Veszprémtől délre többfelé láthatunk gyümölcsösöket. Meggy, cseresznye,kajszi szépen művelt ültetvényei gondosan körbe kerítve. A kerítések oszlopaira madárodúkat helyeznek ki valószínű, valamilyen a telepítésre vonatkozó szabályokat próbálván betartani. Helyenként minden második oszlopra tettek, van ahol ritkábban ,körben a kerítés teljes hosszában. Megmondom őszintén kicsit szkeptikusan szemléltem ezt az odú telepítési szisztémát mivel a gyümölcsös belső területein ésszerűbb lenne a z elhelyezésük, de érthető, hogy a kerítésre a legegyszerűbb és nincs útban a munkálatok során. A madarak viszont nem szkeptikusak, főleg nem a mezei verebek! A kerékpár út közvetlen a meggyes kerítése mellett halad el és az odúkból hallani a fiókák zajos csiripelését. persze nem mindegyik, de meglepően sok odú foglalt. Most már kerékpározás közben erre is figyelek, hány helyről hallok madárhangot.                                                                                                                                                                       Előző bejegyzésem szereplői a poszáták voltak, ma a tövisszúró gébics. A tövisszúró szerepelt már és fog is még szerepelni blogom oldalain, mivel szinte naponta találkozom velük kint a mezőszéli bokrosokban. A hímeket látni általában, meg halljuk is éneküket, a tojók rejtettebben élnek, ilyenkor már a fészek körül foglalatoskodnak. A fészek sűrű tüskés bokor mélyén bújik meg a, a tojó ül a tojásokon a hím eteti. Villanydrótról, kinyúló faágról figyeli a környéket  és innét hirtelen lecsapva szerzi zsákmányát főleg rovarokat, nagyobb bogarakat.