Ismét enyhébb arcát mutatja a tél, ma  a meggyesben a fenyőrigók csapatához(60) már seregélyek(15) is csatlakoztak. A tövisszúró gébicsek helyét még a téli rokonok foglalják el ma is több helyen láttam őket.A pockos helyeket messziről elárulják a hófehér nagy kócsagok és a földön üldögélő zsákmányra váró egerészölyvek. A kékes rétihéják közül ma egy tojó került szem elé és egy hím gatyás ölyv is átrepült a terület felett. Az útszéli bokros melletti pocsolya népszerű fürdő helye a cinkéknek nem zavarja őket a pár fokos víz. Óvatosnak kell lenniük mert a karvaly bármikor felbukkanhat. Otthon a kertünkben is egy termetes példány vágott rá az etető madaraira (valószínű nem először járt itt mert ismerte a terepet) eredménytelenül, aztán beszállt a tuja sűrűjébe és ott próbálta felriasztani őket.Túl jó kép nem sikerült róla ablakon keresztül. 

A végére az egyik legkisebb madarunkról az ökörszemről készült képek kerültek. Ilyenkor szinte bárhol felbukkanhat, legyen az kerti kis ház környéke, a tuják alatt, a parti kövek között a Balatonnál. Kisegérként közlekedik, bujkál a virágcserepekről fel és le ugrálva. Rövid távú vonuló, (nem csoda ilyen apró madár) február végén visszatérnek költőhelyükre  a hűvösebb erdőkbe, ahol sűrű aljnövényzetet talál vagy patakpartokra, zavartalan parkokba.