Minden tavasszal teszek egy túrát Nagyvázsonytól északra, ahol változatos élőhelyeken lehet a természetet felfedezni. A  terep dimbes-dombos de jól bejárható javarészt mezőgazdasági művelés alatt álló terület. Az utat jobbról balról bokros fás sáv övezi, ami jó búvóhelyet, táplálkozó és leshelyet biztosít a madarak számára. Sok volt a seregély, varjak,  mezei énekesek barát és mezei poszáták, cigány és rozsdás csuk. A rozsdás csuk jóval ritkábban kerül szem elé mint rokona a cigány csuk, később is érkezik vissza a telelő területekről (eleve jóval távolabbról jön, Afrika déli részén tölti a telet  míg rokona max. Észak-Afrikáig megy). Egy termetes bogarat kapott el az út közepén, majd felszállt vele a lombok közé, de nem tudta egyben lenyelni ezért gondolkodott kicsit mi legyen vele ezalatt tudtam képeket készíteni róla. Visszafelé úton is sikerült megtalálnom a korábbi helyén, de már a párja is elő került neki koncertezett. Nagyon tetszik az éneke, változatos kellemes hangzású.

Sajnos a kis tocsogós sásos tavacskát idén kiszáradva találtam... Valószínű nem volt elég téli csapadék és tavasszal sem tudott megmaradni a víz pedig itt mindig lehetett találni ilyenkor parti madarakat, most üres volt. Egy özbak és egy suta kárpótolt. Nem madár de kedvesek voltak, bevártak mert egy lovaskocsit figyeltek aggódva. Egyébként őzekkel sűrűn találkozom a mezőkön, bokrosokban.