Ha valami jól működik jól megy a csapatnak ne változtass. Így vagyok ezzel a madarász helyszínemmel az utótisztító tavak és környékével. Mindig van látnivaló érdekes események zajlanak (madártani szempontból) a területen. Például: komoly csaták zajlanak a legjobb fészkelőhelyekért, vagy egy csapat énekes vándor érkezik és pihen meg vagy táplálkozik a nádasban.

A szárcsák számomra a téli Balatont jelentik mikor hatalmas csapatokban keresgélnek a partközelben vagy a nyílt vízen kint. Békésen úszkálnak, buknak le táplálékért vagy a strandon eszik a füvet és tollászkodnak. Ilyenkor tavasszal költési időben ez gyökeresen megváltozik! Felbomlanak a csapatok, visszatérnek költőhelyekre. Itt kemény csaták zajlanak a területek határain védve a pozíciójukat. Nem csak a hímek harcolnak a tojók is részt vesznek a küzdelemben, közösen próbálják meg a javukra fordítani a csatát. A bütykös hattyúkra jellemző pózt veszik fel, hogy nagyobbnak erősebbnek tűnjenek, ha ez nem elég indul a bunyó, addig tart míg az egyik pár meghátrál. Ilyenkor még a fotós is kevésbé zavarja őket! 

 A nádasok és környezetük madara a függőcinege. Messze földön híresek a fészek építési tudományukról hazánkban hozzájuk hasonló fészket más madár nem is épít. Jellegzetes kommunikációs hangjukra lettem figyelmes amint nádszálról nádszálra repültek, majd végül egy rügyező fán kötöttek ki, ahol percekig táplálkoztak. Állandóan mozgásban voltak, nehéz volt elkapni őket egy-egy kép erejéig. Heten voltak, közöttük egy gyűrűs példány is amit csak itthon a képek átnézésekor vettem észre, leolvasni sajnos nem sikerült.

A tavak nyíltabb vízfelületén kis vöcskök és böjti récék úszkáltak.