A kenderikék, tengelicek, zöldikék,széncinegék, a balkáni gerlék, énekes és fekete rigók mindennapos vendégek a kertben. Ismerem a hangjukat ,mikor énekelnek, mikor riasztanak, mikor csak csacsognak. Van egy fekete rigó hím akinek teljesen megtudom különböztetni az énekét a többi feketerigóétól. Van benne egy visszatérő dallam amit csak ő visz bele, de nem mindig, csak időnként. Ha meghallom tudom, hogy itt van a közelben és nem kell meggyűrűzni, hogy felismerjem. Az itatót mindennap újra kell tölteni ebben a melegben ne poshadjon meg a víz, legyen friss innivalójuk és tudjanak fürdeni a madarak. Néha van sorban állás, de a kis cinkék pl. nagyon türelmesek. De térjünk vissza az énekhez a madárhangokhoz. A kenderikék alapból vidám madarak. A párok beszélgetnek egymással, a hím udvarol A tojó válaszolgat teljesen normális. Pár nappal ezelőtt valami megváltozott: a tojó egész nap ugyanazt a panaszos hangot kezdte ismételni. Kiült a kerítésre, aztán átszállt egy faágra és csak szólongatott, a hím is a közelben volt de őt nem hallottam annyit. Eltelt egy nap és talán még egy, a tojó folyamatosan ugyanezt csinálta reggeltől estig és egyszer csak meg lett  mi az oka a furcsa viselkedésüknek. Az egyik tuja bokor tövében leesve egy mesterien elkészített madárfészket találtam, benne egy félig tollasodott fiókával. Valószínű egyik nap erős szélvihar volt akkor eshetett le. (Nagyon titokban készült, mert semmit nem vettem észre, ugyan a madarakat láttam a kertben és a környéken)  Életjeleket nagyon halványan adott nem mozgott. Egy pipettával vizet csepegtettem a csőrébe és ezt negyed óránként ismételtem, a fészket vissza tettem a tuja sűrűjébe és figyeltem történik-e valami. Segített rajta mert mert elkezdett mozogni.  A szülők a közelben voltak ,de nem mentek a fészekhez. Eltelt egy éjszaka, reggelre nem találtam a fészekben a madárkát, eltűnt, kimászott nem tudom... A szülők is befejezték a hívogatást véget ért a történet azóta csak táplálkozni jelennek meg néha.