A mai bejegyzésem főhőse:

 Minden évben van fészkelő rozsdafarkú párunk a bejárati ajtó feletti szélfogó gerendáján a sarokban. Idén is szokás szerint megérkeztek nézegették a fészek  helyét és pár nap múlva árulkodó nyomok a földön lehullott fűszálak ,moha darabkák jelezték, hogy épül a fészek. Teltek a napok, elkezdődött a kotlás majd miután kikeltek, az etetés is. Ilyenkor a lehető legminimálisabb zavarással közlekedünk, de a madarak megszokják az ember közelségét, elreppennek utána folytatják tovább. Pár nappal később a tojó eltűnt, csak a hím járt a fészekhez etetni és a fészek is csendesebb lett. Mi történhetett nem tudni, de a hímnek egyedül nevelni a fiókákat nem volt egyszerű feladat. Egy véletlen dolog segített a probléma megoldásában... A tavalyi virágládák földjét mielőtt újra növények ültetésére alkalmas legyen át kell nézni. Kiszedni a gyökereket, friss földdel kiegészíteni stb. A  ládák földjében méretes pajorokat találtam, nem tudtam mit csináljak velük kiraktam őket pár méterre tőlem a járdára. A kis hím rozsda ezt kifigyelte és elkezdte hordani őket sorba a fiókáinak, legalább 10-et megetetett velük. Akkor jutott eszembe, hogy mi lenne ha besegítenék neki csontkukacokkal a fiókák táplálásába. Így is történt beszereztem őket egy csali automatából és időnként szórtam ki a járdára pár szemet. Nem egyesével, hanem csokorba szedve vitte fel a fészekbe a csemegét. Összességében 2 kis doboz kukac fogyott el és sikeresen kirepültek a fiókák a pontos létszámot nem tudom mert szétszóródtak, hárman biztosan voltak! A hím azóta is itt van énekel a kémények tetején, remélem sikerül neki újra párt szerezni! Néhány életkép a a fióka nevelésről: