Az előző bejegyzésem indított el nálam néhány gondolatot a madarak hangjával kapcsolatban.Nem szeretnék okoskodni, csak ami hirtelen eszembe jutott erről azt írnám le.Elsőként a feketerigó repertoárjáról:amit a legtöbben ismernek a terület jelző hang vagyis a rigófütty.Jellegzetes erőteljes tiszta strófáit közben lágyítja beszúr egy kis csicsergést,pár mp. szünet/gondolom hallgatózik van-e vetélytárs/ aztán újat indít.Iyenkor februárban hallhatjuk először és nyár derekán már nem énekel.Sötétben kezdi az éneket hajnalban,napközben lazít és estefelé újra intenzívebb.Enyhe téli napokon nagyon halkan gyakorol valamelyik bokor mélyén csak úgy magának.Ha megijeszti valami hangosan riaszt miközben elhagyja a tett színhelyét.Ezt gyorsan kezdi majd kissé lassítva befejezi miután beér biztos helyre.Kapcsolattartó hangja finom lágy fütty vagy szríí.. hang.Izgatottságát keményebb hangokkal fejezi ki.Ilyenkor a faroktollait is megemeli.Ezt általában landoláskor is megteszi.A fiókák helyzetjelző hangja maradt még ki.Miután elhagyják a fészket szétszóródnak és elrejtőzve kérik az eleséget.
A nálunk költött házi rozsdafarkú /korábban már írtam róla/ volt,hogy egész éjjel énekelt az utcai lámpa vasán.Persze a legismertebb éjszakai énekes a fülemüle.Szerencsére van egy revír a közelben évek óta .Vannak rémísztő hangok is az éjszakában, természetesen a baglyokra gondolok.A macskabagoly huhogása szerintem jópofa de a gyöngybagoly tud ijesztően rikoltozni .A kuvikok füttyentenek.Kevésbé ismert éjszakai madár a lappantyú köszönhetően színezete és életmódja miatt.Hangja különleges,intenzív pirregés.Leginkább a tücsökmadarak hangjához tudnám hasonlítani. Azt hiszem nem szövöm tovább a gondolatokat, mert órákon keresztül lehetne taglalni a madárvilág különleges torkú képviselöinek bemutatását. Befejezésként az amúgy csendes kedvenc madarunk a fehérgólya kelepelését említeném ami teljesen egyedi a honi faunában.