Mai bejegyzésem főszereplői pacsirták, a mezei és erdei pacsirta. Nagyon hasonlítanak egymásra mindkettőnek szürkésbarna csíkozása van, rejtő színűk megegyezik felülről alig vehető észre. Fészküket a talajra rakják jól elrejtve a fűben. Táplálékuk hasonló, tavasszal és nyáron sok rovart fogyasztanak, télen magokat esznek, vonuló madarak. Énekük nagyon szép, jól megkülönböztethető egymástól a dallama. Az erdei pacsirta énekel ültében (dróton, bokor tetején) és repülés közben is, a mezei rokon inkább repülés közben szól. Sokszor olyan magasra emelkednek (100-150m-re) hogy alig látni őket. Ha kint járok a mezőkön erdőszéleken és esetleg nem hallom őket, hiány érzetem van!

 A hantmadarak elfoglalták tavalyi revírjüket, ők is nagyon területhűek akár a pacsirták, de mondhatni ezt nagyon sok madárra egyébként. A hím leshelye megegyezik a télen itt tartózkodó nagy őrgébiccsel, ők láthatóak együtt az első képen. Hasonlítanak egymásra:)  A hantmadarakról majd később is beszámolok.

 A napi túraútvonalam mellett áll egy füves területen ez a fa (csertölgy). Alatta körben, de a környéken csak ezalatt a fa alatt, tavaszi kankalin mező látható. Amikor egy kicsit erősebben süt a nap az erdőből a siklók is kimerészkednek napozni az útra. Nemrég egy méretes példánnyal találkoztam, mire előkaptam a fényképezőmet eliszkolt csak egy távolodó kép sikerült.+ Egy nyuszi