Egy hosszabb hideg periódus ért véget a hét közepén. Köd, hideg és zúzmara uralta a tájat, de természetesen ilyenkor is van élet például a gazos szántókon és a bokrosokban. Tótvázsony környékét jártam ebben az igazi téli világban. Az útszéli bokrosban ahol nyáron és ősszel tövisszúró gébics, mezei és karvalyposzáta tanyázik most nagy őrgébics ül a legmagasabb ágon és várja a zsákmányát. 

 A nap épp csak átszűrődött a felhőkön, de helyenként kis réseken megvilágította a havas tájat. Egy hollóra lettem figyelmes, messziről lehetett hallani, valami nem tetszik neki és le-le csapott a szántó szélén üldögélő nagyobb madárra. Az felrepült és beváltott a szántón lévő bokros irányába. Feltűnően nagy sebességgel közlekedett és a mozgása valamint az alakja messziről elárulta sólyom mivoltát. Távcsővel szemügyre véve kiderült nagy örömömre, hogy egy kerecsensólyommal találkoztam. Próbáltam képeket készíteni, de a távolság és a gyenge fényviszonyok miatt túl jók nem lettek. Biztos távolságra tőlem aztán leszállt a talajra és ott ücsörgött nyugodtan, talán a korábban elfogyasztott zsákmányát emésztette. Darabig még nézegettem aztán folytattam az utat. Egy lábon álló nem learatott napraforgót vettem szemügyre, ahol nagyobb pintycsapat  repült jobbra-balra, egy kis sólyom próbálkozott vadászattal. A végeredmény: egy tengeliccel kevesebb lett a létszám. Nem messze egy fasorban egy  fán ölyvek és dolmányos varjak ücsörögtek, kicsit elkülönülve egy magasabb fa tetején pedig egy gatyás ölyv nézelődött, sajnos nem tudtam közel menni.