Ha valami jól működik jól megy a csapatnak ne változtass. Így vagyok ezzel a madarász helyszínemmel az utótisztító tavak és környékével. Mindig van látnivaló érdekes események zajlanak (madártani szempontból) a területen. Például: komoly csaták zajlanak a legjobb fészkelőhelyekért, vagy egy csapat énekes vándor érkezik és pihen meg vagy táplálkozik a nádasban.

A szárcsák számomra a téli Balatont jelentik mikor hatalmas csapatokban keresgélnek a partközelben vagy a nyílt vízen kint. Békésen úszkálnak, buknak le táplálékért vagy a strandon eszik a füvet és tollászkodnak. Ilyenkor tavasszal költési időben ez gyökeresen megváltozik! Felbomlanak a csapatok, visszatérnek költőhelyekre. Itt kemény csaták zajlanak a területek határain védve a pozíciójukat. Nem csak a hímek harcolnak a tojók is részt vesznek a küzdelemben, közösen próbálják meg a javukra fordítani a csatát. A bütykös hattyúkra jellemző pózt veszik fel, hogy nagyobbnak erősebbnek tűnjenek, ha ez nem elég indul a bunyó, addig tart míg az egyik pár meghátrál. Ilyenkor még a fotós is kevésbé zavarja őket! 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 A nádasok és környezetük madara a függőcinege. Messze földön híresek a fészek építési tudományukról hazánkban hozzájuk hasonló fészket más madár nem is épít. Jellegzetes kommunikációs hangjukra lettem figyelmes amint nádszálról nádszálra repültek, majd végül egy rügyező fán kötöttek ki, ahol percekig táplálkoztak. Állandóan mozgásban voltak, nehéz volt elkapni őket egy-egy kép erejéig. Heten voltak, közöttük egy gyűrűs példány is amit csak itthon a képek átnézésekor vettem észre, leolvasni sajnos nem sikerült.

• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A tavak nyíltabb vízfelületén kis vöcskök és böjti récék úszkáltak.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 Veszprém környéki útvonalamat járom végig, ha nem is naponta, de ha alkalmas az időjárás minél többször. A szépen rendezett zöldellő vetések, az erdei szakaszokon a tavaszi virágok mindig adnak változatosságot. A telelő madarak már visszatértek, vagy éppen úton vannak költőhelyeikre a "mieink" pedig sorban érkeznek már a gólyák és a fecskék előörsei is itt vannak. A szentkirályszabdjai  gólyapár pl. a megrongálódott fészket is kijavította, legalábbis jól telehordta ágakkal. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 

A bokrokkal, fákkal szegélyezett mezőgazdasági részen sordély csapattal találkoztam. A csapat nagy része egy fán tartózkodott a többiek elszórva a környéken keresgéltek (20-22 pld.). Én még nem láttam ennyi sordélyt együtt, főleg úgy ,hogy még énekeltek is ráadásul!

Miután véget ért a koncert indultam tovább. Nyílt mezőgazdasági területen keresztül vezet az út itt mezei pacsirták reppentek fel a vetésből. Már többször gondoltam, milyen jó lenne kiülő karókat T-fákat kihelyezni ragadozó madaraknak a vetések szélére, csak eddig jutok mindig... majd egyszer. De egy szem karó mégis csak van az egy tábla mellett és valami nagyon világos madár ült a tetején. Megálltam és lassú mozdulatokkal szemügyre vettem, egy fakó rétihéja hím volt! Sok madár nem szerepelt még a blogomban, közöttük volt a fakó rétihéja is eddig...Tele beggyel tollászkodott, nyújtogatta a lábait, tornázott közben gondolom emésztett. Többször rám nézett (teljesen nyílt területen egy búzatábla közepén próbáltam meghúzni magam) de sikerült negyed óráig figyelnem és képeket készítenem róla még ha messze is volt.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Magyarországon négy rétihéjafajjal találkozhatunk. A barna és a hamvas rétihéják költenek is nálunk, a fakó rétihéják tavasszal és ősszel átvonulnak, a kékes rétihéják átvonulnak és telelni járnak hozzánk, szerencsére idei télen errefelé is láttam többször őket. A négy faj közül a fakó rétihéja a legritkább. Megfigyelése közben felbukkant egy másik hím rétihéja is kicsi még messzebb a vetés felett vadászott. Észlelte ő is de csak rövid ideig volt a közelben aztán már nem láttam. Az egyik képen látható lesz egyszerre a két madár és a kép alapján a másik rétihéját is fakónak határoztam azaz egyszerre két példány is itt volt! 

• 
• 

Kattintgattam a fotókat az eredmény látható, nekem nagy élmény volt.  A nap egyre lejjebb ment és a madár is úgy döntött elindul, megrázta magát néhány pehelytoll kihullott, aztán laza könnyed repüléssel hamar eltűnt a közeli erdő felett...

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

 Javában zajlik a tavaszi madárvonulás, ugyan az időjárás nem túl kegyes, de azért van bőven látnivaló. Az utótisztító tavak és környezete igazi paradicsom ilyenkor. Több ezer (nem túlzás) madár fordul meg itt, repül át vagy megáll pihenni, erőt gyűjteni a további útra. Legtöbben a sirályok és a seregélyek voltak. A sirályok között igazi ritkaságok is feltűntek mint például a hering és szerecsensirály. A heringsirályok minden évben ezekben a hetekben vonulnak át Magyarországon útba ejtik ezt a régiót és mennek az északi költőhelyükre (Dánia, Norvégia) tovább. A szerecsensirályok költenek hazánkban ők lehet, hogy csak 50-100km-re mennek.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A seregélyek csapata állandóan változó alakzatot vesz fel, ha úgy érzik veszély közeleg, rögtön reagálnak a ragadozó támadására. Persze nem csak ők, hanem minden madár óvatos állandóan kémlelnek az ég felé, de sokszor csak vakriasztásra rebbenek fel.Tesznek egy kört, de utána visszaszállnak a területre. Ha igazi akció van akkor hosszú percekig kavarognak a levegőben csak nagyon lassan nyugszanak meg. Szemtanúja voltam egy vándorsólyom  támadásnak. Nem csodálom, hogy félnek a madarak még a nagy fehér gólya is a levegőbe emelkedett a többiekkel pedig nem valószínű, hogy potenciális zsákmánya lenne a sólyomnak. Magasról érkezett, barna rétihéjákat figyeltem a távcsövemmel, mikor a látómezőmbe került. Rövid idő alatt felmérte a területet, tett egy-két kört és a szárnyait összezárva zuhanórepülésbe kezdett. Másodpercek voltak, de ott hosszabbnak tűnt az idő, levágott a hulladékdepón keresgélő seregélyekre. A végét nem láttam mert egy domb eltakarta, de az egész csapat a levegőbe emelkedett és egységesen végezték a tanult védekező stratégiát. Elég sok idő kellett mire visszaállt a nyugalom, de sok sirály inkább tovább állt nem várta meg a következő támadást... 

• 
• 
• 
• 

A tavakon récék úszkáltak közöttük az idei év kiemelt faja  a böjti réce. Tavaly is napra pontosan ebben az időszakban láttam itt őket, akkor közeli fotókat is tudtam készíteni róluk. 

• 
• 
• 
• 

A parton cigánycsuk, fehér gólya és egy nagy csapat (kb.200pld.) örvös galamb volt többek között látható.Találtam egy hangyabolyt igencsak méretes lakókkal, nagy nyüzsgésben voltak biztosan a tatarozták a várat.

• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 

 Mai bejegyzésem első részében bakonyi második felében balatoni helyszínek lesznek láthatóak (hűen blogom nevéhez)

Bakonybél környéki útvonalat jártam be (14,5km) múlt héten harkályokat keresve, de sajnos egyetlen-egy szem fekete harkályon kívül más nem került a szemem elé és dobolást vagy hangot sem hallottam! Nem tudom merre járhattak kicsit meglepő volt, de ez is adat ha nincs adat. Képeimen a madarak nélküli túra útvonalán látott tájat mutatom be.

Mészégető kemence, elhagyott bauxit bánya, kisebb barlangok..

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Itt-ott hóvirág, az avarban már előbújt a medvehagyma is. Az egyik faóriás gyökere oldalról jól látható hogyan szövi be a talajt és kapaszkodik erős gyökereivel.

• 
• 
• 
• 

A fakitermelés javában zajlik....

• 
• 
• 
• 

  A balatoni kikötők környékén az élet mozgalmas tél végén a tavasz első napjaiban, ez alól az alsóörsi vitorlás kikötő sem kivétel. A kis méretű halak (küszök, apróbb keszeg félék) szívesen húzódnak meg a gátak által védett csendesebb vizekben. A kis kárókatona pont rájuk specializálódott és halássza őket csapatostól. A kikötőnek van egy időjárási kamerája a nyugati oldalon, segít tájékozódni milyen idő van a parton, ezért ránézek én is néha. Itt fedeztem fel, hogy távolról bepillantást nyerhetek a kikötő élővilágának megfigyelésébe, nevezetesen a kárókatonák halászatát is láthatom élőben. Természetesen ez csak akkor lehetséges ha nincs zavarás nincsenek emberek a közelben. Reggel 7 óra körül "szokott" megjelenni a csapat és pár perc alatt végighalad a partvonalon a kövek mellett. 100 feletti létszámban vannak jelen szinte forr a víz. A gyors közös halászat után szétszóródik a csapat eltávolodnak a parttól. Nem messze van egy másik kikötő és annak partján lévő fákra, kövekre járnak pihenni. A képek egy része képernyő fotó.

A helyszín:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A móló sarka felől érkezik a csapat és végig haladnak módszeresen:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Rövid sétát tettem a völgyben ma reggel. A Séd vize szép tiszta, a part rendezett kellemes kikapcsolódást nyújt gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Annak ellenére,hogy sok a kutyás (sokszor még a patakban is rohangálnak), kis szerencsével  hegyi billegetőkkel találkozhatunk. A parti köveken vagy a vízinövényeken ugrálva, vízben gázolva keresik táplálékukat, persze közben nevükhöz híven billegetik a faroktollaikat. A téli időszakban láthatjuk itt a városban őket, a költési időszakban hegyi patakok hűvös völgyeiben fészkel például a Bakonyban is több helyen.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 

 A  harkályok feltűnően aktívak voltak már. Kis fakopáncs, balkáni, nagy fakopáncs és persze a fekete harkályok is készülődnek a nász időszakra. Dobolás hallatszik, kergetőznek, a fekete harkályok egyedi kiáltásai töltik be a gulya-dombi erdőt. Azért óvatosak nem engedik magukat közelről fotózni:)

• 
• 
• 
• 
• 

 Mai bejegyzésem fő szereplője a nyári lúd. Február közepétől végétől már visszatérnek a telelő területekről és a fészkelőhely tágabb környékén töltik az időt "bandáznak". Ennek kiváló helyszínei a balatoni strandok, fű van,víz van, ugyan némi zavarás is de megszokják és remekül érzik magukat. Társas madarak csapatban járnak, de egyértelműen láthatóak az összetartozó párok. A környék hangos a gágogásuktól, ami jellemző hangjuk, időnként hallani tőlük mélyebb orrhangot is. A hangos gágogásnak fontos szerepe van: kapcsolattartás (akár távolabbról is válaszolnak egymásnak), érzelmeket fejeznek ki. Többször hallottam kihúzáskor harsány hangjukat a Külső-tónál lévő költőhelyükről, útközben végig szólnak és érkezéskor ugyanúgy. A párok fiatal koruktól kezdve életük végéig összetartanak, az első egy-két évben még nincs költés de együtt élnek. Magyarországi állománya növekszik, természetes ellenségei a vörös róka, aranysakál, esetleg barna rétihéja. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A közeli kőgáton kis és nagy kárókatonák pihentek, szárítkoztak.

• 
• 
• 

 Ismét enyhébb arcát mutatja a tél, ma  a meggyesben a fenyőrigók csapatához(60) már seregélyek(15) is csatlakoztak. A tövisszúró gébicsek helyét még a téli rokonok foglalják el ma is több helyen láttam őket.A pockos helyeket messziről elárulják a hófehér nagy kócsagok és a földön üldögélő zsákmányra váró egerészölyvek. A kékes rétihéják közül ma egy tojó került szem elé és egy hím gatyás ölyv is átrepült a terület felett. Az útszéli bokros melletti pocsolya népszerű fürdő helye a cinkéknek nem zavarja őket a pár fokos víz. Óvatosnak kell lenniük mert a karvaly bármikor felbukkanhat. Otthon a kertünkben is egy termetes példány vágott rá az etető madaraira (valószínű nem először járt itt mert ismerte a terepet) eredménytelenül, aztán beszállt a tuja sűrűjébe és ott próbálta felriasztani őket.Túl jó kép nem sikerült róla ablakon keresztül. 

• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A végére az egyik legkisebb madarunkról az ökörszemről készült képek kerültek. Ilyenkor szinte bárhol felbukkanhat, legyen az kerti kis ház környéke, a tuják alatt, a parti kövek között a Balatonnál. Kisegérként közlekedik, bujkál a virágcserepekről fel és le ugrálva. Rövid távú vonuló, (nem csoda ilyen apró madár) február végén visszatérnek költőhelyükre  a hűvösebb erdőkbe, ahol sűrű aljnövényzetet talál vagy patakpartokra, zavartalan parkokba.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

 Egy hosszabb hideg periódus ért véget a hét közepén. Köd, hideg és zúzmara uralta a tájat, de természetesen ilyenkor is van élet például a gazos szántókon és a bokrosokban. Tótvázsony környékét jártam ebben az igazi téli világban. Az útszéli bokrosban ahol nyáron és ősszel tövisszúró gébics, mezei és karvalyposzáta tanyázik most nagy őrgébics ül a legmagasabb ágon és várja a zsákmányát. 

• 
• 
• 

 A nap épp csak átszűrődött a felhőkön, de helyenként kis réseken megvilágította a havas tájat. Egy hollóra lettem figyelmes, messziről lehetett hallani, valami nem tetszik neki és le-le csapott a szántó szélén üldögélő nagyobb madárra. Az felrepült és beváltott a szántón lévő bokros irányába. Feltűnően nagy sebességgel közlekedett és a mozgása valamint az alakja messziről elárulta sólyom mivoltát. Távcsővel szemügyre véve kiderült nagy örömömre, hogy egy kerecsensólyommal találkoztam. Próbáltam képeket készíteni, de a távolság és a gyenge fényviszonyok miatt túl jók nem lettek. Biztos távolságra tőlem aztán leszállt a talajra és ott ücsörgött nyugodtan, talán a korábban elfogyasztott zsákmányát emésztette. Darabig még nézegettem aztán folytattam az utat. Egy lábon álló nem learatott napraforgót vettem szemügyre, ahol nagyobb pintycsapat  repült jobbra-balra, egy kis sólyom próbálkozott vadászattal. A végeredmény: egy tengeliccel kevesebb lett a létszám. Nem messze egy fasorban egy  fán ölyvek és dolmányos varjak ücsörögtek, kicsit elkülönülve egy magasabb fa tetején pedig egy gatyás ölyv nézelődött, sajnos nem tudtam közel menni.

• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 

 A tél mindig más arcát mutatja, különböző időjárási periódusok váltják egymást. Az új év második napján köd borította be a fél országot. A januári hideg például kedvez a zúzmara kialakulásához, de mi is a zúzmara?

A köd és zúzmara együtt jár, különleges formákat alakzatokat létrehozva a növényeken vagy tárgyakon. A csapadék azon formája, amikor valamely felületet átlátszatlan jégréteg von be.
Úgy keletkezik, hogy a 0°C alá hűlt tárgyakkal vagy növényekkel a páratelt levegő ütközik, és tovább hűlve túltelítetté válik, s a vízgőz, jég alakjában kicsapódik.Gyengén áramló levegőben képződik a talajfelszínből kiemelkedő tárgyak szélnek kitett oldalán. A szél vagy inkább szellő iránya jól látható a zúzmara formáján. Néhány képpel illusztrálom amit madarász túráim közben a természetben láttam. Találtam Veszprém közelében a Látó-hegyen egy nagy lilik csapatot kukorica tarlón, Nem ijedtek meg tőlem csak odébb totyogtak a ködben és folytatták tovább a táplálkozást ( se előtte se azóta nem láttam őket, csak akkor ott a ködben). A nagy kócsagok és szürke gémek is erre-felé pockoznak az idei télen, a füves gazos részeken.

• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

  Az azt következő napon viszont viharos délnyugati szél támadt és kisöpörte a ködöt, a zúzmara olvadva hullott le a fákról. Az is különleges volt amint a nap sugarai átvilágították az olvadó jég és zúzmara által bevont fűzfát a tihanyi part közelében.

• 
• 
• 
• 
• 

 Kint a félsziget csúcsán a révnél sok madár volt a vízen és a levegőben is. Hatalmas hullámok csapdosták a kőgátat és a parti részeket. Először nem tudtam mire vélni, hogy ebben az erős szélben és hullázásban miért van ekkora madár sokadalom a rév bejáratánál, de amint a képeket visszanéztem a fényképezés közben, megláttam a kishalakat a nagy bukók, a viharsirály és a kis kárókatona csőrében is. Egy nagyobb küsz csapat úszhatott be, vagy az áramló csapkodó hullámzó víz sodorta be ide őket a rév bejáratához és ezt rögtön kihasználták a velük táplálkozó madarak. 30-nál több nagy bukó 10-15 viharsirály, dankák és néhány kis kárókatona használta ki a terített asztalt. A szárcsák fekete csapata megmutatta hogyan kel V alakot felvenni a vízen amikor a komp elől kell menekülni. Fent a  levegőben nagy lilikek és nagy kárókatonák csapatai jöttek hol keleti , hol nyugati irányból persze  V alakban. A nagy bukó hímek már csatáztak a tojók kegyeiért, voltak kergetőzések, kisebb bunyók és a képeken látszik jó páran már párban közlekednek.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Pár nap múlva aztán megnyugodott a légkör kellemes hőmérsékletek lettek, szinte tavaszias idővel. Sima víz békésen pihenő barátrécékkel, valamint egy szép szürke gémmel zárom a bejegyzésemet.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A  reggelek fagyosan (-3°C) indulnak, de a sok napsütés hatására délután már kellemes (+7°C) hőmérsékletek vannak ideális madarász időjárás! Továbbra is kevestellem a madarak létszámát, például a nagy létszámú fenyőrigó csapatokat. Ezt sok minden okozhatja, de főleg a táplálék hiány, mivel a száraz év miatt kevesebb bogyótermés lett ami a fő táplálékuk. Az etetőimnél közepes vagy gyenge a forgalom, a fenyvesben fogy legjobban a szotyi. Az idén nem jött eddig még a búbos cinke, de barát, fenyves, kék és széncinege van szerencsére.Ezenkívül erdei pintyek, zöldikék, meggyvágó, vörösbegy, ökörszem. Csíz például idén egy sem volt még sehol, pedig korábban rendszeres vendég szokott lenni telente. 

A Balaton továbbra sem fagyott be, de a kisebb tavak, halastavak igen, ezért várhatóan emelkedik a létszám legnagyobb tavunknál. Mai bejegyzésem főszereplői nem is balatoniak, kivéve a zöld küllőt és a kis fakuszt, őket a rév melletti parkban fotóztam. A fakuszok különleges madarak csak úgy nem lehet összefutni velük rejtett életmódjuk miatt. A fák törzsén "kúszva" közlekednek és hegyes hosszú csőrükkel az apró lárvákat pókokat, rovarokat szedegetik nagy szorgalommal.A fa törzsén alulról felfelé ill. az ágakon a tövétől a vége felé haladnak sokszor fejjel lefelé,amint a képeimen is látható. Hosszú karmaikkal biztosan kapaszkodnak, minden résbe bekukkantanak, megtisztítják a fákat alaposan. A két fajt (rövidkarmú és hegyi) nehéz megkülönböztetni ezt a példányt rövidkarmúnak határoztam.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A szokott Veszprém környéki útvonalamat jártam be tegnap és az egyik jeges, de feltört pocsolyánál néhány madár iszogatott az út közepén. Gyorsan elővettem a távcsövem és akkor már jobban szemügyre tudtam venni őket, süvöltők (Pyrrhula pyrrhula) voltak két hím és két tojó. Megpróbáltam képet készíteni, de sötét árnyékos volt a hely és persze mindenkinek erre kellett jönnie. Először 4 gyalogos, utána egy furgon, aztán egy futó aki miután áthaladt megfordult és újra jött!! Itt feladtam a várakozást elindultam hazafelé, de valami visszahúzott 400m múlva visszamentem és várakoztam a pocsolya mellett percekig...semmi. Már ültem fel a kerékpárra hogy indulok ,akkor felnéztem  a fejem feletti fára és ott eszegettek vidáman a madarak, de csendben voltak nem "hüppügtek". Tudtam képeket készíteni szerencsére, de az ágak között mozogtak végig és ez akadályozta a fotózást. Folyamatosan ették a rügyeket, tornáztak ügyesen, különleges madarak és ritkán lehet megfigyelni őket kell egy kis szerencse is néha.Az  egyik homályos képet azért hagytam meg mert azon látszik a hím dolmánya és háta, hamu szürke színezetű, nem élénkvörös mint a mellkasa, a fej fekete, szemgolyó alig látszik az is fekete. A tojó krémszínű barnás különleges madarak...

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hazafelé egy kékes rétihéja hímmel találkoztam, intenzíven vadászott a Látó-hegy környékén. A pockok ide csalták a nagy kócsagokat idén is környékünkre, 17 példánynál tartunk jelenleg ami biztos emelkedni fog még.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az elmúlt napokban Tolnában is jártam az utolsó kép kockák ott készültek. A kuvikok a kellemes napsütésben kint napoztak volt, hogy egyszerre ketten is kiültek, de a félősebb bebújt a tető alá nem hagyta magát fotózni amint közelebb próbáltam menni. A  szarvas rudlit a tavak mellett láttam, ekkora csapat (50-60 pld,) ritkán kerül szem elé azért került be a képek közé! Felülről egy rétisas nézte meg őket... A falu széli halgazdaság melletti csatorna széle szürke gémek paradicsoma legalább 70 példány táborozik itt háborítatlanul.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 

 A Balatonon lassan indul a téli madár szezon... Kicsit nekem kevés a téli vendég egyenlőre, de ez természetesen bármikor változhat. Az időjárás a fő tényező, ami alakítani tudja érdemben a dolgok menetét. Amíg nincsenek keményebb fagyok jelentős havazások, időjárási frontok, addig csak lassan emelkedik a létszám a tavon. Kárókatona van bőven, alkonyatkor a nyugati medence irányából nagy csapatokban húznak át a rév felett, de valahová nem a megszokott alvóhelyük felé repültek, hanem Siófoktól délre tartottak aztán eltűntek a szemem elől. Tihanyi éjszakázó helyüket nem tudom használják-e ott kevesebb madarat látok. Vadludak a badacsonyi strandon felbukkannak néha a strand kameráján látok 50-60-as csapatokat legelészni. Egyébként kevés csapatot látok környékünkön és az esti lilik hangok is hiányoznak, mikor a ködben tartják egymással a kapcsolatot amint a város fényei felett áthúznak a Balaton irányába.

• 
• 
• 

A rév melletti nádasban egy kis ökörszemet kattintottam le, amint cserregve bujkált a kövek között. Más említésre méltó esemény nem történt a parton, néhány kis bukót leszámítva.

• 
• 
• 
• 

Az idei ősszel a napraforgó táblák elmaradhatatlan  kosztosai a pintyfélék sem jelentek meg nagy létszámban. Néhány tízfős csapatot leszámítva nem találkoztam velük (bezzeg tavaly mennyien voltak..). Ezért is örültem meg nagyon, mikor a hétvégén véletlenül "belebotlottam" egy igazi nagy csapatba! 90%-ban kenderikék voltak, ami még fokozta az örömömet, mert ennyi kenderikét együtt ritkán látni. Veszprém déli iparterülete melletti gazos füves területen táplálkoztak és kijártak egy kis tócsához fürödni, inni. Az idill nagyon rövid ideig tartott, egy karvaly érkezése szétzavarta a csapatot, háromnegyedük elmenekült, többet nem is láttam őket. Egy 400 fős csapat maradt egyben és kicsit távolabbra egy mandulafán gyűltek össze, de a területre már nem jöttek vissza ők sem sajnos. 

• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Egerész ölyvek és vörös vércsék vannak a környéken úgy látszik még mindig van pocok bőven.

• 
• 
• 
• 

A november vége azt is jelenti vége az ősznek, kezdődik a tél... De milyen lesz az idei tél? Cecília napján azaz nov.22.-én be is köszönt, nem várta meg a decembert adott egy kis előzetest. Veszprémben közel 15 cm esett néhány képpel dokumentálom is az eseményt. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Néhány korábban készült kép is bekerül a mai bejegyzésbe mixelve a hó végén készültekkel. Egy gyönyörű hím kékes rétihéja az egyik főszereplő, a másik egy kis feketenyakú vöcsök. Mellék szereplők: erdei fülesbagoly,citrom sármány, búbos pacsirta, nagy bukó, nagy kárókatona,vízityúk. Sajnos a főszereplők nem jöttek közel és rövid ideig engedték magukat fotózni. A rétihéja Veszprém határában vadászott alacsonyan egy füves területen. Elkapott egy pockot, amit elkezdett falatozni, de nem fejezte be elrepült a zsákmánnyal. Repülés közben is szép, de leszállva lehet igazán megfigyelni a finom árnyalatokat a tollazatának színeiben és a sárga szemét. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A feketenyakú vöcsök a révnél bukkant fel egy nagyobb szárcsa csapattal érkezett, de aztán egyedül keresgélt és nem eredménytelenül. Egy méretes hallal (kis fogas vagy sügér lehetett) a csőrében bukkant fel, néhány mozdulattal irányba állította és fejjel előre lenyelte. Erősen alkonyodott már és a felhős is volt az idő a fények nem voltak sajnos ideálisak, de azért néhány kép sikerült. A nyílt víz felett nagy bukók jöttek mentek jobbára hímek 14-15 példány legalább. A kárókatonák elkezdtek gyülekezni a szokott helyükön.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 Igazi novemberi időjárás jellemzi a hónap közepét. Ködös, párás napok, reggel fagypont körüli, délután 4°C körüli hőmérsékletekkel. Egyik derültebb délelőttöt kihasználva a lenéztem a Balaton partra milyen élet van a vízen. Sirályok jöttek mentek, szárcsák kisebb csapatai keresgéltek a kikötő környékén. Néhány dankasirály között felfedeztem egy kis sirály, amint intenzíven táplálkozott a sekélyebb részen a csónakok mellett. Minden téli szezonban találkozok a velük a Balatonon. Csak egy-egy példány bukkan fel, mert jellemzően korábban vonulnak. Három korcsoportos faj, a most látott példány téli ruhás öreg volt. Kishalakra vadászott belecsapva (cséresen) a vízbe. Könnyed kecses repülése látványos és a lecsapások eredményesek voltak az apró halak szép számban  kínálták magukat. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 A rétisasok egyik fő tápláléka a hal ezért a halastavak környékén nagy valószínűséggel találkozunk táplálkozó és átrepülő példányokkal egyaránt. Előző bejegyzésemben a leeresztett tómeder vonzó hatása a sirályokra,kócsagokra, gémekre jól látható és ezt a ragadozók sem hagyhatják ki. A hollókat, dolmányos varjakat is ide sorolom a rétisasok, egerészölyvek mellett. A hollókról a cápák mellett úszó kalauzhalak jutnak eszembe. Ahol rétisasok vannak onnét a a hollók sem hiányozhatnak. Képeimen jól látható, amint kettesével, vagy kavargó termikelő csapatban repülnek együtt. Nehéz kideríteni csakúgy mint a cápáknál ki segíti a másikat a táplálék felfedezésében, előfordulhat,hogy a hollók vezetik a dögre a sasokat, de általában a rétisasok által szerzett zsákmányból szereznek morzsákat maguknak. A szaglásukról azt olvastam, a dög szagát ez a két madár még a hó alól is megérzi tehát kiváló orruk van. A képeken látható sasok különböző korosztályúak. Vannak öreg, középkorú és fiatal példányok egyaránt. A  csőrszín, a farok színe a tollazat...sorolhatnám a jellemzőket. Most először hallottam a rétisasok hangját: két öreg fehérfarkú példány repült alacsonyan a tómeder felett hollók kíséretében, elhúztak felettem is de ekkor már elhallgattak. Elsőre azt hittem valamelyik vízimadár hangját hallom, erős  aránylag magas hangon szóltak, biztosan egy pár voltak. Később felköröztek, elrepültek de aztán "kézen fogva" vissza tértek erről is készültek képek. A rétisasok terület hű madarak az éjszakázó helyeiket is évtizedek óta használhatják. A megfigyelési pontomat jól választottam meg mert 10 példánynál is többet láttam.

Az atalanta lepkét a kis kuvikot az Emirates gépet, a morcos sasos képek oldására tettem a végére.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

 A lecsapolt, lehalászott tómeder csak jót jelenthet! A madaraknak terített asztal bőséges lakoma, a madarásznak remek látnivaló.  Mivel a meder általában nem teljesen sík itt-ott vízfoltok alakulnak ki, ahol a kisebb nagyobb  halak  megrekednek és nem tudnak elúszni elmenekülni. Nem tudom csak sejtem, hogy a madarak honnan értesülnek a tó csapolások menetrendjéről. Valamiféle hírlánc működik a természetben (nem SMS vagy Facebook) és jól működik! A sirályok eleve csapatban járják az égi országutakat, véletlenül is rábukkanhatnak a táplálékban gazdag helyekre.  Az alvóhelyekről reggel induló madarak követik egymást, napról-napra  nő a létszám mert esténként átbeszélik a történéseket :). Az eredmény ezres de inkább több ezres létszámú csapat lehet. A kócsagok és szürke gémek eleve a tavak környékén élnek, már tudják,ha csökken a vízszint és halászok jelennek meg az  bőséges táplálékot jelent. A tömeg pedig vonzerő az átrepülő kóborló példányok számára. A kócsagok, szürke gémek nagyon óvatos madarak, csak cserkészve lehet őket megközelíteni, a legkisebb gyanús jelre felrepülnek. A helyet nem hagyják el csak biztonságos távolságra szállnak, aztán ha elmúlt a veszély vissza jönnek. Folyamatos zsivaj van, a dankasirályok rikácsolnak veszekednek egymással. Időnként az egész csapat felrepül hatalmas fehér felhőt alkotnak és a lárma is megszűnik csak a szárnyak suhogása hallatszik, de hamar vissza szállnak és kezdődik újra minden. A sirályok kevésbé félősek, de azért ők is betartják a biztos távolságot. Szokás szerint mennek az üldözések, ha valamelyikük nagyobb falatot kaparint meg, a többiek rögtön elakarják venni tőle. Próbáltam  gyűrűs madarat találni, de sajnos nem sikerült felfedeznem egyet sem ebben az óriási tömegben.

A képek távolabbról készültek néha ellenfényben.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

 Tökéletes időjárás van a madarászok számára az utóbbi napokban. Derült égbolt, kellemes hőmérsékletekkel. Ezt kihasználva egyik délután készültek képeim. Vannak szántók, lucernások ahol a terület gazdája "T- fákat" (leshely pihenőfa) helyez ki, ezzel segítve a ragadozókat. Ezeket szívesen használják főleg az egerészölyvek, vörös vércsék vagy éjszaka a baglyok is. Fontos, hogy stabil robosztus legyen kb. 2m-es magassággal mert ezeket szívesebben használják, s az időjárás viszontagságainak is jobban ellenáll. Az odú programokhoz (költőodú kihelyezés) hasonlóan hasznos lehetne T-fa programot is indítani, de ehhez persze a gazdáknak is partnereknek kellene lenni. Szerintem ez hozzájárulna a ragadozók sikeres rágcsáló vadászatához.Első képeimen egy ilyen fán les az ölyv és zsákmányolt is kis idő múlva sikeresen!

Az útszéli bokros fás részen cinke csapatok keresgélnek őszapók társaságában, nagy fakopáncs kutat ágról-ágra röppenve. Egészen élén színű tollruhája volt a fakopáncsnak, nagyon elfoglalta magát egy vékonyabb ágon talált zsákmánnyal. Látszik a képeken, hogy becsukja a szemét amikor a faágat üti.

A naplementét szemlélő holló látható az utolsó képek között és egy rovarféle rajzása amint a lemenő  nap aranyló sugaraiban belehajtottam közéjük biciklivel. Ha már ott voltak akkor megörökítettem őket is...

• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

  Az MME Veszprém megyei helyi csoportja gyurgyalag-telep élőhely-kezelési napot tartott Tótvázsony határában.    Ez magyarra fordítva: ásóval, kapával lapátokkal felszerelkezve, kemény fizikai munkával,  biztonságos, jól kialakított fészkelőhely lehetőségének megteremtése. Tavasszal is volt már egy hasonló akciója a csoportnak és már akkor megbeszélték a résztvevők,hogy ősszel folytatás következik. A mai is úgy zárult van még mit tenni, tehát tavasszal még a költési idő előtt szükséges egy  kis munka, hogy még több tagja legyen jövőre a kolóniának. Néhány képen bemutatom a jelenlegi állapotot.

A munka után beszélgetés közben egy vörös vércse repült be  a fejünk fölé karmai között egy pocokkal. Valószínű nagyon éhes lehetett, mert már repülés közben elkezdte enni a zsákmányt. A vércséknél vagy a kabasólymoknál nem szokatlan, hogy a levegőben elkapott rovart pl. szitakötőt repülés közben elfogyasztja, de pocokkal még nem láttam eddig...

Egy dolog jutott még eszembe ez csak teória: a csalizó hangszóróból ölyvhang szólt éppen és a közelben egy pockot zsákmányoló vércse ettől megijedve repült fel a zsákmányával, mert az ölyvek néha elveszik tőlük. Az látszik a képeken,hogy kutat a szemeivel hol lehet az ölyv és gyorsan megeszi amit tud nehogy elvegyék tőle! De ez valószínű teljesen normális megszokott dolog volt.

Délután még egy Veszprém környéki madarászat is belefért. A napraforgó tarló melletti pocsolyához inni jövő erdei és fenyőpintyeket ( min.40pld.) fotóztam rövid ideig sajnos ,mert egy karvaly megzavarta a kellemes hangulatot. Végig suhant a bokrok között alacsonyan az út felett, azt nem láttam zsákmányolt-e, de az biztos, hogy a pintyeket jó messzire elzavarta vissza sem jöttek. Nagy őrgébics tollászkodott egy bokor tetején , de nem engedett közel.A friss szántásokon barázdabillegetők és egy kis csapat ( 5pld.) házi rozsdafarkú táplálkozott.

• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 

 

 

 

 Mai bejegyzésem  helyszíne az aratás utáni tarlók, az elmaradhatatlan szalmabálákkal. A csapadékos hűvös őszi napokon jó visszagondolni a kellemes nyári délutánokra, alkonyokra. Az idei év a környékünkön erősen "pockos" évnek mondható,nagyon sok volt a földeken a rágcsáló. Amíg a lábon álló repcében, gabonában jól el tudtak rejtőzni, gond nélkül táplálkoztak  addig jó életük volt. Aratáskor és utána a nyílt tarlón, viszont megváltozik minden. Terített asztallá változik a terület ragadozók számára és ezt ki is használják maximálisan. Már a kombájnok után beállnak a gólyák és egymásután nyelik le a pockokat, fentről  messziről látják  és tudják, megtanulták,hogy ha mezőgazdasági munkagépek jelennek meg a földeken az élelmet jelenthet. A sokszor szidott vetési varjak százas csapatát figyeltem meg nem is egy helyen, amint lelkesen gyérítették a rágcsálók hadát. Az egerészölyvek nevükhöz híven mindenhol ott vannak a vörös vércsékkel együtt, biztosan jól laknak. Idén egy ritkább ölyv faj is szem elé került, két fiatal példány pusztai ölyvet sikerült ( jó messziről) lefotóznom. A tarlókon, a tarlók felett a rovarokhoz is sokkal könnyebb hozzáférni, belőlük is sokat fogyasztanak madaraink. A madarakon kívül Vuk is kinézett egy szalmabálát magának leshelyül:)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 Annak apropóján írom bejegyzésemet, hogy egy barátomat megcsípte egy lódarázs. Belerepült az italos dobozába és nem láthatta, hogy benne van a darázs. A szája szélét csípte meg... első percekben nem volt semmi gond, de kis idő elteltével szólt a többieknek,hogy megcsípte egy lódarázs és bizsergést érez valamint szédül. Légzési nehézségei kezdtek lenni és gyorsan le kellett fektetni az oldalára, kis időre az eszméletét is elvesztette. Rögtön mentőt hívtak, ami a távolság miatt (vidéken faluszéli pihenőben történt) legalább 15 perc múlva érkezett. Addig nagy volt az ijedtség,de szerencsére  a társaság nagyon "ügyesen" tartotta a frontot amíg a segítség megérkezett. A mentősök próbálták először oldani a feszültséget ,felültették, kérdezgették, de egyszer csak hirtelen eldőlt. Rögtön más fokozatra kapcsoltak, pillanatok alatt előkerült az infúzió (3 tasakkal kapott a helyszínen), vérnyomás,EKG stb. Nagyon alacsonyra leesett a vérnyomása. Szerencsére stabilizálódott az állapota és beszállították a kórházba, ahonnét pár óra múlva vissza térhetett. A szája még kicsit duzzadt volt másnap is de már minden rendben, tegnap pedig elvittem egy lódarázs fészekhez az ő kérésére. Ismerek egy működő fészket nem messze Veszprémtől egy cser tölgyes erdőben. Az odú amibe beköltöztek ismerős volt számomra mindig figyeltem nincs-e benne bagoly költés esetleg, aztán egyszer csak "befalazták". Nagyon nem foglalkoztam vele, de aztán ennek az esetnek kapcsán  újra  ránéztem és a fészekről lekerült a védő borítás. Valamilyen ragadozó (borz,darázsölyv) megtámadta kifosztotta a fészket nem szedte szét teljesen de újra kellett építeniük ennek a fázisait már dokumentáltam és most megmutatom hogy néz ki egy ilyen kolónia közelebbről.

Sok érdekes dolgot olvastam a lódarazsakról amit nem tudtam, akit érdekel a Wikipédián nagyon jól összeszedett anyag van.

1.Eredeti állapot: 

• 
• 
• 
• 

2.A fészek belső struktúrája:

• 
• 
• 

3.Az újjáépítés:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

 Tihany másik madarász szemmel fontos helye a Belső-tó. A vízszint lecsökkent sok a megfelelő táplálkozó hely iszappadokkal, kavicsos részekkel. Tavaly többször felkerestem ezt a helyet, idén is jövök, ha időm engedi. 6 fős pajzsos cankó csapat táplálkozott az egyik távolabbi öbölben, már lemenőben volt a nap de szerencsére tudtam néhány képet készítenem. Kiválasztottam egy helyet a parton és várakoztam, hátha történik valami... Az egyik fiatal cankó nagyon rendes volt leszállt a közelemben és elkezdett táplálkozni az iszapban. Egyik képemen látható mintha valamilyen kis rákfélét kapott volna el. A pajzsos cankók furcsamód "néma" madarak ha felriadnak sem adnak hallható hangot ezt kiemelném mert attól, hogy mi nem halljuk még ők hallhatják egymás valamilyen hangját (ez magán vélemény) .Más parti madarak riasztását pl figyelik és néha minden ok nélkül hirtelen kihúzzák magukat és erősen figyelik a környéket. Nem tudtam eldönteni mennyire félnek az embertől, mert ezen a kedves kis madáron kívül a többiek már messziről kiszúrták az embert és távolabbra repültek szép halkan. Nagyobb részt messzire vonulnak egészen Közép és Dél Afrikáig. Akadnak példányok amelyek ott töltik a nyarat anélkül, hogy költenének.  Erre felénk kis csapatokban átvonulnak, rövid ideig megállnak pihenni, feltöltődni.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

 Kabasólymozni indultam délután a Külső-tóhoz. Nyár végén szeptember elején többször láttam már amint szitakötőkre vadásznak a tó környékén. Kabából kettőt láttam azt is csak rövid ideig, de szerencsére ritka ragadozó madarak kárpótoltak. Halászsast zsákmányszerzés közben megfigyelni nagy élmény volt számomra. Alig értem ki a területre már meg is láttam, lecsapott a nyílt vizes résznél,de nem sikerült az akció. Felkőrözött magasra többször átrepült felettem akkor sikerült a képek nagy részét készítenem. Hosszú keskeny szárnyát repülés közben jól láthatóan behajlítva tartja jellegzetes a repülése nagyon szép a has mintázata. Nem csak a repülése jellegzetes, hanem a zsákmányszerzése is. Amikor észreveszi a halat lassan ereszkedni kezd és a lábát előre nyújtva belecsap a vízbe. A víz alá is lemerül aztán kiterjesztett szárnyal vár kicsit majd elrugaszkodik nagy szárnycsapásokkal. Akár 2kg-os halat is ki tud emelni nem semmi teljesítmény, itt most fél kilós lehetett a zsákmány. Általában fejjel előre viszi a kifogott halat, de itt pont fordítva a farka van előre (ha jól láttam, + kicsit messze volt és gyorsan távozott). A magasban nagy volt a forgalom egerészölyvek, rétihéják, vörös vércsék is felbukkantak... és egy kígyászölyv! Tett néhány kört és lassan a Belső-tó irányába távozott Ekkor már nagyon jó volt a délutánom, kicsit sajnálom, hogy az utóbbi időben sokkal kevesebbet jártam erre mint korábban. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

 A  kőgát lakóit bemutató sorozat utolsó része következik:                                                                                          Mire ezek a sorok leírásra kerültek madaraink már nagy eséllyel elindultak dél felé, de még két nappal ezelőtt is láttam (09.01.) Révfülöpön min.8 példányt. A küszvágó csér messzire vonul, többnyire trópusi tengerpartokon telel, Afrika nyugati partvonala mentén vonul és meg is kerülik a Jóreménység fokát a keleti oldalon jönnek vissza. Nevük elárulja fő táplálékukat, az apró halakat vízbe csapódva (vágva) szerzi. Tipikus mozdulatuk amikor kiemelkednek a vízből felrepülnek és lerázzák magukról a vizet. Néha rovarokat is elkapnak a levegőben és a vízfelszínről felcsípve. A másik tipikus a kémlelő tartásuk, repülés közben csőrrel lefelé kémlelik a vizet, lelassítják a repülésüket és egy fordulóval hirtelen csapnak le. Latin nevük Sterna hirundo (fecske csér), érdekesség a sarki csér latinról fordított neve Sterna Paradisaea pedig paradicsomi csér.

Kettő gyűrűs madár számát sikerült leolvasnom, eddig az egyikről érkezett adat Sárszentmihályon (37km) gyűrűzték fiókaként 7 évvel ezelőtt.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 Ebben a bejegyzésben sirályok lesznek a főszerepben, de kisebb szerepekben kis kócsag és billegető cankó is felbukkan. A madarak tátott csőre a meleg miatt van, de néhány képen beszélgetnek rikácsolnak azért nyitott a csőrük. A sárgalábú sirály négy korcsoportos, nagy termetű faj. A négy korcsoport tollazata, csőr és lábszíne jól elkülöníthető a képeken lehet mindegyikből látni  amint a köveken pihennek. Három sirály volt színes gyűrűvel jelölve. Egy horvát gyűrűs öreg madár (469 km) egy évvel ezelőtt méterre pontosan itt láttam, egy fiatal idén jelölték a Hortobágyi halastavaknál (249 km) és egyről még nem érkezett infó. Egy kis kócsag is látható, amint jön-megy a köveken és egy billegető cankó, aki még a kis barlangokba is bekukkant táplálékért.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

 

 

Egész nyáron nem hagyta magát becserkészni, ma sikerült...  Óvatos madár mindig csak akkor láttam , mikor már felreppent vagy felreppentek (mert pár volt). Végig a revírjük közelében tartózkodtak, most is a környéken voltak. Kopáros rész ,bokros legelő néhány fával.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

 A kőgátakon és környékükön mindig van élet a Balatonon. Fontos pihenő és táplálkozó hely a madarak számára. Ilyenkor augusztus közepétől szeptember végéig ritka fajok is felbukkanhatnak akik vonulásuk során kis időt eltöltenek ezeken a helyeken. Kajakkal járom be ilyenkor a közeli kőrakásokat,mólókat. Azt figyeltem meg ,ha a víz felől közelítek akkor sokkal közelebb engednek a madarak nem olyan bizalmatlanok. A hullámzás és a kajak méreteinél fogva nem egyszerű fényképezni és közben a vízi járművet is helyes irányba tartani vigyázni, hogy a technika ne kapjon vizet. Sirályokat, cséreket fotózok, gyűrűket olvasok le ilyenkor és néha ritka madarakkal is találkozom ,mint pl. most. Billegető cankók ugráltak a kövek között jellegzetes billegető tartásukkal, de már messziről észrevettek és elrepültek. A sirályok tátott csőrrel pihegtek és szépen bevártak, hagyták magukat fotózni (képek a köv. bejegyzésekben). Közben a gát tetején felbukkant egy kis madár a köveken ugrált, keresgélt. Elsőre nem figyeltem rá annyira azt hittem egy billegető cankó és úgyis elrepül mindjárt ha közelebb érek. De nem így történt és tudtam képeket készíteni róla, akkor láttam meg, hogy egy nászruhás kőforgató! Kőröl kőre ugrált gyorsan keresgélt, nehéz volt követni és fotózni egyszerre, néhány kép sikerült. Van amelyik képen páros lábbal ugrik előre. A nevéhez híven a kövek repedéseit vizsgálta át gyors tempóban. Itt a nagy méretű kövek nehezek lettek volna számára, de egyébként a testsúlyánál kétszer nehezebb köveket képes megmozgatni. Északi madár messziről érkezik hozzánk, rendszeresen de kis számban, majd vonul tovább a telelő területeire délre az Atlanti-óceán partvidékére akár Dél-Afrikáig is.

• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•