjára a tojó kiszállt a költőládából átvette a zsákmányt és egy közeli bokron pár perc alatt meg is ette. Gyűrűs madár, szívesen leolvasnám a számát , de költési időben nem akarom zavarni csak messziről figyelem  majd.

 A hétvégén ismét az ülepítő tavakat választottam madarász túrám helyszínéül. Itt mindig történik valami, főleg vonulási időszakban! A sirályok erősen megfogyatkoztak alig néhány pár mutatkozott a területen, heringsirály már egy sem volt. Helyettük küszvágó csérek (9pld.) repültek át,de nem szálltak le csak körül néztek. Récék közül cigány, üstökös, tőkés és csörgő réce úszkált a tavakon. Bütykös ásóludak érkeztek jellegzetes hangjukat hallatva beszálltak a récék mellé de közelről nem tudtam őket fotózni.Egy szárcsa jött a közelbe, megnézett és továbbállt gyorsan... A parti köveken parti madarak közül  billegető (3pld.) és erdei cankót (1pld.) láttam. A levegőben kis és nagy kárókatonák jöttek-mentek nem túl nagy számban és a rétihéják is aktívak voltak. A sűrű náddal borított tocsogós részen jelenleg a magas vízszint miatt parti madarak nem voltak. Kis vöcsök, cigányréce, üstökös réce bujkált a nád között, de a nap legérdekesebb madara a böjti réce volt. Különleges tollazatával teljesen bele tud simulni a nádszálak közé. Egyik képen hátulról fotóztam ,ott jól látszik a fején végigfutó dupla csík mintha nádszál lenne. Hosszútávú vonulók a telet a trópusi Afrikában töltik.

 Az ülepítő tavaknál jártam a hétvégén, ilyenkor tavasszal nagy a forgalom a környéken. Sirályok jóval kevesebben vannak mint télen voltak, de ilyenkor érkeznek a vonuló és átvonuló fajok mint pl. a heringsirály. A heringsirályt 3 alfajra osztja a szakirodalom: a nyugat-európai (graellsii), a skandináv (fuscus) és a dániai németalföldi (intermedius)-ra. Méretre azonosak a színekben van eltérés közöttük. Igazán elegáns szép tollazatú sirályok, a telet különböző helyeken töltik. A képeimen a fuscus alfaj példányai láthatók, ők a telet a Közel-Keleten és Kelet-Afrikában töltik.Ilyenkor a költőterületekre tartanak visszafelé. Kisebb csapatok szoktak felbukkanni, most 11 példányt sikerült megfigyelnem, de biztos voltak többen is. Volt néhány viharsirály, dankák és más nagy sirályok is. Leszálltak a vízre de túl közel nem engedtek magukhoz így csak távolról tudtam őket fotózni. A nádas szélében üstökös, kanalas, tőkés és cigányrécéket láttam. A  levegőben barna rétihéják mutattak be légi mutatványokat, egy példányt a bokrosban ülve tudtam fotózni. A nap vége felé egy ritkább ragadozó is távcső elé került, egy barna kánya érkezett magasan,de egy  varjú elüldözte. A levegőben vörös gém húzott át ,de nem szállt le.A vízfelület tele volt rovarokkal ,azt nem tudom mik voltak de nagyon sok volt...az utolsó képen láthatóak.

 Ma újra erdei madarász túrán voltam. 17km-es körutat tettem meg Odvaskőtől Kőris-hegyig és vissza. Szintkülönbség az út alatt 805m  fel és ugyanennyi le... A út szinte végig bükkösök között vezetett helyenként más társulások is voltak azért. A fakitermelés nagyon nagy volumenben zajlik, van olyan rész ahol kilométer hosszon az út mentén sorakoznak a kivágott bükkök összevágva nagy rakatokban. Ez a tendencia nem kedvez az itt élő madaraknak, főleg a harkály féléknek. Az út során szerencsére azért még láttam ill. hallottam az erdőlakókat. Sikerült látnom végre fehérhátú fakopáncsot (az első blokkban lesz látható), nagy és közép fakopáncsot, fekete harkályt. Cinke félék,ökörszem,erdei pinty,énekes és fekete rigó, vörösbegy ,kék galamb,csúszka, holló, egerészölyv került még a távcsövem elé. A medvehagyma helyenként már virágzásnak indult, de inkább az odvas keltike illatát választanám. A kőris-hegyi kilátó környékén  szőnyeg szerűen borítja az erdő talaját. A kilátó ma nem tudta betölteni funkcióját.  Nagyon erős szél fújt fent és a szél szaharai eredetű homokkal keveredve teljes homályt okozott a légkörben. Hideg nem volt mert 27°C volt a hőmérséklet, elég extrém április elsejére. Képeimen a madarakon kívül az útvonal szépségeit is megörökítettem.

Bakonybél környéki erőkben jártam a napokban. Medvehagyma zöldellt és a jellegzetes hagymás illat terjengett a levegőben mindenfelé.  Az erdők énekes lakói, a madarak hangja hallatszott minden irányból. A  legaktívabbak a vörösbegyek, csúszkák és az apró ökörszemek voltak, meg persze a cinke félék. Harkályok közül közép és nagy fakopáncsokat láttam, a keresett faj a fehérhátú fakopáncs most nem sikerült.

Az időjárás változékony, a hétvégén megmutatta kellemes napos  és esős szeles arcát is. Ez a két dolog jelentősen kihat a madarak vonulási kedvére. Vonulnak esőben és szélben de ilyenkor kevesebben indulnak közülük útnak inkább pihennek. Természetesen a megfigyelésük is egyszerűbb derült vagy gomolyfelhős időben.  ( A képek nagy része szép időben készült).

Jól kezdődött a madarász túra mert induláskor már meg is láttam a faluszéli mázsaház lakóját egy kuvikot, amint álmosan üldögélt az egyik gerendán. Próbáltam megközelíteni jó fotózási helyzet reményében,de azért annyira nem volt álmos, gyorsan besurrant a pala alá és elő sem jött hiába ücsörögtem negyed órát is a házikó mellett. Tovább indultam a halastavakhoz  mert már metszés közben is figyeltem a légteret milyen a mozgás a levegőben és nagyon jók voltak az előjelek. Több csapatban örvös galambok húztak észak-keletnek, barázdabillegető csapatok, fenyőpintyek és még sorolhatnám. A ragadozókról külön szólnék, mert érkezett vándorsólyom, barna rétihéja, egerész ölyvek..A tavakhoz érve rögtön megláttam az első rétisasokat (ők nem a vonuló kategória, ők környékbeli lakosok). Magasan kőröztek jöttek mentek, néha összetűzésbe keveredtek egymással, különböző korú madarak voltak. Megfigyelésük közben nagy magasságban többször is felbukkantak újabb ragadozófélék pl. vándorsólymok is újra távcsövem elé kerültek, de voltak olyan madarak is amelyeket késve vettem észre és csak gyenge kép sikerült róluk a határozásuk nem sikerült. A vonulás sokszor nagy magasságban történik néha még távcsővel is csak nehezen követhető (elfárad a nyak). Valószínű a légáramlatok kedvező hatását kihasználják és naponta több száz kilométert is haladnak a madarak. A mai képeken rétisasok, egerészölyv és kékes rétihéja látható: a képek minősége a távolság miatt kevésbé jók.

Másnap kiderült kuvikék ketten vannak többször kijöttek a búvóhelyükről ,sőt a hím szólt napközben is. Fotózni nehezen hagyták magukat sajnos... majd legközelebb.