Erőteljes fordulatot vett az időjárás, a kellemes kora nyári hőmérsékletek után  hűvös február végi időre  váltott. Veszprém környéki mezőgazdasági területeken jártam még a szebb napokon erről készítettem egy összeállítást.  Negatív érzéseim vannak néhány madárfajjal kapcsolatban. Nem igazán tudom eldönteni ,hogy  később érkeznek-e vagy már itt kellene lenniük ,de kevesen vannak egyenlőre. Az egyik a csicsörke a másik a barátposzáta és a mezei poszáta is. Konkrétan csicsörkét egyszer hallottam idén valahol Veszprémben, de nem a környékünkön. Barátposzáta máskor szinte minden sarkon szólt kis túlzással, most mondjuk minden harmadikon vagy negyediken. A mezei poszáta eleve ritkább madár, ismerek revíreket több helyen a környéken, vannak éneklő hímek de mintha kevesebben lennének. Remélem nem jól látom és rendben lesznek a költések. Most nem is folytatom ezt a témát, de visszatérek rá pár hét múlva kibővítve más fajokkal. Képeimen sordély,  kenderike, tövisszúró gébics lesz látható. Képsorozat készült egy falatozó vörös vércse tojóról, amint a hím által hozott pockot elfogyasztja. A zsákmánnyal érkező hím hangjára a tojó kiszállt a költőládából átvette a zsákmányt és egy közeli bokron pár perc alatt meg is ette. Gyűrűs madár, szívesen leolvasnám a számát , de költési időben nem akarom zavarni csak messziről figyelem  majd.

 A hétvégén ismét az ülepítő tavakat választottam madarász túrám helyszínéül. Itt mindig történik valami, főleg vonulási időszakban! A sirályok erősen megfogyatkoztak alig néhány pár mutatkozott a területen, heringsirály már egy sem volt. Helyettük küszvágó csérek (9pld.) repültek át,de nem szálltak le csak körül néztek. Récék közül cigány, üstökös, tőkés és csörgő réce úszkált a tavakon. Bütykös ásóludak érkeztek jellegzetes hangjukat hallatva beszálltak a récék mellé de közelről nem tudtam őket fotózni.Egy szárcsa jött a közelbe, megnézett és továbbállt gyorsan... A parti köveken parti madarak közül  billegető (3pld.) és erdei cankót (1pld.) láttam. A levegőben kis és nagy kárókatonák jöttek-mentek nem túl nagy számban és a rétihéják is aktívak voltak. A sűrű náddal borított tocsogós részen jelenleg a magas vízszint miatt parti madarak nem voltak. Kis vöcsök, cigányréce, üstökös réce bujkált a nád között, de a nap legérdekesebb madara a böjti réce volt. Különleges tollazatával teljesen bele tud simulni a nádszálak közé. Egyik képen hátulról fotóztam ,ott jól látszik a fején végigfutó dupla csík mintha nádszál lenne. Hosszútávú vonulók a telet a trópusi Afrikában töltik.

 Az ülepítő tavaknál jártam a hétvégén, ilyenkor tavasszal nagy a forgalom a környéken. Sirályok jóval kevesebben vannak mint télen voltak, de ilyenkor érkeznek a vonuló és átvonuló fajok mint pl. a heringsirály. A heringsirályt 3 alfajra osztja a szakirodalom: a nyugat-európai (graellsii), a skandináv (fuscus) és a dániai németalföldi (intermedius)-ra. Méretre azonosak a színekben van eltérés közöttük. Igazán elegáns szép tollazatú sirályok, a telet különböző helyeken töltik. A képeimen a fuscus alfaj példányai láthatók, ők a telet a Közel-Keleten és Kelet-Afrikában töltik.Ilyenkor a költőterületekre tartanak visszafelé. Kisebb csapatok szoktak felbukkanni, most 11 példányt sikerült megfigyelnem, de biztos voltak többen is. Volt néhány viharsirály, dankák és más nagy sirályok is. Leszálltak a vízre de túl közel nem engedtek magukhoz így csak távolról tudtam őket fotózni. A nádas szélében üstökös, kanalas, tőkés és cigányrécéket láttam. A  levegőben barna rétihéják mutattak be légi mutatványokat, egy példányt a bokrosban ülve tudtam fotózni. A nap vége felé egy ritkább ragadozó is távcső elé került, egy barna kánya érkezett magasan,de egy  varjú elüldözte. A levegőben vörös gém húzott át ,de nem szállt le.A vízfelület tele volt rovarokkal ,azt nem tudom mik voltak de nagyon sok volt...az utolsó képen láthatóak.

 Ma újra erdei madarász túrán voltam. 17km-es körutat tettem meg Odvaskőtől Kőris-hegyig és vissza. Szintkülönbség az út alatt 805m  fel és ugyanennyi le... A út szinte végig bükkösök között vezetett helyenként más társulások is voltak azért. A fakitermelés nagyon nagy volumenben zajlik, van olyan rész ahol kilométer hosszon az út mentén sorakoznak a kivágott bükkök összevágva nagy rakatokban. Ez a tendencia nem kedvez az itt élő madaraknak, főleg a harkály féléknek. Az út során szerencsére azért még láttam ill. hallottam az erdőlakókat. Sikerült látnom végre fehérhátú fakopáncsot (az első blokkban lesz látható), nagy és közép fakopáncsot, fekete harkályt. Cinke félék,ökörszem,erdei pinty,énekes és fekete rigó, vörösbegy ,kék galamb,csúszka, holló, egerészölyv került még a távcsövem elé. A medvehagyma helyenként már virágzásnak indult, de inkább az odvas keltike illatát választanám. A kőris-hegyi kilátó környékén  szőnyeg szerűen borítja az erdő talaját. A kilátó ma nem tudta betölteni funkcióját.  Nagyon erős szél fújt fent és a szél szaharai eredetű homokkal keveredve teljes homályt okozott a légkörben. Hideg nem volt mert 27°C volt a hőmérséklet, elég extrém április elsejére. Képeimen a madarakon kívül az útvonal szépségeit is megörökítettem.

Bakonybél környéki erőkben jártam a napokban. Medvehagyma zöldellt és a jellegzetes hagymás illat terjengett a levegőben mindenfelé.  Az erdők énekes lakói, a madarak hangja hallatszott minden irányból. A  legaktívabbak a vörösbegyek, csúszkák és az apró ökörszemek voltak, meg persze a cinke félék. Harkályok közül közép és nagy fakopáncsokat láttam, a keresett faj a fehérhátú fakopáncs most nem sikerült.

Az időjárás változékony, a hétvégén megmutatta kellemes napos  és esős szeles arcát is. Ez a két dolog jelentősen kihat a madarak vonulási kedvére. Vonulnak esőben és szélben de ilyenkor kevesebben indulnak közülük útnak inkább pihennek. Természetesen a megfigyelésük is egyszerűbb derült vagy gomolyfelhős időben.  ( A képek nagy része szép időben készült).

Jól kezdődött a madarász túra mert induláskor már meg is láttam a faluszéli mázsaház lakóját egy kuvikot, amint álmosan üldögélt az egyik gerendán. Próbáltam megközelíteni jó fotózási helyzet reményében,de azért annyira nem volt álmos, gyorsan besurrant a pala alá és elő sem jött hiába ücsörögtem negyed órát is a házikó mellett. Tovább indultam a halastavakhoz  mert már metszés közben is figyeltem a légteret milyen a mozgás a levegőben és nagyon jók voltak az előjelek. Több csapatban örvös galambok húztak észak-keletnek, barázdabillegető csapatok, fenyőpintyek és még sorolhatnám. A ragadozókról külön szólnék, mert érkezett vándorsólyom, barna rétihéja, egerész ölyvek..A tavakhoz érve rögtön megláttam az első rétisasokat (ők nem a vonuló kategória, ők környékbeli lakosok). Magasan kőröztek jöttek mentek, néha összetűzésbe keveredtek egymással, különböző korú madarak voltak. Megfigyelésük közben nagy magasságban többször is felbukkantak újabb ragadozófélék pl. vándorsólymok is újra távcsövem elé kerültek, de voltak olyan madarak is amelyeket késve vettem észre és csak gyenge kép sikerült róluk a határozásuk nem sikerült. A vonulás sokszor nagy magasságban történik néha még távcsővel is csak nehezen követhető (elfárad a nyak). Valószínű a légáramlatok kedvező hatását kihasználják és naponta több száz kilométert is haladnak a madarak. A mai képeken rétisasok, egerészölyv és kékes rétihéja látható: a képek minősége a távolság miatt kevésbé jók.

Másnap kiderült kuvikék ketten vannak többször kijöttek a búvóhelyükről ,sőt a hím szólt napközben is. Fotózni nehezen hagyták magukat sajnos... majd legközelebb.

"Az MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya 2024. február 16-19.-e között szervezte meg az idei év második országos sirályfelmérését. Önkénteseink hazánk 57 élőhelyét ellenőrizték, amelyek közül 24 szeméttelep és hulladékkezelő volt. Az országos sirály-leltárba 9 sirályfaj 50.403 egyede került be."

Ehhez az információhoz kapcsolódva írom mai bejegyzésemet: Nagyon fontos adatok ezek a madarászok számára. Azoknak is akik hivatásos  és azoknak is akik hobbi madarászok mint pl. én.Többször elhangzó kérdés: Mennyi madarat láttál? Sokat... , de ez nem elég pontos válasz. Egyébként nem egyszerű számolni a madarakat, de azért vannak megbízható számlálási módszerek szerencsére. Kezdeném a először a fontos alap dolgokkal: 

  Az időjárás megfelelő legyen, ne legyen erős szél és zavaró intenzitású esőzés vagy havazás, tehát ne korlátozza lehetőleg semmi a látási viszonyokat. Nem árt ismerni a madarak szokásait pl. a vízi madaraknál a reggeli ki vagy az esti behúzás ideje, vagy egy jó táplálkozó hely pl. szeméttelep. Jól megválasztott megfigyelési pont, ahonnét jó rálátás nyílik a terepre vagy a légtérre. Számolás blokk módszerrel: képzeletbeli blokkot kell létrehozni, a blokkban lévő madarak száma kb.20-25 legyen. Ezt kellene a csapatra helyezni és megbecsülni hányszor illeszkedik, végül ezt felszorozni az eredeti blokkban lévő madarak számával.Tök egyszerű:)) Fényképezőgép használata: minél nagyobb látómezöt befogni  az optikába és az elkészült képről otthon megszámolni a madarakat.

Sajnos én nem vettem részt ezen az eseményen, de már most tervezem jövőre biztosan szeretnék. Van egy remek sirályos élőhely Veszprémtől nem is olyan messze, ahol szinte mindig nagy a forgalom és rengeteg a sirály. Január utolsó hétvégéjén jártam ott és akkor is jelentős számban láthattam őket, Számadatokat nem mernék mondani, de több ezer sirály kavargott a levegőben. Csak a levegőben mert leszállni nem voltak hajlandóak, pedig még volt jég is a tavakon. Az időjárás tökéletes volt, tiszta kék éggel remek látási viszonyokkal.

Sok minden eszembe jut ilyenkor, amikor ilyen tömegben látom a madarakat. Honnét, milyen távolról érkeztek hozzánk? Ha tovább repülnek nem szállnak le miért nem? Vannak-e vezérek, vagy megy a tömeg együtt, de a tömeg hogy verődik össze kisebb csoportokból ill. egyedekből? Felülről a levegőből simán felismerik a szemétdepót, szaglás is közre játszhat?

Az a gyanúm valami ragadozó lehetett a közelben mert idegesen viselkedtek szerintem. Különböző alakzatokat vettek fel a magasban, olyasmiket mint amikor a heringek próbálják a delfineket cápákat elbizonytalanítani. Képeimen jól látható van amikor csak egy fehér tömeg (pacni az égen) látszik, a következő fordulásnál sötét feketés folttá változik. A rajba közelebbről belefotózva látszik, hogy többféle sirály alkotja a csapatot, mégis tudják merre, hogyan forduljanak.

A sirály megfigyelés közben függőcinegéket is felfedeztem, amint egy tavalyi fészek körül tevékenykedtek.

  A Séd-völgyben jártam a héten. Blogom névadója nagyon népszerű a veszprémiek körében sportolni vágyók, kutyások és persze madarászok paradicsoma is. Igazából jó lett volna végig menni egészen Márkóig, akkor jól fel lehetett volna mérni a patak környékének "téli" madárvilágát. Azért tettem idézőjelbe a téli jelzőt, mert még csak nyomokban sem hasonlít téliesre az időjárás februárban. Inkább tavaszias, ezt jelzi a képeken látható fekete harkály is amint nagy buzgalommal vési odúját a játszótér melletti egyik fán. Nem az erdő sűrűbb részét választotta,hanem nyíltabb részt ráadásul elég forgalmas is! Magasan legalább 10 méteren lesz keleti tájolással a költőhely. A környéken vannak szép számban cinkék is de más madár nagyon nem mutatkozott.

A pataknak van egy rövid leágazása egy befolyóval ahol nem áramlik a víz és kicsit a növényzet is benőtte. Beszoktam kukkantani ebbe a rejtett zugba mindig, mert récék lehetnek és néha ritkább madarak is felbukkannak. Meglepetésemre most egy karvaly ücsörgött a patakban! Sajnos erős ellenfény volt és nem mertem sokat mozogni sem feleslegesen,hogy ne zavarjam a nyugodt reggeli relaxálásban. Biztos jól látott engem ő is de nem repült el, hanem elkezdett nagy fröcsköléssel fürödni nem semmi látvány volt... Néha megállt körül nézett, újra elkezdett pancsolni aztán egyszer csak elrepült, minden madár elhallgatott egy pillanatra.

 Tartja magát a tél, napsütésben 3°C -ra melegszik a levegő, de éjszaka visszahűl -8°C-ig is,ezért a védett parti sávokban vékony jégréteg alakult ki. Tihanyban a Gödrös egy része is jég alatt van de a hajóállomás környéke jégmentes itt sok a madár. Szárcsa csapatok jobbára, de bukórécék és bukófélék is felbukkannak. Nagy bukók   (10pld.) és kis bukók (17pld.) általában külön láthatóak, nem vadásznak együtt. Ma kis bukókat sikerült fotóznom ha nem is túl közelről, de azért jól láthatók a jellegzetes vonások. A gácsér fehér, finom fekete vonalakkal és fekete szemfolttal, üstökét időnként felmereszti képeimen látható remek frizurája. A tojó fakó barnásszürke fejtető gesztenye barna, pofája fehér. Messzi északon boreális erdőkben, halban gazdag tavak mellett költenek (faodvakban fészkel) nálunk a telet töltik amíg be nem fagy a tó.

A parton is akadt látnivaló egy zöld küllő keresgélt a fák között az avarban. Rég láttam ezért is örültem a találkozásnak.

 A mai nap történéseit két részletben fogom lejegyezni.                                                                                          Fagyos reggellel indult a nap (-7°C), de a napsütés hatására 11h körül már egy fél fokkal átlépte a 0°C-ot. Tihany keleti partszakasza változatos a Gödröstől a hajóállomásig akadós, a partközeli rész sekélyebb sok a kagylópad. A másik szakasz a Limniológiától a yacht kikötőig tart, itt is végig nagy kövekkel van kirakva a part de több a bokor,nádas rész helyenként bedőlt fákkal. Ezen a szakaszon jobban áramlik a víz a délies szél borzolja  nehezebben fagy be és a nap is tovább süti télen. A múlt héten itt két helyen is láttam jégmadarat, most egy húzott át de eltűnt nem került elő újra. Akkor is elgondolkodtam mennyi kishalat tud ilyenkor elkapni, ebben a jeges vízben nem igazán a partközelben mozognak a halak inkább a mélyebb részeken, de ezek szerint van annyi ami neki szükséges a túléléshez.

 A Birding.hu adatbázisából értesültem a múlt hét végén, hogy egy igazán ritka fajt vízirigót láttak pont ezen a területen amit az előbb leírtam. Akkor is jártam ugyan erre, fotóztam a jeget a barátrécéket, a jégmadarat, de a ritka madár nem került a szemem elé. Most is figyeltem a köveket hátha felbukkan és a kitartásomat siker koronázta! Egy fatörzsön láttam meg amint álldogált majd  többször is belecsobbant a vízbe,  lemerült a vékony jég alá is.Csak homályos képek sikerültek, mert a faágak akadályozták a jó rálátást. Próbáltam közelebb menni, de két lépés után kiszúrt és hangját is hallatva elrepült. Elindultam keresni hátha valahol meglesz de több száz méterre egy kanyarban elvesztettem szem elől... Közben néhány szóban elmondom miért ilyen érdekes ez a madár:

Az egyetlen énekesmadár amit vízimadárnak lehet nevezni, mert ténylegesen vízi madár. Olyan tollazata van ami nagyon tömött, orr és fülnyílásait letudja zárni, víz alatt és felett is kiválóan lát (ezt tanúsíthatom) . A táplálékát a víz alól szerzi, különféle gerincteleneket lárvákat. A költőhelyét ami a magas-hegységekben gyors folyású erdei patakoknál van ritkán csak kemény teleken hagyja el kóborolva keres megfelelő telelő területet. Balatoni adata eddig nem volt,  nagyon jó lenne tudni honnét érkezhetett!  A szakirodalom szerint énekel majdnem egész évben én sajnos nem hallottam... A költést korán kezdi ( a hím rakja a fészket) már februárban, ezért talán még 2-3 hétig itt lehet ha jól érzi magát.

Korábban eddig csak egyszer láttam Erdélyben a Békás szorosban a patak felett közlekedve hordta az eleséget a fiókáinak. Most itt a Balatonnál igazán nagy élmény volt látni és a végére 3 és fél óra után képeket is tudtam készíteni. Kétszer megtaláltam de mindig észrevett plussz a jövő-menő emberek  is megzavarták, de megláttam a fehér mellényét egy védett kis öbölben, utána még egy faágra is kiült rövid időre aztán eltűnt már nem találtam újra. Nem tudtam eldönteni amikor a fatörzsön ült a jégcsapokat nézegeti-e vagy a parton 5m-re telefonáló járólelő foglalta le :))

 Akár külön írom, akár egybe a mai bejegyzés erről a két dologról szól. Az idei januárban is majdnem befagyott a Balaton... még meg történhet később, de most ennyire futotta. A parti sávban a kicsapó víz megfagyva, a növényeken  és köveken szép alakzatokat hozott létre. Ezekből készítettem egy összeállítást, persze a madarakat sem hanyagolva. Tihany keleti parti sávjában a Gödröstől a yacht-kikötőig bőven volt látnivaló. Szárcsa csapatok kontyos és barátrécékkel kiegészülve, kercerécék,nagy bukók és sirályok voltak vízen és a levegőben. A közeli képeken jól látható miket hoznak fel a szárcsák és récék a fenékről. Nagyon sok kagyló lehet ezen a több kilométeres széles sávban mert egész télen itt táplálkoznak és a partra vastagon mossa ki a víz a kagyló héjakat.  A kövek között a parton ökörszemek bujkáltak és a vízbenyúló bokrokon jégmadár is felbukkant két helyen is. Nagyon óvatos madarak, nyílt terepen szinte lehetetlen közelre becserkészni őket..

 Egy kis elmaradásom van a bejegyzéseket illetően, a december kimaradt. Voltam terepen és az ezekről készült képekből készítettem egy összeállítást.

A hónap eleje télies időjárással indult, havazással, hideg napokkal. Ez rögtön meglátszott a magevő énekesek létszámán, mivel a terített asztalt belepte a hó és nem volt könnyű az élelemhez hozzájutni. A többszázas csapatok felbomlottak, vagy tovább álltak, a többiek itt maradtak és az őzek által a hó alól kikapart napraforgófejeken keresgéltek. Hamvas rétihéja tojó próbált a hóesésben pocokra vadászni türelmesen bevárva a megfelelő alkalmat. Többszöri levágás után siker koronázta a fáradozását, csakúgy mint a közelben vadászó vörös vércsének. Idén nagyon elszaporodtak a rágcsálók mindenfelé járatokat lyukakat lehet látni előttem is többször átfutottak pl. a bicikli úton. Aztán a hideg napoknak vége lett és azóta enyhe néha tavaszias az időjárás. Az etetőkön változó a létszám, hol több, hol kevesebb a kosztos. Széncinege, kék és fenyves cinege (a fenyvesben barát és búbos is), csíz, zöldike, meggyvágó, vörösbegy, ökörszem, erdei és fenyőpinty, verebek, balkáni gerle, fekete rigó. A rigó dec.30.-án hangosan énekelt alkonyatkor! A karvalyok is aktívak, általában ravasz módon alacsonyan repülve az épületek között, hirtelen bevágódva támadnak nagy riadalmat okozva.

A mezőgazdasági területek bokrain jó eséllyel lehet látni nagy őrgébicseket, amint zsákmányra várakoznak. Képeimen 3 különböző madár látható.

 Az utótisztító tavaknál jártam a napokban. Itt mindig nagy madárélet van, főleg sirályokkal és vízi madarakkal, de bármi bejöhet. Szép fényekkel szélcsendesen indult a nap, de azután egyik pillanatról a másikra megváltozott az időjárás jellege.Feltámadt a szél beborult és hideg is lett ami azért ilyenkor persze nem szokatlan. Annak ellenére,hogy a depón nem volt hulladék behordás sok sirály tartózkodott a területen. Leszálltak a tóra inni és fürödni ekkor tudtam képeket készíteni. A récék közül tőkés,kanalas,csörgő s kerceréce úszkált a sirályok közelében. Két szürkegém szállt fel az egyik fára leshelyként használva. A gazos részeken zöldikék csipegettek.

Ha tél akkor akkor az erdei fülesbaglyok is megérkeznek a telelő helyükre, így van ez most is például Alsóörsön.

  Veszprém környéki mezőgazdasági területeket jártam be a hét végén. A viharos hideg szél nem volt túl kedvező, de vasárnapra mérséklődött és még a nap is előbukkant. Az első madárcsapat kenderike volt 40-50-es csapatuk az útszéli gazosban táplálkozott és a közeli fasor volt a pihenőhelyük. Az ölyvek egyre többen vannak idén sok a rágcsáló, van táplálék bőven. Van egy terebélyes fa a szántóföldek közepén, ahol már évek óta költ egy vörös vércse pár mesterséges költő ládában. A nyár végén a vihar letört ágakat,köztük azt is amin a láda volt és leesett a földre. A költést nem befolyásolta mert addigra már kirepültek a fiatalok szerencsére. Sikerült kiderítenem ki helyezte ki a ládát és most újra fent van a fán (köszönet érte) amit a lakók már újra birtokba is vettek hangos kiáltásokkal tudatva a többi vércsével, hogy ez az övék. Az egyik képen a tulaj látható ,amint a napraforgó táblánál vadászik. Nagy őrgébicset kettőt láttam, egyik a földeken vadászott a másik egy fa tetejéről kémlelte a területet. Lassan megszűnik a terített asztal, learatják a még megmaradt napraforgó táblákat. Egy helyen tegnap még lábon állt , valószínű e hét végére már ott sem lesz. Ennél a táblánál nagyobb vegyes pintycsapat (főleg tengelicek kb. 1000 pld.) táplálkozott, de nagyon messze voltak nem tudtam közel jutni hozzájuk. A tábla környéki fasor és a bokros is tele volt , itt a zöldikék voltak túlsúlyban erdei és fenyőpintyekkel. A pocsolyákhoz le-leszálltak rövid időre, de nagyon óvatosak voltak. Ezután érkeztem a már learatott táblához ill. a másik nagyobb kiterjedésűhöz amit éppen arattak. A learatott helyen még mindig rengeteg madár volt 98%-ban tengelicek. A napraforgó szárak között bőven van gyom és most ezek magjait ették vidáman. Szokás szerint sokszor felrebbentek, változtatták a helyüket,kijöttek inni a pocsolyákhoz volt élet rendesen. Túl közel nem engedtek, de néhány képet sikerült készítenem a sokadalomról. A  képeken jól látszik, hogy legalább 100 vagy több szempár szegeződik rám miközben isznak és csak rövid ideig voltak kint a földekről, vagy a bokros fedezékéből. Pontos létszámot nem tudok mondani, itt min.2500 pld. lehetett. A legnagyobb tábla aratása éppen zajlott a madarak ott voltak a területen,kint a táblán és a fasorban is. A létszám itt is közel volt a 2000-hez, ha összeadjuk ez már 5-6000 madarat jelent, jó hogy még látni ennyi madarat! Valószínű északról érkeznek hozzánk és amíg nem érkezik hó,vagy nem fogy el a táplálék itt is maradnak nálunk egy ideig.

 A pintyfélék társas természetű madarak, költési időn kívül csapatokba verődve keresik a táplálékot. Ilyenkor messzebbre is elvándorolnak a költőhelyüktőI. A nyári hónapokban kis létszámú csapatokban járnak, de ilyenkor ősszel és télen felduzzadnak akár ezres nagyságrendűre is, főleg ha bőséges táplálékot találnak valahol. Ezek a helyek lehetnek elhagyott gazos,gondozatlan mezőgazdasági területek vagy mint esetünkben kint felejtett (még nem learatott) napraforgó táblák. A környékünkön három helyen is lábon van még a napraforgó és ez ideális táplálkozó helyet biztosít az éhes madaraknak. A legnagyobb létszámban tengelicek vannak, gyönyörű élénk színű tollazatuk nagyon jól mutat a barnás elszáradt napraforgó fejeken.Izgága madarak ritkán maradnak egy helyen hosszabb ideig, sokszor felrebbennek,tesznek egy kört és vissza szállnak táplálkoznak tovább. Fontos számukra,hogy a közelben legyenek fák,facsoport, vagy erdő ahová ki tudnak repülni ,ha veszélyt éreznek. A csoportos együttlétnek sok előnye van: mindig van éber madár aki riasztja a csapatot, könnyebben találják meg a táplálékot (több szem többet lát),a gyengébb kevésbé ügyes madarak számára jóval nagyobb a túlélés esélye. A pintyek szeretnek inni és fürdeni is szoktak, ezért jó ha van a közelben pocsolya, persze innét is állandóan felrepülnek a legkisebb zavarásra. Folyamatosan kommunikálnak, megy a pletykálkodás. A tengelicek közé keverednek más pintyek is például erdei és fenyőpintyek, zöldikék és még csízek, vagy ritkán zsezsék(őket most nem láttam) is. Itt most szinte csak tengelicek voltak. Nagyon ügyesen mozognak a növényeken,hegyes erős csőrükkel szedegetik ki a magokat. A képeken a tömeget nem lehet vissza adni mert nem tudja befogni az optika, számukat csak saccolni tudom kb.2000-2500-ra akár több is volt.

 A pókok szeretnek repülni! Ezért is kerültek be egy madarász blogba...Ősszel a fiatal kisebb méretű pókok hálószövő mirigyeikből hosszú fonalakat "választanak" ki. Ezekre kapaszkodva a szél segítségével komoly távolságokat tudnak megtenni. Addig repülnek vele, amíg meg nem akadnak valamiben, vagy földet érnek mert eláll a szél. Mindenki ismeri a jelenséget és tudja is a nevét ezeknek a pók fonalaknak vagyis az ökörnyálnak. Véletlen bukkantam rá erre az őszi látványosságra mert kell hozzá a nap olyan beesési szöge ami láthatóvá is teszi őket. A területen ahol ezt láttam az egész szántóföld be volt borítva a pókok utazó eszközével,vagyis nagyon komoly mennyiségű pók röpködött itt nemrég. Ez csak pár száz négyzetméternyi terület volt, nem vállalkoznék a levegőben közlekedő pókok létszámának a megbecslésére de az valószínű nagyon nagy szám lenne..

  A Tatához köthető természeti látnivalók nagy része a városon belül található, de néhány kilométeres körben a városon kívül is van igazi érdekesség. Az Öreg-tóról már előző bejegyzésemben írtam, most Tata másik fontos látnivalója az Angol-kertben megbújó Cseke-tó következik. Az 1780-as évek végén Eszterházy Ferenc gróf bízta meg Bőhm Ferencet az uradalom főmérnökét a kert terveinek elkészítésével, mely különálló testet alkot a településen belül, kőkerítéssel elválasztva a beépített környezettől. Ezt a kertet tartják számon Magyarország első tájképi kertjeként. Természetesen itt is a bő vízű forrásokkal teli bonyolult vízrendszer megtervezése, kialakítása volt az első számú teendő. A tó köré külföldről hozott fákat ,növényeket ültettek,építettek egy a tájba tökéletesen bele illő bele simuló nyári lakot. Nem részletezem jobban ,meg kell nézni élőben..érdemes.Néhány képet készítettem az őszi hangulatokról.

  A várostól 1.5 km-re található a Fényes-fürdő és a Fényes-tanösvény. Miért Fényes? Mert mind a kettőt a Fényes-forrás és a többi közelben feltörő langyos(meleg) 20-22°C hőmérsékletű forrás látja el vízzel. A fényes mint melléknév nyelvünkben sok mindenre használhatjuk, de én arra gondolok, vagy a forrásban feltörő gázok buborékok fénylő csillogása lehet a névadó. Vagy átvitt értelemben a szokottnál jóval érdekesebb különb, kedvezőbb, nagyszerű látvány vagy érzés  adta ezt a nevet a forrásnak, utána pedig a területnek, a fürdőnek és a tanösvénynek is. A tanösvény egy 1350 m hosszú cölöpökön álló fapallókkal kirakott "út", egy különleges élő láperdő közepén. Minden évszakban más arcát mutatja, most ősszel is volt látnivaló bőven. A békák hangosan brekegtek,de ez itt megszokott dolog ,mert januárban a téli hidegben is, itt a langyos vízben napos időben ugyanígy koncerteznek. A vízben vízityúkokat láttam a magas fák tetején hollók korrogtak. Az információs táblák közül is fotóztam érdekes információkat lehet megtudni  a látnivalókról. Az első képen látható mondat megtetszett ezért gondoltam indító fotónak:   

  A tatai Öreg-tó olyan különleges madár-pihenőhely, melyet egy város szinte teljesen körülvesz, de mérete miatt a madarak mégis biztonságosnak ítélik meg. Ősszel a lehalászás után leeresztik a víz jó részét, de azért maradnak olyan helyek ahol vízzel borított részek is vannak. Tatát a vizek városának nevezik és nem érdemtelenül. Néhány napot töltöttem a városban és környékén. Bejegyzésem címének ötletét egy a madarakkal kapcsolatos november végi rendezvény a Tatai Vadlúd Sokadalom átnevezéséből alakítottam át Kormorán Sokadalommá. Ebben az időszakban a lehalászás után még nincsenek itt a ludak, de a kormoránok viszont vannak bőven akár százas nagyságrendben is. A folyamatosan csökkenő vízszint (készítettem képeket a tó lefolyását biztosító patak méretéről így eresztés idején) megkönnyíti a maradék halak elkapását. Hal van bőven, sokszor a vízből kiugrálva mintegy megmutatva magukat a rájuk vadászó madaraknak. Vannak itt a kárókatonákon kívül sirályok,kócsagok és szürke gémek is szép számban, jut nekik is zsákmány. A képeken látható lesz amint csapatostól halásznak szisztematikusan keresve terelve a halakat. Lebuknak, elkapják a zsákmányt, lenyelik, feljönnek a felszínre és a vizet taposva repülnek emészteni szárítkozni. Szinte forr a víz, nagyon érdekes amint precízen végre hajtják a halászatot, valószínű ezt addig végzik amíg ki nem fogy a hal. A sirályok beszállnak a halászó csapatba és a kavarodásban elcsennek ,vagy elkapnak halakat ők is. 

        A víz a tóból zsilipeken keresztül távozik és az Által-ér nevű patak vezeti el ami tulajdonképpen keresztül folyik az Öreg-tavon és a Dunába torkollik. A csatorna mellett kerékpár út vezet amit ki is próbáltam így jutottam el másik úti célomhoz a Ferencmajori-halastavakhoz ami hivatalosan Naszály községhez tartozik. A tavak különleges védettségű besorolás alá esnek Natura 2000 ill. Ramsari területek (" rámszári egyezmény, hivatalos nevén Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyeire, az egyik legrégebbi nemzetközi természetvédelmi egyezmény"). Ahogy befordultam a tavakhoz a kerékpár útról már meg is láttam a levegőben két rétisast körözni, jó jel gondoltam és így is lett! A bekötő út aszfaltozott és a tavak között is jól lehet közlekedni főleg kerékpárral. Hamar megtaláltam egy madármegfigyelő tornyot, ahonnét jól belátható volt az egyik nagy területű tó. Több nagyobb csapat nyári lúd, kevés nagy lilik (kb.20), egy csapat barátréce pihent a tavon. A levegőből folyamatosan érkeztek és indultak libák majdnem mint egy repülőtéren. A nyugalmukat csak az időnként megjelenő rétisasok zavarták meg. Tovább haladva egy másik tónál bíbiceket találtam (50 pld.) és ott is voltak nyári ludak, dankasirályok, néhány bütykös hattyú és nagy kócsag. A következő állomás a madárvárta volt, ahol szerencsémre zajlott a madárgyűrűzés és láthattam néhány példány jelölését. A fényképek között látható lesz egy sárgafejű királyka (kicsit homályos,de ebben az esetben a jelölő gyűrűk voltak a lényegesek amik a madarak bal lábára kerülnek). Az összesítő táblán látható, hogy 2023 07.17-től 10.26.ig a befogott ill. jelölt madarak száma összesítve és fajokra lebontva is. 7845 madár gyűrűzése nem kis munka 71 nap alatt napi átlag 110 példány. Néhány érdekes adat ragadta meg a figyelmemet : lappantyú [15] amiből 12-őt egy hajnali ellenőrzéskor találtak (csapatostól vonulnak?) fürj [108] (nem tipikusan nádi madár), házi rozsdafarkú [0]. A hálókat nem néztem meg majd legközelebb, ha erre járok. Visszafelé még készítettem néhány képet végre kisütött a nap így jobb fények lettek.

Folyt.köv.

a A halastavak az év nagy részében vízzel telt állapotban vannak ilyenkor etetik "hízlalják" a halakat. A tavasszal betelepített állomány őszre szépen gyarapodik, lehalásszák és átteszik őket medencékbe, ahonnét már könnyen kiszedhetőek lesznek és vihetik őket a piacokra.A lehalászás előtt leeresztik a vizet így a mélyebb pontokon ahol összegyűlik a víz, kihúzzák a hálót és nagy részüket a javát kiszedik. Minden halat nem szednek ki, jócskán marad a a kisebb példányok közül, de láttam méreteseket is. A tavak ebben az állapotban terített asztalok a madarak számára. Egy ilyen tónál jártam és pontosan nem tudtam megszámolni minden madarat. Nagy kócsagok,szürke gémek csapatostól (akár 100 példány is ) dankasirályok, parti madarak (ezüst lile,havasi partfutó,füstös cankó,pajzsos cankó), rétisasok, egerészölyvek, dolmányos varjak,seregélyek, szóval volt élet... Volt egy többszázas örvös galamb csapat is a közelben szálltak le az erdős részen. Folyamatos volt a jövés-menés a levegőben a kis énekesek is vonultak kisebb-nagyobb csapatokban.Sajnos nagyon óvatosak voltak a mederben a madarak, nehéz volt megközelíteni őket csak távolról sikerült képeket készítenem.

 A havasi pityerről írok annak az apropóján,hogy a Belső-tónál mér 2-3 hete látom és hallom őket a tocsogós nádszegélyben. A pityerek a billegetőfélék családjához tartoznak. Elnevezésük élőhelyükre és színükre utal, Magyarországon előforduló fajai: réti, erdei,parlagi,rozsdástorkú és havasi pityer.. A havasi pityer kicsit nagyobb méretű mint fajtársai nálunk nem fészkel, a magasabb hegységek lakója de a vízhez erősen kötődik. itt is sokszor a vízben gázolva keresi a táplálékát,de a parton is keresgél. Sajnos félénk madarak megközelíteni őket szinte lehetetlen. Színük miatt nehéz észrevenni amint a talajon bujkálnak és már messziről felrepülnek jellegzetes hangjukat hallatva. A z időjárás nem kedvezett a fotózáshoz ,borult volt gyenge fényekkel. A területen a sárszalonkák is  még kitartanak valószínű a hidegebb idő majd elűzi őket.

 1 héttel ezelőtti hétvégén hűvös esős volt az idő,akkor is kint voltam csak most teszek fel képeket a blogba. Tihanyban  a Belső-tavon a szél felkavarta a vizet és habot sodort ki a partra, olyan volt mintha behavazott volna. Jelentős mennyiségű fecske verődött össze a félsziget dél-keleti oldalán és a Belső-tónál. Több száz madár kavargott a levegőben, közvetlen a víz felszínén és a mocsaras parti sávban ,ahol esetleg kósza rovarokat találtak kitartó munkával. Szerencsére nem volt tartós a lehűlés, másnapra sokat javult az idő tovább tudtak vonulni a héten már nem láttam egyet sem.

Beléptünk az októberbe, de az időjárás még nem követi egyenlőre az ilyenkor szokásos paramétereit. Kicsit kevesebb már a madár pl. parti lilék, cankók nem voltak. A sárszalonkák, csörgőrécék, barázdabillegetők, havasi partfutók még vannak, de ez változik állandóan következő hétvégén jöhetnek újabb fajok..

Veszprém környéki mezőgazdasági területeken most zajlik a napraforgó aratása, a földeken mindenhol gerlék, galambok és sokféle magevő madár lakomázik. Ragadozót nem láttam, de biztosan megérkeznek ők is nemsokára. A nagy őrgébicsek már itt vannak, őket is a ragadozók közé sorolom. Erős kissé recsegős hangjára lettem figyelmes,amint egy gyümölcsfa tetején hangoskodott. Egy kisebb énekes madarat vett üldözőbe majdnem sikerült is elkapnia. Szerintem a helyi madarak főleg fiatalok nem ismerik mint veszélyes ellenség, ezt kihasználva tud közelről támadni és valószínű zsákmányol is madarakat.

 A kertünk és környéke remek madár élőhely .Vannak gyümölcsfák, terebélyes cseresznye,dió, fenyőfák, bokrok és gazos területek. Mindig van történés: széncinegék, házi rozsdafarkúak, feketerigók,balkáni gerlék,házi verebek mindig vannak és hozzájuk társulnak a jövő menő vonuló madarak. Most az énekes rigók, kék és fenyves cinegék  vannak itt egy ideje.Tegnap egy ritkábban látható madárfaj bukkant fel, egy kerti rozsdafarkú. Teljesen véletlenül láttam meg amint egy karón üldögélt ill. vadászott néha a málna bokor tövéhez lerepülve. Rögtön észre lehet venni a színbeli különbséget a házi rozsdafarkú rokonához képest. Viselkedésben hasonlóak,de talán a kerti rozsda nyugodtabb, nem olyan izgágának tűnt. Hím példány volt szép, narancsosan foltozott mellénnyel. Sikerült képeket készítenem, a hátterek nem kimondottan ideálisak a kerítésekkel,de nekem így is nagy élmény volt!         

 Továbbra is kellemes nyárias őszünk van, csapadék rég nem esett. A költöző madaraink egy része már úton van, de esténként látok fecskéket Veszprémben a Cholnoky ltp-en. Kis létszámban de még vannak fészekben fiókák és csak azután indulnak ,ha ők is készen állnak.

A Belső-tónál változó a madarak összetétele,legtöbben továbbra is a csörgő récék(40) vannak, aztán a tőkés récék(30), parti lilék(11), szürke gémek(5),dankasirály(23),sárszalonka(9), erdei cankó(1), pajzsos cankó(1),vízityúk(4),barázdaillegető(20) a számok nem pontosak mert az egész tavat nem látom be. A seregélyek külön kategória őket nem lehet megszámolni sokan vannak. Folyamatosan jönnek inni, pancsolni a partszegély nádasába. A terület nagyon sok kirándulót, sétáló embert vonz és ez eléggé zavaró tényező a parti madarak számára. Volt olyan, hogy egy 6-os csapat sárszalonkát készültem relatív közelről fotózni ,amikor már kattintottam volna, 2 nagytestű kutya vágtázott be a vízbe közvetlen mellettem.....Ennyi volt, hangos méltatlankodással elrepültek és szétszóródtak jobbra-balra jó messzire a többi madárral együtt.A madarak nagy többsége hangjelzéssel repül fel, így jelez a többieknek. A parti lilék szinte  állandóan kommunikálnak a távolban lévő akár 30 méterre lévő társaival is. A sárszalonkáknak recsegő érdekes hangjuk van, az erdei és réti cankók hangos füttyszerű jellel adják tudtul,hogy veszély van. Van egy cankó faj ,amelyik szinte néma, rögtön feltűnt,hogy egyszer sem adott hangot mikor felriasztotta valami,vagy valaki.A pajzsos cankóról  van szó valamiért ők nem adnak hangjeleket, vagy csak mi nem halljuk olyan frekvencián. Szerencsére azért a zavaró tényezők ellenére sikerült képeket készítenem, ha nem is túl közelről,de a fényviszonyok nagyon jók voltak.

A Belső-tóhoz járok mostanában, ha időm engedi.Ilyenkor nagy élet van a sekély tóban és környékén. Parti fecskékre számítottam,de fecske nincs füsti és molnár sem, valószínű idén korábban elvonultak. Van helyettük sokféle parti madár, sárszalonkák(8), havasi partfutók(4),réti cankók(4),parti lilék(11).Sok a barázda billegető(24),csörgő réce(40+),dankasirály,, gólyatöcs,guvat. A sokadalmat hollók és egy rétisas is meglátogatta!

 Tavaly jártam erre utoljára, akkor sok sirály volt és kevesebb csér most fordított a helyzet. Valószínű 1 hét is sokat számít, az időjárás is befolyásolhatja mikor indulnak el. Legalább 50 küszvágó csér tartózkodott a kikötőben és folyamatosan jöttek-mentek a nyílt vízre táplálékért. A z öregek csőrükben kis halakkal tértek vissza a fiatalok már a kikötő bejáratánál elkezdték a koldulást hangos rikácsolással. Minden cölöpön kiálló műtárgyon  és a kőrakásokon is üldögéltek. A képeken jól lehet látni a különböző korosztályokra jellemző külső jegyeket. Csőr és lábszín a tollazat, az öregek már kezdenek átvedleni. A sárgalábú sirályok között volt egy gyűrűzött példány, 467 km-re innét gyűrűzték 4 éve Horvátországban. A kövek között megbújva billegető cankók keresgéltek (10-12 példány) de nagyon félénkek voltak nem engedtek közel férkőzni.