Az utótisztító tavaknál jártam a napokban. Itt mindig nagy madárélet van, főleg sirályokkal és vízi madarakkal, de bármi bejöhet. Szép fényekkel szélcsendesen indult a nap, de azután egyik pillanatról a másikra megváltozott az időjárás jellege.Feltámadt a szél beborult és hideg is lett ami azért ilyenkor persze nem szokatlan. Annak ellenére,hogy a depón nem volt hulladék behordás sok sirály tartózkodott a területen. Leszálltak a tóra inni és fürödni ekkor tudtam képeket készíteni. A récék közül tőkés,kanalas,csörgő s kerceréce úszkált a sirályok közelében. Két szürkegém szállt fel az egyik fára leshelyként használva. A gazos részeken zöldikék csipegettek.

Ha tél akkor akkor az erdei fülesbaglyok is megérkeznek a telelő helyükre, így van ez most is például Alsóörsön.

  Veszprém környéki mezőgazdasági területeket jártam be a hét végén. A viharos hideg szél nem volt túl kedvező, de vasárnapra mérséklődött és még a nap is előbukkant. Az első madárcsapat kenderike volt 40-50-es csapatuk az útszéli gazosban táplálkozott és a közeli fasor volt a pihenőhelyük. Az ölyvek egyre többen vannak idén sok a rágcsáló, van táplálék bőven. Van egy terebélyes fa a szántóföldek közepén, ahol már évek óta költ egy vörös vércse pár mesterséges költő ládában. A nyár végén a vihar letört ágakat,köztük azt is amin a láda volt és leesett a földre. A költést nem befolyásolta mert addigra már kirepültek a fiatalok szerencsére. Sikerült kiderítenem ki helyezte ki a ládát és most újra fent van a fán (köszönet érte) amit a lakók már újra birtokba is vettek hangos kiáltásokkal tudatva a többi vércsével, hogy ez az övék. Az egyik képen a tulaj látható ,amint a napraforgó táblánál vadászik. Nagy őrgébicset kettőt láttam, egyik a földeken vadászott a másik egy fa tetejéről kémlelte a területet. Lassan megszűnik a terített asztal, learatják a még megmaradt napraforgó táblákat. Egy helyen tegnap még lábon állt , valószínű e hét végére már ott sem lesz. Ennél a táblánál nagyobb vegyes pintycsapat (főleg tengelicek kb. 1000 pld.) táplálkozott, de nagyon messze voltak nem tudtam közel jutni hozzájuk. A tábla környéki fasor és a bokros is tele volt , itt a zöldikék voltak túlsúlyban erdei és fenyőpintyekkel. A pocsolyákhoz le-leszálltak rövid időre, de nagyon óvatosak voltak. Ezután érkeztem a már learatott táblához ill. a másik nagyobb kiterjedésűhöz amit éppen arattak. A learatott helyen még mindig rengeteg madár volt 98%-ban tengelicek. A napraforgó szárak között bőven van gyom és most ezek magjait ették vidáman. Szokás szerint sokszor felrebbentek, változtatták a helyüket,kijöttek inni a pocsolyákhoz volt élet rendesen. Túl közel nem engedtek, de néhány képet sikerült készítenem a sokadalomról. A  képeken jól látszik, hogy legalább 100 vagy több szempár szegeződik rám miközben isznak és csak rövid ideig voltak kint a földekről, vagy a bokros fedezékéből. Pontos létszámot nem tudok mondani, itt min.2500 pld. lehetett. A legnagyobb tábla aratása éppen zajlott a madarak ott voltak a területen,kint a táblán és a fasorban is. A létszám itt is közel volt a 2000-hez, ha összeadjuk ez már 5-6000 madarat jelent, jó hogy még látni ennyi madarat! Valószínű északról érkeznek hozzánk és amíg nem érkezik hó,vagy nem fogy el a táplálék itt is maradnak nálunk egy ideig.

 A pintyfélék társas természetű madarak, költési időn kívül csapatokba verődve keresik a táplálékot. Ilyenkor messzebbre is elvándorolnak a költőhelyüktőI. A nyári hónapokban kis létszámú csapatokban járnak, de ilyenkor ősszel és télen felduzzadnak akár ezres nagyságrendűre is, főleg ha bőséges táplálékot találnak valahol. Ezek a helyek lehetnek elhagyott gazos,gondozatlan mezőgazdasági területek vagy mint esetünkben kint felejtett (még nem learatott) napraforgó táblák. A környékünkön három helyen is lábon van még a napraforgó és ez ideális táplálkozó helyet biztosít az éhes madaraknak. A legnagyobb létszámban tengelicek vannak, gyönyörű élénk színű tollazatuk nagyon jól mutat a barnás elszáradt napraforgó fejeken.Izgága madarak ritkán maradnak egy helyen hosszabb ideig, sokszor felrebbennek,tesznek egy kört és vissza szállnak táplálkoznak tovább. Fontos számukra,hogy a közelben legyenek fák,facsoport, vagy erdő ahová ki tudnak repülni ,ha veszélyt éreznek. A csoportos együttlétnek sok előnye van: mindig van éber madár aki riasztja a csapatot, könnyebben találják meg a táplálékot (több szem többet lát),a gyengébb kevésbé ügyes madarak számára jóval nagyobb a túlélés esélye. A pintyek szeretnek inni és fürdeni is szoktak, ezért jó ha van a közelben pocsolya, persze innét is állandóan felrepülnek a legkisebb zavarásra. Folyamatosan kommunikálnak, megy a pletykálkodás. A tengelicek közé keverednek más pintyek is például erdei és fenyőpintyek, zöldikék és még csízek, vagy ritkán zsezsék(őket most nem láttam) is. Itt most szinte csak tengelicek voltak. Nagyon ügyesen mozognak a növényeken,hegyes erős csőrükkel szedegetik ki a magokat. A képeken a tömeget nem lehet vissza adni mert nem tudja befogni az optika, számukat csak saccolni tudom kb.2000-2500-ra akár több is volt.

 A pókok szeretnek repülni! Ezért is kerültek be egy madarász blogba...Ősszel a fiatal kisebb méretű pókok hálószövő mirigyeikből hosszú fonalakat "választanak" ki. Ezekre kapaszkodva a szél segítségével komoly távolságokat tudnak megtenni. Addig repülnek vele, amíg meg nem akadnak valamiben, vagy földet érnek mert eláll a szél. Mindenki ismeri a jelenséget és tudja is a nevét ezeknek a pók fonalaknak vagyis az ökörnyálnak. Véletlen bukkantam rá erre az őszi látványosságra mert kell hozzá a nap olyan beesési szöge ami láthatóvá is teszi őket. A területen ahol ezt láttam az egész szántóföld be volt borítva a pókok utazó eszközével,vagyis nagyon komoly mennyiségű pók röpködött itt nemrég. Ez csak pár száz négyzetméternyi terület volt, nem vállalkoznék a levegőben közlekedő pókok létszámának a megbecslésére de az valószínű nagyon nagy szám lenne..

  A Tatához köthető természeti látnivalók nagy része a városon belül található, de néhány kilométeres körben a városon kívül is van igazi érdekesség. Az Öreg-tóról már előző bejegyzésemben írtam, most Tata másik fontos látnivalója az Angol-kertben megbújó Cseke-tó következik. Az 1780-as évek végén Eszterházy Ferenc gróf bízta meg Bőhm Ferencet az uradalom főmérnökét a kert terveinek elkészítésével, mely különálló testet alkot a településen belül, kőkerítéssel elválasztva a beépített környezettől. Ezt a kertet tartják számon Magyarország első tájképi kertjeként. Természetesen itt is a bő vízű forrásokkal teli bonyolult vízrendszer megtervezése, kialakítása volt az első számú teendő. A tó köré külföldről hozott fákat ,növényeket ültettek,építettek egy a tájba tökéletesen bele illő bele simuló nyári lakot. Nem részletezem jobban ,meg kell nézni élőben..érdemes.Néhány képet készítettem az őszi hangulatokról.

  A várostól 1.5 km-re található a Fényes-fürdő és a Fényes-tanösvény. Miért Fényes? Mert mind a kettőt a Fényes-forrás és a többi közelben feltörő langyos(meleg) 20-22°C hőmérsékletű forrás látja el vízzel. A fényes mint melléknév nyelvünkben sok mindenre használhatjuk, de én arra gondolok, vagy a forrásban feltörő gázok buborékok fénylő csillogása lehet a névadó. Vagy átvitt értelemben a szokottnál jóval érdekesebb különb, kedvezőbb, nagyszerű látvány vagy érzés  adta ezt a nevet a forrásnak, utána pedig a területnek, a fürdőnek és a tanösvénynek is. A tanösvény egy 1350 m hosszú cölöpökön álló fapallókkal kirakott "út", egy különleges élő láperdő közepén. Minden évszakban más arcát mutatja, most ősszel is volt látnivaló bőven. A békák hangosan brekegtek,de ez itt megszokott dolog ,mert januárban a téli hidegben is, itt a langyos vízben napos időben ugyanígy koncerteznek. A vízben vízityúkokat láttam a magas fák tetején hollók korrogtak. Az információs táblák közül is fotóztam érdekes információkat lehet megtudni  a látnivalókról. Az első képen látható mondat megtetszett ezért gondoltam indító fotónak:   

  A tatai Öreg-tó olyan különleges madár-pihenőhely, melyet egy város szinte teljesen körülvesz, de mérete miatt a madarak mégis biztonságosnak ítélik meg. Ősszel a lehalászás után leeresztik a víz jó részét, de azért maradnak olyan helyek ahol vízzel borított részek is vannak. Tatát a vizek városának nevezik és nem érdemtelenül. Néhány napot töltöttem a városban és környékén. Bejegyzésem címének ötletét egy a madarakkal kapcsolatos november végi rendezvény a Tatai Vadlúd Sokadalom átnevezéséből alakítottam át Kormorán Sokadalommá. Ebben az időszakban a lehalászás után még nincsenek itt a ludak, de a kormoránok viszont vannak bőven akár százas nagyságrendben is. A folyamatosan csökkenő vízszint (készítettem képeket a tó lefolyását biztosító patak méretéről így eresztés idején) megkönnyíti a maradék halak elkapását. Hal van bőven, sokszor a vízből kiugrálva mintegy megmutatva magukat a rájuk vadászó madaraknak. Vannak itt a kárókatonákon kívül sirályok,kócsagok és szürke gémek is szép számban, jut nekik is zsákmány. A képeken látható lesz amint csapatostól halásznak szisztematikusan keresve terelve a halakat. Lebuknak, elkapják a zsákmányt, lenyelik, feljönnek a felszínre és a vizet taposva repülnek emészteni szárítkozni. Szinte forr a víz, nagyon érdekes amint precízen végre hajtják a halászatot, valószínű ezt addig végzik amíg ki nem fogy a hal. A sirályok beszállnak a halászó csapatba és a kavarodásban elcsennek ,vagy elkapnak halakat ők is. 

        A víz a tóból zsilipeken keresztül távozik és az Által-ér nevű patak vezeti el ami tulajdonképpen keresztül folyik az Öreg-tavon és a Dunába torkollik. A csatorna mellett kerékpár út vezet amit ki is próbáltam így jutottam el másik úti célomhoz a Ferencmajori-halastavakhoz ami hivatalosan Naszály községhez tartozik. A tavak különleges védettségű besorolás alá esnek Natura 2000 ill. Ramsari területek (" rámszári egyezmény, hivatalos nevén Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyeire, az egyik legrégebbi nemzetközi természetvédelmi egyezmény"). Ahogy befordultam a tavakhoz a kerékpár útról már meg is láttam a levegőben két rétisast körözni, jó jel gondoltam és így is lett! A bekötő út aszfaltozott és a tavak között is jól lehet közlekedni főleg kerékpárral. Hamar megtaláltam egy madármegfigyelő tornyot, ahonnét jól belátható volt az egyik nagy területű tó. Több nagyobb csapat nyári lúd, kevés nagy lilik (kb.20), egy csapat barátréce pihent a tavon. A levegőből folyamatosan érkeztek és indultak libák majdnem mint egy repülőtéren. A nyugalmukat csak az időnként megjelenő rétisasok zavarták meg. Tovább haladva egy másik tónál bíbiceket találtam (50 pld.) és ott is voltak nyári ludak, dankasirályok, néhány bütykös hattyú és nagy kócsag. A következő állomás a madárvárta volt, ahol szerencsémre zajlott a madárgyűrűzés és láthattam néhány példány jelölését. A fényképek között látható lesz egy sárgafejű királyka (kicsit homályos,de ebben az esetben a jelölő gyűrűk voltak a lényegesek amik a madarak bal lábára kerülnek). Az összesítő táblán látható, hogy 2023 07.17-től 10.26.ig a befogott ill. jelölt madarak száma összesítve és fajokra lebontva is. 7845 madár gyűrűzése nem kis munka 71 nap alatt napi átlag 110 példány. Néhány érdekes adat ragadta meg a figyelmemet : lappantyú [15] amiből 12-őt egy hajnali ellenőrzéskor találtak (csapatostól vonulnak?) fürj [108] (nem tipikusan nádi madár), házi rozsdafarkú [0]. A hálókat nem néztem meg majd legközelebb, ha erre járok. Visszafelé még készítettem néhány képet végre kisütött a nap így jobb fények lettek.

Folyt.köv.

a A halastavak az év nagy részében vízzel telt állapotban vannak ilyenkor etetik "hízlalják" a halakat. A tavasszal betelepített állomány őszre szépen gyarapodik, lehalásszák és átteszik őket medencékbe, ahonnét már könnyen kiszedhetőek lesznek és vihetik őket a piacokra.A lehalászás előtt leeresztik a vizet így a mélyebb pontokon ahol összegyűlik a víz, kihúzzák a hálót és nagy részüket a javát kiszedik. Minden halat nem szednek ki, jócskán marad a a kisebb példányok közül, de láttam méreteseket is. A tavak ebben az állapotban terített asztalok a madarak számára. Egy ilyen tónál jártam és pontosan nem tudtam megszámolni minden madarat. Nagy kócsagok,szürke gémek csapatostól (akár 100 példány is ) dankasirályok, parti madarak (ezüst lile,havasi partfutó,füstös cankó,pajzsos cankó), rétisasok, egerészölyvek, dolmányos varjak,seregélyek, szóval volt élet... Volt egy többszázas örvös galamb csapat is a közelben szálltak le az erdős részen. Folyamatos volt a jövés-menés a levegőben a kis énekesek is vonultak kisebb-nagyobb csapatokban.Sajnos nagyon óvatosak voltak a mederben a madarak, nehéz volt megközelíteni őket csak távolról sikerült képeket készítenem.

 A havasi pityerről írok annak az apropóján,hogy a Belső-tónál mér 2-3 hete látom és hallom őket a tocsogós nádszegélyben. A pityerek a billegetőfélék családjához tartoznak. Elnevezésük élőhelyükre és színükre utal, Magyarországon előforduló fajai: réti, erdei,parlagi,rozsdástorkú és havasi pityer.. A havasi pityer kicsit nagyobb méretű mint fajtársai nálunk nem fészkel, a magasabb hegységek lakója de a vízhez erősen kötődik. itt is sokszor a vízben gázolva keresi a táplálékát,de a parton is keresgél. Sajnos félénk madarak megközelíteni őket szinte lehetetlen. Színük miatt nehéz észrevenni amint a talajon bujkálnak és már messziről felrepülnek jellegzetes hangjukat hallatva. A z időjárás nem kedvezett a fotózáshoz ,borult volt gyenge fényekkel. A területen a sárszalonkák is  még kitartanak valószínű a hidegebb idő majd elűzi őket.

 1 héttel ezelőtti hétvégén hűvös esős volt az idő,akkor is kint voltam csak most teszek fel képeket a blogba. Tihanyban  a Belső-tavon a szél felkavarta a vizet és habot sodort ki a partra, olyan volt mintha behavazott volna. Jelentős mennyiségű fecske verődött össze a félsziget dél-keleti oldalán és a Belső-tónál. Több száz madár kavargott a levegőben, közvetlen a víz felszínén és a mocsaras parti sávban ,ahol esetleg kósza rovarokat találtak kitartó munkával. Szerencsére nem volt tartós a lehűlés, másnapra sokat javult az idő tovább tudtak vonulni a héten már nem láttam egyet sem.

Beléptünk az októberbe, de az időjárás még nem követi egyenlőre az ilyenkor szokásos paramétereit. Kicsit kevesebb már a madár pl. parti lilék, cankók nem voltak. A sárszalonkák, csörgőrécék, barázdabillegetők, havasi partfutók még vannak, de ez változik állandóan következő hétvégén jöhetnek újabb fajok..

Veszprém környéki mezőgazdasági területeken most zajlik a napraforgó aratása, a földeken mindenhol gerlék, galambok és sokféle magevő madár lakomázik. Ragadozót nem láttam, de biztosan megérkeznek ők is nemsokára. A nagy őrgébicsek már itt vannak, őket is a ragadozók közé sorolom. Erős kissé recsegős hangjára lettem figyelmes,amint egy gyümölcsfa tetején hangoskodott. Egy kisebb énekes madarat vett üldözőbe majdnem sikerült is elkapnia. Szerintem a helyi madarak főleg fiatalok nem ismerik mint veszélyes ellenség, ezt kihasználva tud közelről támadni és valószínű zsákmányol is madarakat.

 A kertünk és környéke remek madár élőhely .Vannak gyümölcsfák, terebélyes cseresznye,dió, fenyőfák, bokrok és gazos területek. Mindig van történés: széncinegék, házi rozsdafarkúak, feketerigók,balkáni gerlék,házi verebek mindig vannak és hozzájuk társulnak a jövő menő vonuló madarak. Most az énekes rigók, kék és fenyves cinegék  vannak itt egy ideje.Tegnap egy ritkábban látható madárfaj bukkant fel, egy kerti rozsdafarkú. Teljesen véletlenül láttam meg amint egy karón üldögélt ill. vadászott néha a málna bokor tövéhez lerepülve. Rögtön észre lehet venni a színbeli különbséget a házi rozsdafarkú rokonához képest. Viselkedésben hasonlóak,de talán a kerti rozsda nyugodtabb, nem olyan izgágának tűnt. Hím példány volt szép, narancsosan foltozott mellénnyel. Sikerült képeket készítenem, a hátterek nem kimondottan ideálisak a kerítésekkel,de nekem így is nagy élmény volt!         

 Továbbra is kellemes nyárias őszünk van, csapadék rég nem esett. A költöző madaraink egy része már úton van, de esténként látok fecskéket Veszprémben a Cholnoky ltp-en. Kis létszámban de még vannak fészekben fiókák és csak azután indulnak ,ha ők is készen állnak.

A Belső-tónál változó a madarak összetétele,legtöbben továbbra is a csörgő récék(40) vannak, aztán a tőkés récék(30), parti lilék(11), szürke gémek(5),dankasirály(23),sárszalonka(9), erdei cankó(1), pajzsos cankó(1),vízityúk(4),barázdaillegető(20) a számok nem pontosak mert az egész tavat nem látom be. A seregélyek külön kategória őket nem lehet megszámolni sokan vannak. Folyamatosan jönnek inni, pancsolni a partszegély nádasába. A terület nagyon sok kirándulót, sétáló embert vonz és ez eléggé zavaró tényező a parti madarak számára. Volt olyan, hogy egy 6-os csapat sárszalonkát készültem relatív közelről fotózni ,amikor már kattintottam volna, 2 nagytestű kutya vágtázott be a vízbe közvetlen mellettem.....Ennyi volt, hangos méltatlankodással elrepültek és szétszóródtak jobbra-balra jó messzire a többi madárral együtt.A madarak nagy többsége hangjelzéssel repül fel, így jelez a többieknek. A parti lilék szinte  állandóan kommunikálnak a távolban lévő akár 30 méterre lévő társaival is. A sárszalonkáknak recsegő érdekes hangjuk van, az erdei és réti cankók hangos füttyszerű jellel adják tudtul,hogy veszély van. Van egy cankó faj ,amelyik szinte néma, rögtön feltűnt,hogy egyszer sem adott hangot mikor felriasztotta valami,vagy valaki.A pajzsos cankóról  van szó valamiért ők nem adnak hangjeleket, vagy csak mi nem halljuk olyan frekvencián. Szerencsére azért a zavaró tényezők ellenére sikerült képeket készítenem, ha nem is túl közelről,de a fényviszonyok nagyon jók voltak.

A Belső-tóhoz járok mostanában, ha időm engedi.Ilyenkor nagy élet van a sekély tóban és környékén. Parti fecskékre számítottam,de fecske nincs füsti és molnár sem, valószínű idén korábban elvonultak. Van helyettük sokféle parti madár, sárszalonkák(8), havasi partfutók(4),réti cankók(4),parti lilék(11).Sok a barázda billegető(24),csörgő réce(40+),dankasirály,, gólyatöcs,guvat. A sokadalmat hollók és egy rétisas is meglátogatta!

 Tavaly jártam erre utoljára, akkor sok sirály volt és kevesebb csér most fordított a helyzet. Valószínű 1 hét is sokat számít, az időjárás is befolyásolhatja mikor indulnak el. Legalább 50 küszvágó csér tartózkodott a kikötőben és folyamatosan jöttek-mentek a nyílt vízre táplálékért. A z öregek csőrükben kis halakkal tértek vissza a fiatalok már a kikötő bejáratánál elkezdték a koldulást hangos rikácsolással. Minden cölöpön kiálló műtárgyon  és a kőrakásokon is üldögéltek. A képeken jól lehet látni a különböző korosztályokra jellemző külső jegyeket. Csőr és lábszín a tollazat, az öregek már kezdenek átvedleni. A sárgalábú sirályok között volt egy gyűrűzött példány, 467 km-re innét gyűrűzték 4 éve Horvátországban. A kövek között megbújva billegető cankók keresgéltek (10-12 példány) de nagyon félénkek voltak nem engedtek közel férkőzni.

Folytatása előző bejegyzésemnek képek a kertből és a nyári mezőkről.

Kirepültek a rozsdafarkú fiókák, kb. két hétig még a környéken kéregettek, táplálkoztak aztán elmentek... Egyikük a bejáró gerendáján töltötte az éjszakákat  karnyújtásnyira szinte ,de már ő is elindult. A környéken szép létszámban látom a molnárfecskéket és még etető sarlós fecskék is vannak kis létszámban.Széncinegék jönnek a kerti itatóra és a házi verebek is hangoskodnak szokás szerint. A földeken hantmadarakkal ,rozsdás csukokkal,seregélyekkel, búbos pacsirtákkal találkoztam. Barna rétihéja mindig látható a területen , sok a holló vannak egerészölyvek,vörös vércsék.

A nyári hangulatokat szedtem egy csokorba:

Erdőn-mezőn járva valami szép növény, állat vagy érdekes természeti jelenség jó eséllyel a fényképező gépem lencséje elé kerül, ezek közül válogattam most. A gabonafélék aratása a befejezéshez közeledik, új vadász területek nyílnak a ragadozó madarak számára. A szalmabálák remek pihenő és leshelyet kínálnak ölyveknek,vércséknek ,rétihéjáknak akik szép számmal el is foglalják őket. Ebből is látszik milyen fontos lenne T-fákat kihelyezni a mezőgazdasági területekre ahol a nyári bálaszezonon kívül is lenne számukra kiülő hely. Az őzek ,vadnyulak szívesen bújtak meg a búzában, most átteszik helyüket a kukoricásba,vagy napraforgóba. Idén a csapadékra nem lehet panasz minden zöldel nyoma sincs a tavaly ilyenkor látott szárazságnak (521 mm csapadéknál járunk Veszprémben Palmay.hu.).Ilyenkor esélyes,hogy beleszaladunk egy kiadós zivatarba kint terepen. Képeimen sikerült megörökítenem amint a Bakony felől a kellemes nyári bárányfelhős délutánból hogyan lett "gyorsan hazatekerős" zuhé. A napsütés az egyre tornyosuló sötét felhőkkel, a több száz bálával a búzatarlón remek hangulatú képekhez segített hozzá.

 Badacsony és környéke a Balaton legszebb helyei közé tartozik, ha tehetem minél többször felkeresem és körbe járom a "hegyet". A túra most hajózással kezdődött utána a szárazföldön folytatódott. Badacsonyörsön található egy szép arborétum sokféle látnivalóval, kulináris élvezetekkel ötvözve.Folly Arborétum ideális családi pihenőhely. Hatalmas, természetes, fák árnyékolta kert a családosok és a kisgyermekek barátja, fából készült, egyedi játszóterek élménydús és vidám kikapcsolódást ígér a gyerekek részére.Itt el lehet tölteni pár órát nézelődéssel ,finom ételek,italok kóstolásával. Azért néha a botanika szépségei nézegetése közben a légteret is figyeltem és egy rétisast sikerült meglátnom amint átsiklott a kert felett. A Badacsony megmászása körbejárása nekem közel 9km-re sikeredett és az applikáció,ami méri a távot összesítve 577m szintkülönbséget mért többszöri fel-le  menettel. Az északi oldalon van egy kilátópont ahonnét jól belátható a környék Szigligettől Kab-hegyig bezárólag. Jól kivehető a védvonal amit várakkal őriztek hajdanán, Szigligeti-vár,Csobánc,Sümeg,Somló. Fontos szerepük volt a török időkben:   

   "A védelmi vonal nemcsak apróbb-nagyobb várak, végházak láncolata volt, hanem egész rendszer; a megerősített helyek több egymás mögötti sora. Egy-egy nagyobb várhoz több kisebb vár (kastély, vigyázó ház) tartozott, amelyek a nagy várak előőrseiként kiszélesítették a fővár védelmi körét. A végvár oltalma alatt folytatták a falvak termelő munkájukat. A végvárak körzetükben biztosítani tudták nemcsak a termelőmunka folytatását, hanem a falvak megmaradását is. A vár a környék népének menedékhelye (refugium ac receptaculum) volt. A várba, vagy a vár alá húzódott a behódolás elől elmenekült jobbágy és az elűzött nemes. A vártartomány népének sorsa szorosan kapcsolódott a vár állapotához; ha elesett egy erőd, vele együtt pusztultak a tartozékok is.  Elzárták a török portyázok útját is. Felriasztották a környék népét, amely így mégis könnyebben védekezhetett. Valamely vár őrségét úgy hívták fegyverbe, vagy a vár vidékének népét úgy figyelmeztették —, ha az ellenség közeledett, — hogy a „hírlövő" mozsárral „lármát lövettek", — vagyis yészlövéseket adtak, amit a többi vár is átvett. így a török betörésének a híre gyorsan eljutott a legtávolabbi helyekre is. Ugyanerre a célra használták a tűzjelzést is; éjjel magas lánggal égő máglyát raktak, nappal pedig nedves rőzse magasra szálló füstje adta meg a jelt." http://epa.oszk.hu/01600/01610/00011/pdf/vmm_11_1972_20_szanto.pdf

 A nézelődés közben számomra ritka légköri jelenséget láttam, egy repülőgép kondenzcsíkja vetett árnyékot a horizontra,ez látható 3 képen (gyorsan feloszlott). Az erdő felett szitakötők vadásztak rovarokra,rájuk meg kabasólymok akik a repülés mesterei. A következő megálló a Kisfaludy-kilátó volt, majd a Ranolder-kereszt és a Bujdosók lépcsője volt az útvonal. A lépcső megmászása komoly teljesítmény 464 lépcső fok, én lefelé mentem rajta! Ez a rész Badacsonytördemichez tartozik, innét újra északnak Tomaj felé vettem az irányt. Az erdő mélyén  omladozó épületek mellett visz az ösvény Badacsonytomajhoz közeledve, a mellékelt táblán olvasható a helyről információ: munkatábor volt...bazaltot fejtettek két műszakban az "elitéltek". Leérve a hegyről a falu kéttornyú temploma látható háttérben a Balatonnal. Csak javasolni tudom mindenkinek ha erre jár nézze meg ezeket a látnivalókat!

 Javában zajlik az aratás, ez azért érdekes mert szabaddá válnak a búzatáblák és megszaporodnak a ragadozók  a mezőgazdasági  területeken. A bálák remek pihenő és megfigyelő pontok. A kirepült kis vércsék is próbálkoznak már pocok fogással. A nyári gyűrűzések fontos helye a gyurgyalag telepek környéke. A hétvégén Tótvázsony közelében zajlott a veszprémi helyi csoport rendezvénye. A hálók gyurgyalagokon kívül barát és mezei poszátákat is fogtak. Egy másik gyurgyalag telep közelében is jártam a napokban és egy érdekes megfigyelést  sikerült tennem a gyurgyalagok táplálkozásával kapcsolatban. A telep közelében van egy mesterséges víztározó ami a környék madarainak ideális ivó és táplálkozó helye. Vadgerlék a partról oltják a szomjukat  ,molnár és füstifecskék pedig a szokott módon a vízre szállva isznak és csípnek fel rovarokat.Ezt a módszert most láttam először a gyurgyalagoknál is. Nagyobb méretű vízi bogarakat kaptak fel a felszínről hangos csobbanással, méretüknél fogva kevésbé kecsesen  mint a fecskék,de eredményesen hajtották végre a vízre szállást. Képeket nehéz volt készíteni mert két kerítésen át kellett fotózni és gyorsan kellett reagálnom,ezek sikerültek..   A házi verebek szorgalmas fióka etetését örökítettem meg amint méretes zöld sáskaféléket hordtak a kicsiknek biztosan jóllaktak!                        Az őzek násza július közepétől kezdődik és augusztus közepéig húzódik. Ez idő alatt semmi másra nem figyelnek, csak szerelmesükre, na meg a bakok a vetélytársaik elűzésére. Ilyenkor kevésbé óvatosak ez a szép bak is kijött elém a mezőn, hagyta magát fotózni.                                                                                                           A virágok mai színe a világos lila volt valószínű a nagy szerelmeskedés közepette észre sem vette.....

 Átlagosan meleg időjárással indult a július, csapadék ma reggel volt 8,8 mm  kellett  már egy kis utánpótlás. A  költési szezon a végéhez közeledik sokfelé látni hallani kirepült kéregető fiatal madarakat. A környékbeli vörös vércse költőládákból is kirepültek már, az egyikben 4-en voltak alig fértek már el a vége felé. Most a láda melletti faágakon várják a szülőket hangos vijjogással. Messze még nem repülnek csak egy kört tesznek a költő fa körül és vissza ülnek gyanakodva méregetik a fa közelében kukkeroló madarászt. A tövisszúró gébicseknél, a szürke légykapóknál is hasonló a helyzet hangos kapcsolattartó hangjuk kommunikálnak a szülők a kirepült fiókákkal. Már korábban is említettem a környéken a változatos élőhelyek miatt a különböző madárfajok a számukra megfelelő helyet választják.Vannak ahol ezek átfedésbe kerülnek és a terület számomra tökéletes megfigyelő helyet  biztosít, kis területen (kb. 500 m sugarú körben) többféle madár is felbukkanhat. Egyik oldalról mezőgazdasági terület erdősávval, középen bokros legelő, az út túloldalán vegyes erdő. Példaként felsorolom a megfigyelhető madarak listáját: tövisszúró gébics legalább 4-5 revír, sordély, cigánycsuk,tengelic, kenderike, szén cinege, erdei és mezei pacsirta, kakukk,örvös galamb, barátposzáta, mezei poszáta, énekes és fekete rigó, vadgerle és sárgarigó, (kellemes meleg nyári délutánon együtt hallani őket az nagyon idilli ), vörös vércse, egerészölyv, barna rétihéja, biztos maradt ki néhány...

A szentkirályszabadjai gólyákat ma fogják gyűrűzni 07.04. már a szárnyaikat próbálgatják közel vannak a kirepüléshez 3-an biztos vannak de lehet ,hogy egyikük nem látszott mert üldögélt. Nem messze a gólyafészektől van egy ház ahol legalább 15 molnárfecske fészkel. Műfészkeket helyeztek ki és mind lakott, példaértékű gondoskodás!!   Rozsdafarkúéknál a második költés zajlik egy gázóra szekrényt választottak költőhelyül. Eddig az a bejárati ajtónk felett költöttek karnyújtásnyira most átkötöztek egy új helyre, 5 tojás lapul a fészek mélyén! A fészek egy mestermű ,tökéletes a csésze kialakítása a mérete minden! A földtől 1,5m-re a cső bevezető nyíláson át közlekednek.

 Környékbeli madarász helyeket kerestem fel a napokban,többségük szerepelt már az írásaimban ezért esetleg ismétlésnek tűnhetnek. A sziklagyepen parlagi pityert kerestem nem találtam sajna (majd legközelebb), itt néhány jellegzetes növényről készült kép. A bíboros kosborokat  a Szentkirályszabadja-Litér kerékpárút melletti erdőben láttam a többi virágot (nevüket nem tudom) is kerékpározás közben fotóztam.Tihanyban a Külső-tó melletti kaszálón rajzottak rovarok nem számoltam meg őket,jó sokan voltak. Tövisszúró gébiccsel minden alkalommal találkozok, sordélyokkal ritkábban. A gyurgyalagok Veszprém melletti (Déli iparközpont) költőhelye az új építkezések miatt minimálisra csökkent, alig néhány pár maradt csak. A homokbánya annak ellenére, hogy nagy fa irtás volt a közelében megmaradt sok a költő pár szerencsére, parti fecske fészkelés viszont idén nincs.

 Igazi  májusi időnk van idén kellemes hőmérsékletekkel,csapadékkal időnként. Ilyenkor nagy élet van a mezőkön erdőkben, bokrosokban. Mai bejegyzésemben a bokrosok madarairól készítettem egy kis összeállítást. Veszprém környékét jártam be, szerencsére a régebbről ismert költőhelyek foglaltak voltak, találtam látnivalót bőven. Ilyenkor szinte csak a hímeket lehet látni (na meg persze hallani) mert a tojók a fészkeken ülnek. Az éneklés nagyon fontos tevékenység ezzel az "akusztikus kommunikációval" jelölik a területüket, hódítják a tojót..Nem szeretnék valamiféle rangsort felállítani a madarak hangjának szépségével kapcsolatban de azért az kijelenthető,hogy vannak művészek és vannak egyszerű kóristák az összkarban. A legszebb hangú énekest a fülemülét egyszerűen képtelenség lefotózni, csak a bokrok mélyén tartózkodik és rendkívül óvatos. Tollazata is a rejtőzködést segíti (felül egyszerű barna,rozsdavörös farokkal). A kakukk hangját mindenki ismeri, látni szintén nehezebb feladat de azért sokkal többször látható mint a fülemüle. Tollazata csíkozott szürkés, hasonlít a karvalyposzátára de méretre jóval nagyobb. Egy éneklő karvalyposzátát  sikerült fotóznom itt jól megfigyelhető a hasonlóság, már csak egy karvaly hím hiányzik a  listából. A karvalyposzáták száma sajnos a költőhelyek megszűnése miatt csökkenőben van, szerencsére azért a környékünkön még vannak. Előfordul,hogy a tövisszúró gébiccsel  azonos bokorban fészkel annyira egyezik az élő és költőhelyük. A karvalyposzátának szép éneke van a tövisszúró gébicsről ez kevésbé mondható el én legalábbis ezt hallottam. A cigánycsuk és a rozsdás csuk éneke is különböző a rozsdásé a szebb. Egy példányt próbáltam becserkészni  a bokrosban,néha sikerült közel jutni hozzá.                                    Mivel tegnap anyák napja volt a bejegyzésembe mezei virágok is belekerültek az ő tiszteletükre.

 Idén először volt igazán kellemes minden szempontból ideális időjárású hétvége. Nem tombolt a szél nem esett az eső, nem volt hideg (+20°C). A halastavak környékén jártam be egy rövidebb szakaszt, azért rövidet mert sok volt a látnivaló és egy-egy helyen több időt töltöttem. A  tavakon magas a vízállás, a gátaknál az átereszeknél  patakként folyik egyik tóból a másikba. Itt szívesen lesnek táplálékra  nagy és kis kócsagok, szürke gémek ,bakcsók mert itt könnyen tudnak zsákmányt találni. A halak szeretnek az átereszek környékén lenni , az áramló vízben több a táplálék és sekélyebb a víz is néha csak úgy nyüzsögnek. Egy halászsast is sikerült megfigyelnem amint a gát egyik korlátján fogyasztotta zsákmányát. Most sokkal közelebbről tudtam fotózni  mint legutóbb, de sajnos kicsit takarásban volt, négy képet engedett kattintani és elrepült (én ennek is örültem). Szép termetes ragadozó erős lábakkal, szüksége van rá amikor megragadja a halakat. Rétisasok is felbukkantak, néhányan a tóparti fákon ücsörögtek de a levegőből szintén érkeztek (8 példányt láttam összesen) és időnként összevesztek a rétihéjákkal. Megérkeztek a vadgerlék, a kakukkok aktívan kakukkoltak, a nádból nádirigó és tücsökmadár szólt. A tavakat nádszegély és bozótos veszi körül, de van néhány tisztás szakasz ahol csónakkikötő van és itt kaszálják a füvet is.Az egyik mellett haladtam el mikor a fűből felrebbent egy billegető cankó. Hangot nem adott, de  farokcsíkjáról, jellegzetes "pulzáló" repüléséről könnyen felismertem. Nem repült messzire ezért úgy döntöttem várok pár percet és megpróbálom lesből  lefotózni. Szerencsém volt mert visszajött, leszállt a szépen kaszált tópartra és néhány méterre bogarászni kezdett. A billegető cankó többször táplálkozik  parton ,fűben kövek között mint iszapban szurkálva. Ügyesen kapta el a fűszálak közül a rovarokat, pókokat, de közben óvatos volt lebújt és többször kémlelte az eget is. Bő negyed óra 20 perc múlva folytattam a túrát ,de a következő hasonlóan kaszált füves területen (kb. 1km-re) megint találkoztam egy kis billegetővel. Tényleg kicsi madár 19-21cm ő is egyedül volt és ugyanígy  a tóparton. Róla is készültek képek azonkívül itt a bokrosban még egy mezei poszátát is sikerült lencsevégre kapnom.

Hűvös és csapadékos az idei április,de ez az időszak fontos szakasza a tavaszi madárvonulásnak. Az utótisztító tavak és környéke sok madárnak nyújt pihenő és táplálkozó helyet. A tavakban hal csak ritkán van ezért a halevő madarak nem jellemzőek errefelé, ha esetleg mégis van akkor hamar kieszik a bukók ,kárókatonák.. Mivel nincs hal ezért a vízben élő rovarok és különböző élőlények eltudnak szaporodni és ez másfajta madarakat vonz a ide. Most például a füstifecskék a levegőben a hideg esős idő miatt nem tudtak vadászni ezért más taktikával szereztek táplálékot. Az egyik tó felszínéről csipegették fel a rovarokat csőrükkel nem kis ügyességgel. Nyári napokon sokszor látni amint szántják a vizet csőrükkel, de olyankor isznak frissítik magukat,most egyértelműen rovarokat kaptak el a felszínről. Mindig is nagy túlélőknek tartottam őket (már írtam is róluk ilyen címmel bejegyzést valamikor korábban) és ez újabb adalék volt ehhez a tényhez! A fecskék között egy igazi vízi rovar specialistát is felfedeztem egy kormos szerkőt. Egyedül volt a kb. 60 fecske között, nem volt könnyű észrevenni,de persze némi rutin segít ilyenkor. Próbáltam képeket készíteni,de fények is gyengék voltak és a madarak is csak távolról engedték magukat fotózni. A nap egyik kedves meglepetése egy gulipán volt ,az úton próbált elcsípni rovarokat. Ezt próbálta egy búbos banka is neki is görbül a csőre de pont másik irányba mint a gulipánnak.             A vízen különféle récék úszkáltak kettesével vagy kis csapatban:  tőkés, cigány, barát,böjti,kanalas és üstökösréce. A sirályok között 4 heringsirályt is felfedeztem valamint néhány küszvágó csér is megjelent.

Hűvös tavaszunk van, sajnos a fagy is többször károsította a virágba borult gyümölcsfákat. A rovarok méhek nem repülnek ilyenkor, pedig szükségük lenne a nektárra virágporra. Vonuló madaraink sorra érkeznek a gólyák, több helyen már tojásokon ülnek.Megjöttek a veszprémi gólyák is, de sajnos az ittlétük zavar néhány embert. Városunkban ez az egy pár fészkel jó lenne ha nem lenne irányukba ellenérzés (finoman fogalmaztam)! A túlszaporodott parlagi galambok sokkal több piszkot csinálnak a belvárosban és a gólyák csak pár hónapot vannak itthon. Fecske még kevés van de látni kisebb csapatukat a város felett pl. a Cholnokyn is. Tavaszi képeket gyűjtöttem össze virágokkal madarakkal, ha javul az idő bővül majd a kollekció is. Ebben az időszakban vonulnak a halászsasok három példányt sikerült megfigyelnem ,kettőt fotózni is . A halastavaknál (hol máshol) találtam őket amint egy ágon  ill. egy póznán pihentek táplálkoztak egymástól 150 m-re. Egy dolmányos varjú szeretett volna csenni a halból de a sas nem volt vele barátságos nem hagyott neki. Repülése jellegzetes, szárnya vékony és szögbe tört ez már messziről elárulja kilétét. Felül szürkés barna alul világos a tollazata némi mintával, fején csík látható. Az volt még feltűnő mikor szemben tépte a halat és lehajolt, akkor a sötét felső tollak között kétoldalt fehér vállfolt volt látható. 

Márciusi napfordulóhoz közeledünk és szerencsére ezt az időjárás is  így gondolja. Volt már,hogy hófoltokon gázoltunk ilyenkor de idén Sándor, József és holnap Benedek is meleget hoz. A természet rögtön reagál a kerti és mezei virágok a méhek örömére virítanak sokfelé. Érkeznek a madaraink és távoznak az itt telelők vagy átsuhannak felettünk megállás nélkül az átutazók. Az idei télről egy ilyesmi mondat jut eszembe: volt is tél meg nem is. Csapadék volt januárban 100 mm (eső formájában) azóta szinte semmi eltekintve kisebb záporoktól. Hatalmas szélviharok porviharral, szóval volt sokféle meteorológiai jelenség. Az etetőimen alig volt madár a szokásos mennyiségű szotyi fele fogyott. Nem voltak meggyvágók, csízek, fenyő pintyek, fenyves cinegék, jóval kevesebb zöldike  szén,kék és barátcinege volt  a megszokottnál! Persze hó sem volt (csak egyszer kb.1 napig) ez is befolyásoló tényező és nem csak nálunk hanem az északabbi országokban sem! Kevesebb időt töltöttem terepen mert nem igazán volt látnivaló sem. A hétvégén vidéken jártam falusi porta környékén figyeltem a madarakat szerencsére volt mit: Barázdabillegetők érkeztek a fészkelőhelyükre, táplálékszerzés fő helye ilyenkor a trágyadomb itt mindig találni valamit. Rozsdafarkúak kergették egymást,kenderikék énekeltek a fa tetején, a frissen kitett odúkat vizsgálgatták a széncinegék,  nagy fakopáncs dobolt a villanyoszlopon és néhány füsti fecske is megjelent,alacsonyan repülve a házak felett. Hollópár fészkel a faluban a kertek végében lévő facsoportban, egész jól érzik magukat a háztetőkre is kiülnek. Teljes idill számomra az csak hab a tortán amikor a kert felett bekőrözött egy rétisas pár. Fekve kellett fotózni őket mert pont felettem voltak és majdnem kitekeredett a nyakam sajnos a távolság miatt nem lettek túl jók a képek. Este sötétedéskor megszólalta a kuvik is de látni most nem sikerült őket.

 Nagy napja volt tegnap Veszprémnek, egy évig fogja viselni az Európa Kulturális Fővárosa címet! A nagyszabású megnyitót az idei szezon első igazi havazása tette még látványosabbá. Előző bejegyzésemben tettem utalást arra ,hogy az időjárás azért bármikor vehet télies fordulatot, most ez bejött. Reggelre közel 15 cm hó esett és még ha a fényviszonyok messze nem voltak ideálisak (egész nap borult csapadékos idő) azért készítettem néhány képet.